RSS

7/81 – Gukker

20 nov

Mindjárt november vége van. Azt nem tudom, másokkal mi a stájsz, de én már vágom a centit a szorgalmi időszak végéig. A diákok egyre fáradtabbak, én dettó, és ilyenkor ugyan mindig kapok egy rövidke bűntudat-rohamot, hogy pofám lapos, mások napi nyolc órát kapálnak egy futószalag mellett, de az efféle rohamok sem adnak plusz energiát, amikor éppen dolgozóba vonszolom magam.

Mindehhez egyre nyűgösebb vagyok attól, hogy milyen rühesen hosszú ideig döcög a buszom végig az egész Dunakanyaron. Oda másfél óra, vissza másfél, mire hazaérek, már szinte mindig este van, a reggeli induláskor meg egyre sötétebb. Ez a hét amúgy különösen súlyos lesz, pénteken és szombaton is hatkor indulok, technikailag még az éccakában, pénteken ráadásul egész nap ott kuksizok a házi konferenciánkon, és még le sem léphetek angolosan, ha éppen megunnám, mert szekciót kell elnökölnöm.

Pusztán a móka kedvéért épp pénteken lesz az is, hogy a Repülő Kutató távozik San Franciscóba, aztán egy hétig a színét sem látom. Igaz, amúgy se látom sok színét neki, olyan társasági életet él mostanság, mint egy bonviván: reggeli a francia nagykövetségen, vacsora a belga nagykövetségen, állófogadás a cseh nagykövetség szervezésében, istenbizony nem is tudom már, éppen hová megy és ott mivel etetik. Nyilván ehhez egy csomó seggelés is van bizottsági üléseken meg könyvtárakban meg az irodájában, recenziók meg levelek meg kitöltendő nyomtatványok, de én két falu között ingázom, és csak kis látcsövön keresztül látom az ő világát a 880-as buszon döcögtömben. Úgyhogy, mi tagadás, ezen a gukkeren át bizony úgy fest, hogy “uram, maga megnyerte Dél-Amerikát”, így néz ki egy tudományos kariőr csúcsa. A büdös bélgázok ráadásul kétféle kagylót is adtak a vacsijukon, és a pincérek többször is körbejártak sült krumplival. Na amikor ezt elmesélte, akkor speciel közöltem vele, hogy én most őtet utálom. Amúgy, komolyabbra fordítva a szót, nem irigylem tőle ezt a kariőrt, tényleg nem. Elég jól tudom, hogy mennyi szikkadt kenyércsücskön rágódás van a kutatói létben, milyen rengeteg belefeccölt idő meg energia, hány visszadobott tanulmány, mennyi sikertelen pályázat és milyen sok magányos kétség. Tulajdonképpen még azt se akarom, hogy magával hurcoljon ezekre az alkalmakra professzorfeleségnek, hogy aztán ott ácsorogjak decens biodíszletként (bár a kétféle kagylóval meg lehetne venni engem kilóra, pláne ha sültkrumplit is adnak mellé, és én ilyen alkalmakra igenis ki tudom csippenteni magam, ha muszáj, sőt, még úgynevezett inteligencs társalgásra is képes vagyok). Őszintén, a kisfaszom akar “és bé neje” lenni, én eddig is a magam erejéből lettem senki, és ezt a jó szokásomat továbbra sem szeretném levetkőzni. Épp csak kicsikét elegem van már abból, hogy gukkeren át nézzem, mi történik.

Viszont, mint tudjuk, mások napi nyolc órát kapálnak a futószalag mellett, úgyhogy pofám lapos, megyek tanítani.

Nyugi, erre veszek még kabátot meg efféléket. Azt még észben tudom tartani.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2019/11/20 hüvelyk eská, ősz

 

3 responses to “7/81 – Gukker

  1. Zsuzsi

    2019/11/21 at 15:22

    Hupikék kutatóné majdnem Törpilla! 🙂

     
    • mák

      2019/11/21 at 18:03

      Tegnap volt a gyermekjogok nemzetközi napocskája, és annak a színe a kék. Hát ezért a hupi. 🙂

       
      • Zsuzsi

        2019/11/21 at 22:22

        🙂

         

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt kedveli: