RSS

7/250 – Rovancs

Attól tartok, a reggeli zuhanyzás helyett érdemesebb lenne átszoknom az esti feredőzésre (tele kád meleg víz hopfüzsgővel, Greta Thunberg összevonja a szemöldökét), mert az éjjel úgy aludtam, mint egy csecsemő. Jó, na egy olyan csecsemő, aki rettentő vadakat álmodik összevissza, de ne legyünk telhetetlenek, már az is sikernek számít, hogy nem ébredtem fel hatig.

Az elmúlt időszakban az álmaim nagyrészt úgy festenek, mintha a cihém rovancsot készítene az eddigi életemből, tartozikok és követelek kerülnek kis csinos rubrikákba, és még szerencse, hogy egy részét ébredéskor elfelejtem, mert másként tényleg itt ülnék összehuttyanva és siránkozva. Nosztalgiaparti, de a rosszabbik fajtából. Csupa olyan helyen járok, amelyek már nincsenek vagy nem hozzáférhetők vagy megváltoztak vagy semmi, de végképp semmi keresnivalóm nincs már ott, és olyan emberekkel beszélgetek (beszélgetek, hahaha – általában szidnak, mint a bokrot), akik halottak vagy messze vannak és nem elérhetők, kiestek az életemből, és én is kiestem az övékből, slussz, áthúzva. Ma éjjel például a nyolcadik emeleti lakásunkban voltam, ahonnan asszem 1981-ben költöztünk el, de minden pontját fel tudom idézni a piroslapú konyhaszekrényektől kezdve az apám által mőkölt subaszőnyegekig és a nappaliban ülő narancssárga gombafotelekig, az előszobában meg azt a falat, amire egy komplett tájképet rajzoltam fel, amikor éppen vendégek voltak nálunk, és én túl szégyellős voltam ahhoz, hogy bemenjek rajzlapot kérni. Még arra is pontosan emlékszem, hol volt az a fiók, amiből négyévesen kivettem a kis solingeni zöldnyelűt, az egész háztartás legélesebb kését, hogy babaágyat készítsek egy kartondobozból Krisztikének, a babámnak. (Négy ujjamat sikerült átvágnom szép rézsútosan, még most is látszik rajtuk a heg, ha az ember tudja, mit keressen.)

Nem tudom, mi lesz ebből, szar vagy kalaposinas, de valami rettenetesen készülődik ottbele a fejemben, és nem is tudom, örüljek neki vagy rettegjek tőle.

Beszéljünk inkább az időjárásról. Szépen süt a nap máma, nem?

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2020/05/07 hüvelyk blabla, otthoncsücsü, tavasz

 

7/249 – Fókusz

Ha a fényzőgépem tovább folytatja a marháskodást (hun hajlandó fókuszálni a pofámra, hun meg nem), akkor végképp nem lesz itten őtözködős blog.

Hogy akkor mi egyéb lesz, na az igen jó kérdés.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2020/05/06 hüvelyk eská, otthoncsücsü, tavasz

 

Eská 7/29 – A vasalódeszka új ruhája

Ez most megint jellemzően az az eset, amikor más, nálam normálisabb emberek megnézik maguknak a dögöt, aztán a következő lomtalanításig leviszik a pincébe, és vesznek helyette másikat. Engem, mint tudjuk, nem ebből a fából faragtak, én mindent megpróbálok előbb megjavítani vagy átalakítani vagy effélék. Ezt a tizenötéves-forma vasalódeszkát például egyszer már áthúztam, de akkor még csak egy összehajtott-kiszuperált törülköző és egy adag lepedővászon segítségét vettem hozzá igénybe. Ezzel el is volt még további évekig, de mostanra igazán siralmas állapotba került:

(Igen, egyik este láttam neki a melónak, már nyafogóruhában és futonzokniban. Reméljük, ez eltereli a figyelmet a vasalódeszka huzatának elképzelhetetlenül siralmas állapotáról. Még likak is voltak rajta, aujnye.)

