“Az utolsó oltsa el a villanyt” – jutott eszembe tegnap, amikor elhagytam a munkázót. Ezúttal ugyanis én voltam az, már persze ha nem számítjuk a portást, aki utánam integetett, aztán feltehetőleg tovább horgolta az amigurumi mikulást. (Mink olyan hely vagyunk, hogy a portások is majdnem mind nők. És köztük vannak olyanok is, akik kézimunkáznak.)

Ma amolyan “tanári vasárnapom” van, ami azt jelenti, hogy előbb a munka, aztán a szórakozás. Mivel az nyilván nem festett volna sehogy, ha a pendrájvval fotózom le magam, amin a diákoknak összepakolt és összepakolandó anyagok vannak (ma tényleg el akarom küldeni ezeket, fene bele), a szórakozást mutatom meg, mert majd olyan is lesz.

Majd. De előbb a munka.