Nagyon remélem, van valaki, aki kedveli ezt az időjárást. Én napokon belül igen hangosan fogok nyígni miatta, jelen pillanatban is csak azért nem teszem még, mert a) a teraszon, ahol most gépelek épp, egyelőre barátságos huszonhat fok van szellővel és árnyékkal, b) annyit fáztam már Sz. i. (=Szopornyica idején), de különösen most áprilisban és májusban, hogy egyelőre belefér. Mindemellett ez már a napi három zuhany ideje, és ehhez annyit őtözöm, mint egy menyasszony, úgyhogy háromszor annyit kell mosnom, mint általában, cserébe viszont másfél óra alatt kopogósra szárad minden.

Mára ez jutott első felvonásként,

mert addig akartam átszaladni a szemközti kínaibótba, amíg még lehet lélegezni ekkicsit.

A rúzsom amúgy írd és mondd megizzadt a fürdőszobában, és egyszer olvastam ugyan olyat, hogy az igazán gondos nők a hűtőszekrényben tartják a kozmetikumaikat, de nálunk ez nem játszik. A hűtőben ugyanis nálunk kaja van.

A lakásban szétszórva meg természetesen makkák.

Ez a kép még tegnap készült, azóta a kelimszőnyegnek két árnyalattal élénkebbek lettek a színei, reggel hatkor ugyanis nekiláttunk porszívózni, mikor máskor. Ma estétől hosszú kihagyás után igazi processzió indul meg kies lakunk irányába, jön a húgom, aztán jön anyám is. A következő héten úgy jár-be mindenki, mint a jojó, és mostanra a kupleráj olyan szintjeit sikerült elérnünk, hogy nem engednék be jó szívvel senkit, aki nem egy ólban lakik. Az emeleten persze megint vuzigálnom kellett dógokat, ezúttal annak érdekében, hogy senki ne taknyoljon el valami tereptárgyban, amikor éjszaka kimegy pisilni, meg hogy mindenki eljuthasson az ágyáig.

Megyek is, keresek valami páviánsegg színű ágyneműt, hogy felhúzzam.