Be kell vallanom, sose értettem azokat, akik az utolsó percen is tanulnak, és úgy ülnek feszes vigyázzban, kezükben papírokkal a vizsgaszoba ajtaja előtt, hogy közben még mindig a kidolgozott tételeket próbálják memorizálni némán mozgó szájjal. Mire az ember odáig eljut, már úgysincs esze semmire. Nem is éreznék tehát semmilyen meglepetést, ha holnap reggel jelentkezne a zsigeri ellenkezés a tanulással szemben, arra viszont, hogy már előző nap is így legyen… Ma hajnalban ugyanis, mihelyst már fókuszálni tudtam a szömömmel, mingyá az jutott eszembe, hogy “hm, most kéne még egyszer átnézni a jegyzeteimet, meg esetleg rápislogni a mások által kidolgozott tételekre”, viszont utána villámgyorsan és ösztönösen jött az a reakció, hogy blöeee, én ezt nehemahakarohoooom.
Már két vagy három hete kotlok a szakirodalom-listámon (közben volt még ez-az, például államvizsgáztatás) Az összesen hatvanhét elemből hatvannégyet sikerült elolvasnom/átlapoznom – a maradék hármat nem tudtam fellelni seholse, bár persze vannak némi fogalmaim arról, hogy mi van bennük. A sok olvasás eredményeként a fejem tele van mindenfélével, de leginkább, most legalábbis úgy érzem, afféle rendezetlen-kósza információfoszlányok lebegnek odabent, mint az ökörnyál, és időnként egymásnak fújja őket a szél.
Ezzel egészen vidáman el is voltam úgy fél tizenkettőig, aztán elkezdtem pánikolni. És azóta sem hagytam abba.
Legyen már holnap délután, a nyavalyába.
Minden nap más - mindennap más 
Zsuzsi
2019/06/23 at 13:41
Szerintem varrjál magadnak valami vizsgaruhát! 😀 Esetleg süssél egy kenyeret is. Meg horgolj egy kicsit, öledben a macskával. 🙂
mák
2019/06/23 at 13:43
Tizenöt perc múlva indulok.
Zsuzsi
2019/06/23 at 20:07
A macskázás még belefért volna 😀
Minden rendben lesz, jó beszélőkéd van (NEM csacsogás!) 🙂
kingha
2019/06/24 at 07:13
hu, ezt nagyon aterzem. amikor a doktori szigorlatra keszultem – mar anyam nevet sem tudtam leirni, es mar a panikroham kerulgetett, es a “nem tudom megcsinalni” – mantra egette a maradek agysejtejimet. aztan megduhodtem, haaaat mindenki elmegy a busba, ehhez most csak en ertek, ennek a szakteruletnek vagyok az alapembere, hivatalosan csak en – szoval ittam egyet es lefekudtem.
masnap frakkban-diszben elmentem beszelgetni – a kollegakkal. mert baxxus kollegak vizsgaztattak. egyetemrol, az intezeti osztalyvezetonk – es egy nyugdijas kollega. kinoztak – de csak kivagtam magam. akkro megfogadtam, tobb ilyen nem lesz, vagyis NEM VIZSGAZOM SOHA TOBBE, SEMMI SZIN ALATT. es ja – azota sem. kopogjam le.
kitartast hozza – nem egyszeru uton jarsz.
Zsuzsi
2019/06/24 at 20:27
Ne hagyj minket kétségek között: átmentél, vagy könnyedén átmentél? 🙂
mák
2019/06/24 at 20:31
Átmentem. 🙂
vica57
2019/06/24 at 20:36
Navégre egy füstjel 🙂