Mint mondtam már, paplanruhák szezonja.

A családomat ma kicsapjuk legelni vagy hogy is hívjuk azt, amikor rájuk bízzuk azt, mit csináljanak magukkal, nekünk megvan a magunk dolga. Én továbbra is könyvfejezet-harmadot írok (Luca széke, bmeg, Luca széke), a Repülő Kutató meg elfutott valami workshop vagy konferencia vagy miabokám irányába. Ezúttal élőben, Budapesten. Hé, jövő héten már egészen igazi bécsi konferenciára megy, és nem a teraszról ám, hanem ott lesz loco majdnem egy hétig. Cincogni fogok itthon, mint egy egér.

A makkák egészen jól veszik az akadályokat, de tegnap félreérthetetlenné tették, hogy Bűnök Barlangjában nekik akkor is igenis van keresnivalójuk, ha amúgy az most vendégszobává avanzsált.

Anyám szerencsére bírja őket, szóval héderezhettek kedvükre.

Máskor ilyenkor már vakációkról zöngicsélek, de hát most még nem állunk ott, előbb a könyvfejezet, aztán szerdán tanszéki ingyombingyom, és utána is lesz meló, mert ez már ilyen. Viszont kinyílott az első sarkantyúka, és ez nagy öröm,

már kezdtem elveszíteni a hitem abban, hogy egyáltalán megélnek-e a dögök.

Na akkor én most balra el. Bár tudnám, hová, mert minden megszokott munkázó helyem foglalt. No sebaj, majd csak kitalálok valamit.