Mivel a cuccot még a Béla (=a tűzőgép) előtti időszakban láttam el új huzattal, nem volt rászögelve, csak afféle korcba húzott madzaggal ráfeszítve. Le is kaptam róla hirtelen, ottmaradt a pucér farostlemez.

Így se nézett ki valami extrán, hm. Na sebaj, majd megszépítjük.

Az új huzatot háromrétegűre akartam gyártani, afféle szendvicsformában:

alul egy régi pokróc darabja, fölötte egy réteg flíz, legfelül pedig a huzatanyag. Ez utóbbi már ismerős lehet innen-onnan, a Bűnök Barlangjában vannak belőle párnahuzatok meg effélék. Jó vastag pamutanyag, eredetileg sötétítő függöny lehetett, egy esztergomi turkálóban vettem valaha.

A fenti képen már ki voltak vágva az anyagok a megfelelő formára, mégpedig a vasalódeszkáéra, a pokróc és a flíz egy centi ráhagyással, a virágos pamut meg hárommal. Össze is varrtam cikcakkal a szendvicset, így:

Technikailag nem lett volna akadálya, hogy ezúttal odabélázzam a huzatot, de az eddigi változat könnyű leszerelhetőségén vérszemet kapva inkább levehető huzatot gyártottam, amit ezúttal mosni is lehet majd, mert nem csak két külön lifegő darabból áll. Úgyhogy egy alkalmas színű pólóanyagból kivágott, hosszában félbehajtott csíkkal körbeszegtem a vasalódeszkát, hogy afféle gatyakorcot képezzek neki köröskörül:

Ez itt elég rondácskának látszik, de a zsinórház majd kifekszik szépen, ha megfelelő irányba fordítom:

Az ívelt részére egy hosszú zsinórházat készítettem, a két derékszöget is tartalmazó rövid végére meg egy rövidebbet, hogy majd könnyebben fel tudjam kötözni a vázra.

Belehúztam a kész huzatba a zsinórt,

azt is két darabban, így ni:

És innen már csak meg kellett húzni, ráegyengetni a vasalódeszka vázára, aztán megkötni a zsinórokat. Az, ami néhány képpel ezelőtt olyan rondácskán festett az ívelt résznél, így nézett ki végül, ni:

Hát ennyi. Mint azóta kiderült, a vasalódeszka főfő használója meglehetősen elégedett vele, ennél többet meg mit várhatnánk.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/05/06 hüvelyk újracucc, eská, macs

 

7/248 – Varkocs

Eddig sem volt más megoldás, ezután sem lesz, mint hogy Münchhausen báró módjára saját varkocsomnál fogva rángassam ki magam a mocsárból, úgyhogy lássuk, miből tudok kapaszkodót fonogatni magamnak: a ház előtt virágok vannak a bokron,

a Repülő Kutató tegnap amerikai palacsintát sütött a maradék húsvéti sonkával, és volt hozzá igazi kanadai juharszirup,

a tarkabarkák továbbra is a megszokott formájukat nyújtják,

Poci meg hát, mit mondhatnánk, ő Poci.

Tegnap végre felporszívóztam a Bűnök Barlangját, óh, áldott üres padló, sehol egy portigris vagy ficni,

ma reggel hatra pedig már kész voltam a mai tanítás feltöltendő anyagaival, és fel is töltöttem azokat szépen.

Nem a munka büdös, és nem a komplett zélet van összegazolva, de a szavak nem akarnak jönni. Nekem mindig szükségem volt a szavakra, nem csak blogbejegyzések erejéig, de most úgy hányódom kétségek között, mint Odüsszeusz hajója. Itten Szkülla, ottan Kharübdisz, és egyik se Ithaka: megadjam-e magam a betűnihilnek, és érjem be némi tarkabarkával, a lakás pofozgatásával meg a tancsitancsival (már amennyit és amilyet meghagyott belőle a szopornyica – a nemszeretem részét, nyilván), vagy pedig szorítsam össze a fogam, és görcsöljek rá az írásra, aztán lesz ami lesz. Magyarán, erőltessem-e, ami nem megy, vagy hagyjak fel a fogcsikorgatással, oszt éljek bele a világba, mint az égnek madarai és mezők virágai.

