Azt hiszem, az alábbiakban ahelyett, hogy megpróbálnám lefotózni magam (ebben az órában csak némi színes maszat látszana belőlem, hanyagoljuk), inkább abból tartok rövid bemutatót, hogy miért szeretnék most visszagurulni az ágyba, és fejemre húzni a paplant meg a macskát.

Térjünk vissza ennek illusztrálására a tegnapi naphoz, amikor a gombperec végeztével ez fogadott a munkázó helyem előtt,

a buszmegálló felé bandukolvást sem volt kevésbé baljós a látvány,

hogy aztán végül a buszmegállónál csúcsosodjon ki mindez egy küszöbön álló élien-invázió előszelévé (tudom, hogy képzavar, de szinte büszke vagyok rá, ilyen képeset, ilyen zavarosat, én, egyedül!).

Bezzeg itthon ez fogadott:

Na akkor most képzeljétek el ezt az utat visszafelé, ötször negyvenöt perc pofázással súlyosbítva. Az lesz most.