Honnan tudjuk, hogy a Föld mégse lapos? Mert ha az lenne, a macskák már mindent lelöktek volna a széléről.

Az asztalom lapos. A szőrös disznók ennélfogva ott ünnepelték a hajnalt,

és miután enni adtam nekik, három spulnit, két gombolyag fonalat meg egy biztosítótűt vadásztam össze utánuk a padlóról. Muszáj megint visszavezetnem az áldozati felajánlások rendszerét, melyben az asztalon legislegjobban elérhető helyen egy olyan kosár van, amiben a maradék fonalakat gyűjtögetem, azokat, amikért nem kár akkor sem, ha lepofozzák az összeset.

Én is meglehetősen laposka vagyok máma,

de azért összeharapjuk alaposan a fogunkat, napraforgós-rozsos zsemlét sütünk,

és megpróbáljuk legalább a világ ránk eső részét kedves-vicces-rendezett állapotba gyurmázni. Ámen.