RSS

6/365 – Cukkini

31 aug

Az év utolsó napját hajnali négykor történő felkukurikúval, Poci és Berci* táplálásával, valamint hajmosással kezdtem. Ez utóbbi már nem volt tovább halogatható, tényleg nem. Az eredmény persze így is egy felrobbant, torzonborz kazal lett, de annyi baj legyen. Hétfőn végre fodrászhoz megyek vágatni és pipirost frissíttetni, úgyhogy meg fogom kérni Líviát, nyesse meg pogányul a fejemen a ciherest. A jövő évre úgyis igencsak alapos hajmerényleteket tervezek, hadd szokjuk.

Ami a merényleteket illeti, ez az alábbi nem lesz túl gusztusos történet, de valószínűleg eléggé szórakoztató lesz, márpedig ezért élek én, hogy szórakoztathassam a népeket, szolgálatotokra. Tegnap dél körül, amikor a kenyérkelesztő szakajtót** vettem elő a kamrából, megcsapta az orrom valami infernálisan bides odőr, amiről rögtön tudtam, hogy itt rohad valami, feltehetőleg zöldség, és nem is aprózza el. Nos, miután kipakoltam a kamra padlójáról az összes ott parkoltatott himmihummit, meg is találtam a bűz forrását. Mint azt (alig-alig fenyegető hangnemben) közöltem a Repülő Kutatóval, miközben a kamrából kirakodott péktucat üveg kézműves sört, a kókuszolajas bödönt, a lencsekonzervet és a szarvasgombás balzsamecetet meg még kismillió más aprószart törölgettem, “itt most nem az a feladat, hogy a felelőst keressük, hanem a rend helyreállítása”, úgyhogy fedje a feledés kegyes homálya, vajon melyikünk felejtette a nádvessző kosár alján azt a cukkinit, ami, de tényleg, átfolyt a lyukakon, és nem maradt utána más, csak egy lelappadt, lufiszerű cukkinibőr. Blöe. Utoljára talán A családom és egyéb állatfajtákban olvastam ilyet, de ott valami ragadozó vízibigyó csinált ilyet egy nemragadozó vízibigyóval, és nem a kamra padlójára csorgatta belőle a cuccost, hanem a saját emésztőszerveibe. Blöe.

Summa summárum, a cukkinimizéria eredményeként a kamra padlója talán még sose volt ilyen alapossággal lefertőtlenítve, valószínűleg domestosmérgezést kapna, aki megnyalja. Hálistennek annál mindenkinek több esze van a házban, mint hogy a padlót nyalogassa, és remélhetőleg ahhoz is növesztünk elegendő eszet előbb vagy utóbb, hogy ne hagyjunk cukkiniket folyókázni csak úgy a vakvilágba bele (mondta alig-alig fenyegető hangnemben).

Most viszont, mivel szombat van, és nem tapodhatjuk lábbal a tradíciókat, piac. (Igen, cukkinit is fogunk venni. Nem, nem felejtjük a kosárban. Mondom, nem felejtjük benne!) Utána pedig, mivel más tradíciókat sem lehet lábtörlőnek használni, hónapzárás meg évzárás várható. Sőt, még az is lehet, hogy este lecsámpázunk a központig, mert Bürgüncfalva éppen háromnapos nyárvégi partit tart magának. Ihihihi, ohohó.

* Berci, a harmadszomszéd macskája, aki kezdetben azért nézett be néha a teraszra, mert ezen az udvaron nincsenek sem üvöltő kertvárosi kutyák, sem pedig üvöltő kertvárosi gyerekek, az elmúlt néhány hónapban a macskafélékre jellemző határozottsággal bejelentette, hogy “ezentúl itt eszem, és ti simogatni is fogtok”. Hát jó. Kik vagyunk mink, hogy egy macskával szembeszálljunk. Poci persze úgy gondolja, hogy mindannyian gaz árulók vagyunk, akiknek szíjat kéne hasítani a hátából. Nézzétek csak azt a szemrehányó tekintetet.

** Szakajtó egy frászt, ajándékkosár volt valamikor, onnan recikláltam kenyérkelesztéshez. Pünkt akkora, amekkorában megkelhet egy vekni.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/08/31 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár

 

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt kedveli: