Jupitel pöcséle, hát hogy nézek ki már megint, édesjóanyám.

Csak hogy ízelítőt kapjatok az őtözködős bloggerek glamúros életéből: az égegyadta világon semmi késztetésem nincs lecserélni batár nagy táskámat egy másik (feltehetőleg épp akkora batár) táskára, mert az elmúlt hetekben megszoktam, hogy melyik zsebben milyen aprószart tartok. Mivel viszont én még a régi iskola híve vagyok*, ha piros táskával megyek, muszáj, hogy legyen rajtam valami piros. Ecce sapi.

* Az új iskola, ahogy elnéztem, úgy gondolja, hogy a táska inkább legyen a) márkás, b) használhatatlan, c) véletlenszerű színű. Legjobb, ha ezt a három kritériumot egyszerre sikerül teljesíteni, azért, mittomén, bónuszpontok járnak a trendi nézőközönségtől.