A mai nap így kezdődött, és ezt azért láthatjuk, mert a Repülő Kutató orvul lefotózta:

Hogy némi szöveges magyarázatot is adjak: ő a földszinten aludt a hencserén, én meg nyolc tájban kiájultam a futonomon, éjfélkor felébredtem, feltakarítottam a macskahányást (Nagyseggű Maruszja nem szereti a változásokat, főként azokat, amelyek az ő esti “simogattyál” rituáléját* dúlják fel), majd bemásztam az ágyba, ami jelenleg a hálószoba összes bútorával együtt a sarokba tolva várja, hogy visszatologassa őket valaki. Nyilvánvalóan én.

Ja, és ami a festést illeti, annak a végeredménye a szekrény tükrében tekinthető meg.

* Az este nálunk mindig úgy ér véget, hogy Poci felkíséri a RK-t az emeletre (amikor szerinte “idő van”, nyikkantgatással jelez), eldűl az ágy mellett a kis kelimszőnyegen, amit direkt nekik vettem erre a célra, eksztatikusan fetreng, simogattatja magát, és dürrögve vall szerelmet a RK lehordott papucsainak. Na hát ezúttal a kelimszőnyeg a teraszon, a helye sehol (rátoltam a szekrényre az ágyat), a RK meg a földszinten a papucsaival egyetemben. Egy önérzetesen konzervatív macska ilyenkor nyilván lehányja az előszobaszőnyeget.