Volt a családban egy kisgyerek, akinek a “Rendes ember én már nem leszek” szövegét sikerült abban a formában elsajátítania, hogyaszongya “Samikora kisfalumba nyuvogóra térnek, anyámmongye lértemeggyi máááát”. Hát én tegnap nyuvogóra csak éjfél után tértem (nyilván ötkor meg bajnng), és akkor még lent a teraszon vígan folyt a paláver. A húgom ezúttal tízkor esett haza, a Repülő Kutató még annál is később, az őseink meg elmentek kultúrprogramot élni, úgyhogy kábé héttől kezdve úgy éreztem magam, mint egy szombat esti kertvárosi tyúkanyó, aki arra vár, mikor jön haza minden csibéje a hepajgásból. És közben meg ezt csináltam, ni:

Még körmöt is festettem/újrafestettem egy ponton, annyira ráértem. Pontosabban, annyira nem voltam jó semmi másra, no.

A húgom egészen kicsire begyógyult csíkszemekkel és hullafáradtan érkezett a konferenciáról, úgyhogy neki rögtön fellőtték a pizsit, de a többiek még leültek alkoholizálni és sztorizni a teraszon. Most persze még mindenki alszik engem és a macskákat kivéve, mely utóbbiak épp a Fapapucs Futammal vannak elfoglalva, de az efféle békepercek nem tartanak sokáig. Főzni hálistennek ezúttal sem kell, áldja meg az Úr anyósomat mind a két kezével, és remélhetőleg mindenki önjáró üzemmódban lesz, mert ma ismét kánikula várható, nekem meg harminc fok fölött épp csak arra elég az agyműködésem, hogy az alapvető funkciókat ellássa, például idejében elküldjön vécére, ha pisilni kell.