Vannak napok, amikor akár órákig elácsoroghatnál a szekrény előtt, akkor is minden kicsi lenne, nagy, kényelmetlen ésatöbbi. Na, az ilyen napokon köt ki az ember végül valami olyasféle áutfiteknél, mintha vidéki gárden pártira lenne hivatalos özvegy bárónő nagynénjénél, úgyhogy tornacipőt vesz, el tudjon futni, ha megkergetik a vén satrafa kutyái, viszont a gárden pártin ott lesz az exe is, úgyhogy mindehhez csöcskidobós ruhát választ, hadd lássa az a szemétláda, mit veszített.
Valójában macskakajáért megyek a város túlsó végére, de hát úgyis sejthettétek, hogy sem özvegy bárónő, se ex, se gárden párti.
Vallasek Júlia
2019/08/21 at 09:04
Ez olyan volt, mint a lányom egyik értékelése: “Anya, ebben a ruhában úgy nézel ki, mint egy amcsi tinifilmben az erős harmincas szomszéd csaj, akit nagyon össze kell már hozni valakivel!” 🙂 Gyanítom, nem bók volt…
mák
2019/08/21 at 10:02
Ah, a kegyetlen ifjúság. 😀
Zsuzsi
2019/08/21 at 14:29
Nem akarnál te egy olyan könyvet (is) írni, ami stílusában Bridget Jones-ra hajaz? 😀
Mert ez megint igen csak jó szöveg lett! 🙂
mák
2019/08/21 at 14:59
Te, itt bármi történhet. Meg az ellenkezője is. 😀
Zsuzsi
2019/08/21 at 16:40
Hurrá! 🙂 Hajrá! 😀