A RK még alig tette ki a lábát a lakásból, mi máris elkezdtünk tönkretenni Dógokat – természetesen a Drága Dógok azok, amiket mi ilyenkor tönkreteszünk, esetleg a Pótolhatatlan Dógok, mikor melyik. Ezúttal a Drága Dógok voltak azok, az anyósoméktól levetett Lux porszívó, ami még ebben az uraságoktól levetett állapotában is hatszámjegyű pénzért vesztegethető példány.

Na ebből a hat számjegyből törött le tegnap néhány darab, mert én úgy gondoltam, rendes háziasszony leszek, és kiporszívózom a fürdőszobát (aztán felmosom, a szanitereket alaposan lepucolom, bevágom mosógépbe a szőnyegeket is meg effélék). Hugó, az őrgróf ezzel szemben úgy gondolta, hogy BULIVAN!, és miközben én a porszikát hurcolásztam, átrontott a két lábam között, és talán még kapkodott is a bokámhoz, de ezt már nem tudom pontosan felidézni. Mindenesetre a porszívót leejtettem, a számjegyek sok kis műanyag darabka formájában szétrepültek, Hugó meg teljesen sértetlenül, bár némiképp indignálódva eliszkolt. Azóta a porszika működik ugyan, de sokat vesztett régi pompájából, például nem lehet behúzni a kábelt, mert az a miskulancia is eltörött. Hugó persze remekül van, még nem csináltam belőle csergebugyit, de sohase mondd, hogy soha.

Az egyetlen tényező, ami többé-kevésbé gondoskodni tud arról, nem verem rommá a következő hónapban a házat, az az, hogy nemigen leszek benne, annyi a meló. Hugó cserébe benne lesz mindvégig. Az Úr irgalmazzon nekünk.

Megyek piacra. Remélem, nem gyújtják fel a házat a dögök, amíg odavagyok.