Újabb kismerénylet, ezúttal a hetek, desőt hónapok óta halogatott fajtából. Miután kifestettem a Bűnök Barlangját Ezüst Zsálya és Ezüst Cserje segítségével (aka Friss Cement és Másfajta Friss Cement), azt a szürke pépet fújták be a fejembe, hogy megpróbálom a szobát nyáron rózsaszínben, zöldben és szürkében, télen meg narancssárgában, bordóban és szürkében tartani. (Ez nyilván csak azokra a kiegészítőkre vonatkozik, amik huzatolhatók, a kupi többi része marad a már megszokott páviánsegg színű.)
A dolog amúgy mégcsak nem is a Cementekkel kezdődött, hanem az Ikea Hedblomster fantázianevű párnájával. (A képen alul. Felül egy Poci van, aki nélkül egy teve nem hullhatsz porba, QED.)
Nekem erre a párnára már nagyon-nagyon régóta fáj a fogam, de mindig azzal hessegtettem el a kísértést, hogy asse tudnám, hova tegyem. Nem azért, mert a lakásban lévő párnák száma már most légió, az alapszabályom a “sosincs túl sok párna egy lakásban”, és ezt amúgy alkalmaztam néminemű fiktív irodalmi alakok lakásának berendezésekor is, de ne kalandozzunk el. A Hedblomsterrel az volt a bajom, hogy nem passzolt a már meglévő színösszeállításba. (Igen, tudom, röhejes egy páviánsegg színű lakásban effélét emlegetni, de ezek nagyon gondosan összeválogatott páviánseggek, értem? Na azért.)
A Cementek viszont megoldották nekem a problémát, úgyhogy be is szerváltam kettő darab Hedblomstert, és elő is kotortam mellé egy csomó színben passzent horgolófonalat.
Aztán elkezdtem működni. Jelenleg itt tartok (mondtam, hogy egy teve sem hullhatsz stb.),
meg itt (igen, továbbra is a tevék).
A méhsejt-forma mintás huzatok egy darab maradék anyagból készültek, és én ugyan még mindig kriminálisan varrok cipzárt,
de a színe elég pofás.
Nyilván már elkezdték/elkezdtük szétnyomkodni a nagy seggükkel/seggünkkel, és nekem folytatnom kéne a horgolékokkal is a partit, mert sose érek a végére.
Pláne, ha állandóan ott héderezik nálam Rontó Pál és Kíváncsi Fáncsi.
