RSS

6/291 – Vándorkoporsó

18 jún

Ezek az államvizsgák totál betesznek nekem, istenbizony van olyan fárasztó a buli, mintha mi magunk is vizsgáznánk, és hát végső soron ez nem is áll túl messze a valóságtól. Ilyenkor a hallgatók keserves makogásából vagyunk kénytelenek rájönni arra, valamit rém elrontottunk az anyag ismertetésekor, mert ha nem tettük volna, most nem hallanánk vissza olyan bődületes vaddisznóságokat, mint most is. Talán az egyetlen szívvidító dolog, hogy mindenféle érdekes szakdolgozatokkal is megismerkedik hirtelen az ember, azt például sose sejtettem, hogy Kesztölc és Piliscsév között olyan vad rivalizálás van, hogy ahányszor a megyei bajnokságon találkozott a két focicsapat, a vesztest mindig azzal ünnepelték a győztesek, hogy előhoztak egy koporsót, amit aztán énekelve végigvittek a pálya körül. (Ez, mint kiderült, értelemszerűen mindig ugyanaz a koporsó volt, tehát tekinthetjük afféle megyekettes vándorkoporsónak vagy minek.)

Mindemellett mire hazaértem, élőhúsnak kimérve se voltam már jó a lómészárszékben, és utána még elvánszorogtam masszázsra, ami a jelen helyzetben inkább rontott rajtam, mint javított, bár ez persze véleményes, mennyire tekinthető rontásnak, hogy utána szinte mingyá eldőltem, mint a zsák, és elaludtam. Épp csak arra volt még érkezésem, hogy váltsak néhány barátságos szót a Repülő Kutatóval, aki hazaért Zágrábból, aztán bumm. Ennek persze szokás szerint az volt a következménye, hogy éjfélkor fitten-frisszen-capkodószan dajngg, mintha már kialudtam volna magam. (Egy frászt aludtam ki magam, egy frászt.) Mielőtt visszabújtam volna, jobb híján elszedegettem a holmijaimat holnapra, aztán kilátogattam a finom hűvös teraszra, ahol loncillat volt meg telihód, a szemem sarkából pedig hirtelen megpillantottam valami kicsit és szürkét, amint épp eliramodik pici lábain, be a bokorba. Az idei év első sünije, remek.

Az élet ugyan tele van melóval meg stresszel, és én ezen az éjjelen még felébredtem vagy háromszor, úgyhogy olyan vagyok, mint a mosogatórongy, de az éjféli sünik mindig segítenek egy kicsit.

Egy igazán őtözködősbloggeri életben nyilván átpakoltam volna a táska tartalmát egy olyanba, ami jobban pásszol színben a mai áutfithez, de én most egyelőre örülök, hogy ebben már benne van a két tonna aprószar, amit magammal kell hurcolásznom, úgyhogy nem strapáltam magam vele. A hajamat viszont megfésültem. Na, azt nem kellett volna.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/06/18 hüvelyk nyár

 

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt kedveli: