A tegnapi vacsorát már csak a tradíciók miatt is az Adria Caféban abszolváltuk. Sz.e. (szopornyica előtt) ilyentájt mindig kiültünk a teraszukra bodzavirágok illatában költeni el szerény kis kétszemélyes menünket, és úgy gondoltuk, ez a hagyomány megőrzendő.

Úgyhogy megettük és megittuk ezt mind.

Képzeljetek még mellé egy kicsikis kéttenyérnyi pljeskavicát, az egy pöttyel később jött ki az asztalra. És, óó, nézzétek, mennyire nyár van, mik röpködnek be a florinis, a gigantes és a sertésszűz közé:

Persze mire hazamásztunk, a szőrös terroristák a teljes indignálódottság állapotába kerültek,

mert nem elég, hogy már végtelennek látszó ideje csak növelem a kuplerájt, kizárom őket szobákból, büdös dolgokat kenek a falakra, és összevissza tologatok mindent, még van pofám elmászkálni is. Fujj.

Ha tudnátok, mucik. Ma például hét méter tépőzárat próbálok beszerezni, és ha teljesen elmegy az eszem, egy lityi olyan színű festéket is, hogy NCS S 2005-R90B.

Előbb viszont leszek szíves helyére vuzigálni a bútorokat, mert ez most már igazán skandalum, különben is hova lett a mi messze néző szép könyöklőnk, tessék azonnal orvosolni.