Mára ennyi jutott, feleim, totál maccs vagyok, és még most sütök zsemlét meg főzök vacsorát, pedig valójában szundikálni szeretnék.
10/97 – Tüsi
A mai időjárással folytatott párbeszédem abban kulminált, hogy “Tudod mit, bmeg, ha te úgy, én is úgy”. Hét ötvenkor vakuval készíteni fotót, ojdeszép.
Viszek magammal hatvan darab csokicsókot. Hadd legyen másnak jobb, mint nekem.
Adventi dekkolás 2022/9 – Mentes
Hiszitek vagy sem, életemben először használok gluténmentes lisztet. A családban senkinek nincs gondja a gluténnal, de a hallgatóim közül néhánynak igen, és én holnap be akarok vinni a dógozóba egy nagy doboz sütit.
Természetesen csokicsókot, mi mást.
(Jóval később) Nna.
10/96 – Csali
Ma is nyugodtan szólíthattok Csalavérnek, mert csak délután kúszom el masszázsra, egyébként továbbra is a lakást redvázom meg dolgozatokat és vizsgakérdéseket készítek elő, ha már ilyen csudálatosan szájbavert félévvel örvendeztetett meg a sors. Tegnap viszont két pucolászás között eltotyogtam a nagybótig csirkecombért, mivel a lehető legrendesebb feleség módjára vacsorával akartam fogadni ezt a világcsavargót, és ha már úgyis fel kellett öltöznöm, lőttem magamról egy képet. Szóval fotó is van, hétfő is van, hajrá.
Az agyamban amúgy megint körmérkőzést rendeznek a kreatív ötletek, úgyhogy még ugyan lövésem sincs, mi fog megvalósulni belőlük, de minimum március elejéig be tudnám táblázni magam, ha úgy adódik. Van rá esély, hogy úgy fog adódni…
Adventi dekkolás 2022/8 – Tartó
Vettem egy új gyertyatartót is, csak úgy. A tál egy több éve vásárolt cucc Szilágyiéktól, a piros edények egy grazi Carlából jöttek a nyáron, az abroszt pedig dédanyám szőtte, de az is lehet, hogy még ükanyám. Egy kis régi, egy kis új…
10/95 – Tevékenységszervezés
Vasárnap van, a szőrös disznók megkapták a reggelijüket, úgyhogy jöhet a galéria. Ezúttal is van benne minden szép nagy összevisszaságban: sárkánygyár a 307-es teremben, szőnyegpucolási pillanatkép, séta közben lekapott apróságok, makka, adventi koszorú, a tizenkettedik számú párnahuzat készülése a 880-as buszon, de még az is, amikor színes gombokkal illusztráltam a diákjaimnak, hogyan fest a frontális tevékenységszervezés az óvodában.
Most viszont lehet, hogy visszadőlök egy kicsit, mert éjjel egykor fejeztem be a harmadik számú szőnyeg szőrtelenítését, és ma úgyis vasárnap van.
Adventi dekkolás 2022/7 – Poregerésző
Ha kevésbé viszolyognék a szfinxmacskáktól, és kevésbé vonzódnék a mentett, nagyszemű, fehércirmosszürke, extraszőrös keverékekhez, akkor nem kéne ilyenekkel szembesülnöm. Ez itt csak két párna, egy fotel, valamint a macskamászóka termése.
Most fogok nekiesni a szőnyegnek. Drukkolást bármekkora mennyiségben fogadok.
Kiegészítés este, fél nappal és átok sok vakarászással később: ez jött le a szőnyeg színéről,
ez meg a visszájáról:
Egészen pontosan tudom, mit érezhetett Sziszifusz, amikor az a rohadt szikla megint legurult a hegyoldalon. Ezek a szőrös disznók ugyanis, mondanom sem kell, újra fogják termelni. Szerintem itt már erre készülnek:
10/94 – Trucc
Szólítsatok csak nyugodtan Csilicsali Csalavári Csalavérnak. Én ma az orromat se dugom ki a házból, hacsak nem ég, de van egy elfekvő közöletlen önfotóm a közelmúltból, úgyhogy tessék.
Igen, ma szombat van, igen, piacnap. Rákérdeztem a Repülő Kutatóra messengeren (még mindig Bécsben van), hogy kell-e valami a piacról, de ő azt se válaszolta, bújjseggembe, úgyhogy truccból sem megyek piacolni, hehehe. Itthon bent jó meleg van plusz ordenáré kosz és rendetlenség, nekem meg végre nem kell rohannom máma sehová. El se hiszem, hej. Takarítás, takarííítás, jajdejó. (Igen, ennyire kivagyok, hogy már annak is örülök, kivételesen ráérek porszikázni.)
10/93 – Nyávi
A jelen félévnek (is) egyetlen funkcióját tudom megtippelni ebben a pillanatban, Alláh ezzel teszi próbára az igazhitűeket. Szerintem megegyezhetnénk abban, hogy én elbuktam, lehet tovább menni másokat baszkurálni, hogy növesztenéd hosszúra a saját szakálladat. Kevéssel ezelőtt volt egy csendes hisztériában töltött negyedórám, amíg azt se tudtam, bemehetek-e jövő szombaton az épületbe megtartani az utolsó levelezős óráimat ebben a félévben, vagy akkor már be lesz zárva a komplett kóceráj. A negyedóra végére amúgy kiderült, hogy bemehetek, de ne tessék engemet bántani ilyenekkel, már most is inkább behevernék nyávogva ezek mellé a szőrös privilegizáltak mellé.
Nix beheverés, megyek dógozóba. Ötféle hímzőcérna van nálam, háromszáz gomb, egy méter tépőzár és egy maréknyi ragtapasz. Vajon akarjátok-e tudni ti eztetet.
