(Frissített bejegyzés, első változata egy héttel ezelőtti.)

Március 12.

Amíg én a háztartásommal múlattam a szárnyas időt (díszpárnahuzatok mosása meg egyéb disznóságok, például a komplett hűtő kipakolása és kipucolása, aztán visszarakodása), ti szerencsére eldöntöttétek helyettem, hogy milyen átalakítással játsszak a továbbiakban. Az 52-es méretű virágos ruha nyert, mégpedig 68,18%-kal, ami elég sok ahhoz, hogy ennek fussak neki.

Gyerekek, amikor én azt mondtam, hogy ez bazi nagy, nem túloztam.

Hm, ez még nem ad elég jó képet arról, hogy mekkora.

Hm, még ez se. Na akkor próbáljunk meg túllépni a szokásos kereteken!

Azt hiszem, most már látszik-forma, mekkora valójában, ugye? 😀 Mint mondani szoktam, innen szép nyerni.

(Folyt. köv. Remélhetőleg még máma, de garanciát nem tudok adni semmire, mert vad takaríthatnék tört ki rajtam, és ez olyan ritka jelenség, hogy inkább nem ülök le egy sarokba megvárni, amíg elmúlik. Ki tudja, mikor lesz újra ilyenem.)

Március 18.

Kezdjük azzal, hogy tadáááá!

Valójában nem történt olyan sok minden a ruhával, mint hittétek volna. Leginkább az ujját kellett megoldani, márpedig ennek olyan vicces ujja volt, amit piszok könnyű átalakítani. Látjátok?

Miután az ujját-derekát bevettem (ez mind ugyanabból a lendületből történt, egyetlen nyissz, egyetlen varrásvonal, a legfelső fodorból kellett még kivágnom a fölösleget.

Ide kerültek a ZSEBEK!

Ez továbbra is egy bazi nagy virágos ruha, nem is akartam belőle kicsike ruhát csinálni, mert én így szállok le a bicikliről. Sálálá.