Adventi dekkolás 2022/6 – Alátét
A tőlünk egy kilométerre lévő nagybót mellett nyílt egy Pepco. Fogyasztó társadalom rühes kis hörcsögöcskéje, persze hogy bementem, aztán kijöttem ezekkel itt:
Ez itt négy darab műbőr tányéralátét. Már régóta kerestem olyan tányéralátétet, ami nem egészen üvöltően plasztik, de egy nedves ronggyal is letisztítható, a mi asztalunknál ugyanis malacok étkeznek vályúból, vagy legalábbis ez a benyomásom minden olyan alkalommal, amikor mosóba vágom az abroszainkat vagy a textil tányéralátéteinket. Mindehhez pluszban olyan tányéralátéteket akartam, amin nincs semmi csicsa, és megfelel ünnepi asztalhoz is, hétköznapihoz is. Ja, tudom, hogy sokat akarok egyszerre.
Ezúttal viszont kivételesen összejött a dolog. Valójában ez itt az asztalon nem négyféle, hanem csak kétféle alátét, de mindkét oldaluk eltérő színű (ezüst-arany és fehérarany-bronz), úgyhogy mámorító mennyiségű változatot lehet belőlük összerakni, és az adventi dekkoláson túli időszakban is addig használhatjuk ezeket, amíg világ a világ, vagy nem találok valami még ezeknél is jobbat.
Igaz, azt most nem nagyon tudom elképzelni.
Adventi dekkolás 2022/5 – Kilátások
Ma esélyem sem volt, hogy bármiféle dekkolással foglalkozzam, reggel nyolckor elfutottam hazulról, és csak öt perce léptem be az ajtón, de a természet megoldotta helyettem reggel is,
délután is.
10/92 – Szanti
Tegnap este azon leltem magam, hogy konkrétan az ujjaimon kezdem számolgatni, még mennyit kell tanítanom, hány tárgyból, hány kontakt órát, és hányszor kell eldöcögnöm Esztergomig meg vissza ezen a csodálatos 880-as menetszámú ekvipázson. Mit ne mondjak, szinte csak sűrűsödik ez a félév vége, ezen a héten pénteken is tanítok, jövő héten pénteken és szombaton is, az pedig vajmi kevéssé vigasztal, hogy nem csak én vagyok az egyetlen, aki már nagyon vágja a szantit.
Valahogy már megint az van, hogy a jövő sem a régi, de a jelen is olyan, mintha már megéltem volna kétszer-háromszor, a RK megint elutazott (ezúttal Bécsbe), a macskák meg, nos, ők macskák.
Adventi dekkolás 2022/4 – Füzér
Azért jó beüzemelni a fényfüzért a Bűnök Barlangjában, mert ebben a megvilágításban kevésbé látszik az ordenáré kupi. Meg, mintegy mellesleg, szép is.
Adventi dekkolás 2022/3 – Hókifli
Na persze nem én sütöttem, hanem a Heim pékség, de akkor is, hókifli. Diós.
10/90 – Nyüszi
Mondtam már, hogy innentől majdnem minden nap úgy fogok kinézni, mint a Mikulás valamely hülye manócskája. Ne tévesszen meg a vigyorgás kísérlete, ez itt Nyüszi.
Adventi dekkolás 2022/2 – Kirakat
Ilyentájt lehet látni efféle kirakatokat is, miközben az ember épp három kiló macskaeledelt hurcol hazafelé.
10/89 – Papi
Indulok macskakajáért, mert az olyannyira kifogyott, hogy a második reggelijüket még megkapták a szőrösök, de estére már nincs mit adni.
Adventi dekkolás 2022/1 – Koszorú
Azt ugyan nem tudom, hogyan sikerült megoldani a rohangálás és nyivákolás közben, de az a különlegesen ritka helyzet állt elő, hogy már advent első vasárnapján van itthon a) kész koszorú, b) négy darab friss, még használatlan gyertyatartó prücike, c) négy új, bontatlan, egyforma gyertya. Ezekből csak a gyertyákat vettem frissen, amikor a héten az egyik buszravárós negyedórámban berongyoltam egy kínaibótba. A koszorú még a tavalyi, de a 2021-es gyertyatartó prücikéket a romos tavalyi gyertyákkal együtt kidobtam. Csodák csodájára viszont megtaláltam a tartalékokat a titokzatos mindentbele dobozaim egyikében. Én lenni elégedett.
Most már csak össze kell rakni, de hát ez nem nagy dolog.
10/88 – Múlva
Helló, vasárnap, ráadásul advent elsője. Mit ne mondjak, idén se úgy fest a világ – se kint, se bent -, mint ahol egy hónap múlva már itt a karácsony. Anyósom rózsái meg a konyhaajtóm előtti muskátli például még feltűnően jól tartják magukat, sőt, tulajdonképpen a nyírfa is. Ami viszont a bentet illeti, ott csak a szokásos káosz mindenhol. A galéria első képén például az irodámból látható egy kiragadott részlet: le se tagadhatnám, hogy az én íróasztalom mögötti polcot mutatja.
Mára nem ez az utolsó bejegyzés, mert ma indul az “Adventi dekkolás 2022” című eseménysorozat is, ami most már szinte-szinte tradíciószámba megy e tájakon, 2020-ban volt az első. Nem állítanám, hogy pontos szabályai vannak, de innentől karácsonyig minden nap lesz itt valami, ami jóleső és készülődős és adventi, vagy legalábbis nyomokban effélére hasonlít. (Aki az előző fordulókra kíváncsi, a jobboldalon a kategóriák között van egy olyan is, hogy “advent”.)
Minden nap más - mindennap más 