Megjegyzem, van olyan változat is, amelyben Odüsszeuszt, miután hazaért, és azt hitte, elnyugdíjaskodhat Ithakán, a saját fia nyírta ki, mert azt hitte róla, csak egy újabb nyikhaj, aki az anyját akarja meg a fődet meg a pénzparipaposztót. Én még verseket is írtam ilyesmikről valamikor réges-régen, amikor nyíltak még az orgonák. Ó, bameg, most is nyílnak az orgonák.

Reménytelen példány vagyok, na.

 
 

7/247 – Iglice

A mai napot azzal kezdtem fél ötkor, hogy végignéztem egy videót, amin az egyik végzős hallgató furulyázik, tapsol és iglicékről énekel. Lövésem sincs, mi a nyű az az iglice. Valami madár.

(Még mindig úgy érzem, mintha le lennék fújva zsibbasztóval, pedig ebből ki kéne mászni valahogyan, mert nem ülhetek sokáig ebben a mentális, kreatív és mindenegyéb fekete lyukban. Nemcsak kényelmetlen, de ijesztő is.)

 
7 hozzászólás

Szerző: be 2020/05/04 hüvelyk eská, otthoncsücsü, tavasz

 

Intermezzó – Újratervezés

Akkor én ezt most mind egy szálig visszabontom.

Azt ugyan nem tudom garantálni, hogy nem fogok közben néha hisztérikusan felvihogni, de végül majd minden jó lesz, ígérem.

 
8 hozzászólás

Szerző: be 2020/05/03 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, otthoncsücsü, tavasz

 

7/246 – Hm

Sok mindenre számítottam ezen a tavaszon, de hogy egyszerre kapok majd írógörcsöt és szájzárat, arra nem.

Jól kinézek.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/05/03 hüvelyk otthoncsücsü, tavasz

 

7/245 – Zúz

Szombat, “piac”. Én még mindig fázom.

Viszont legalább már egy másik kimenős cipő van rajtam.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2020/05/02 hüvelyk eská, otthoncsücsü, tavasz

 

7/244 – Hideg

Nyüeee, én azt terveztem, hogy ma úgy csinálok, mintha dalköszöncse lenne meg szabadnap, és meglepem magam meg a nézőközönséget valami tarkával, nyáriassal, virágossal meg libegőssel, de hát rohadtul fázom! Annyira fázom, hogy még ez is eszembe jutott hirtelen:

Sajnálom, kedveszkéim, semmi libbenős-nyárias-virágos. Cikcakkruha. Soha nem múló, életfogytig tartó. No de legalább tarka.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/05/01 hüvelyk eská, otthoncsücsü, tavasz

 

Eská 7/28 – Mindennapi kenyereink

Ha már munka ünnepe, íme egy exkluzív válogatás az előző hetek kenyérterméséből, közte olyanokkal is, amiket már láttatok. (Azért exkluzív, mert nem fotóztam le mindent, amit sütöttem.)

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2020/05/01 hüvelyk eská, otthoncsücsü, tavasz

 

7/243 – Zokni

Olyan nyomottka vagyok máma, pedig ma van a Walpurgisnacht meg a névnapom. Lehet, éppen ezért vagyok nyomottka.

Nesztek egy fotó a hét valamelyik előző napjáról, talán kedd volt, de az se biztos.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/04/30 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

7/242 – Fapác

Na, kedveszkéim, a tegnapi után most térjünk vissza abba a realitásba, melyben én kivonulok a teraszra egy bödön 2004-ben gyártott vörös Behandla fapáccal, aminek a csomagolása azt ígéri, hogy 2006-ig meg is tartja a minőségét.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2020/04/29 hüvelyk eská, otthoncsücsü, tavasz

 

7/241 – Illúzió

Az alábbi képet annak a kedves olvasómnak ajánlom, aki tegnap kettesre osztályozta a festékfoltos gatyámat.

Árulhatnék én illúziókat is, kéremszépen, de azt hiszem, arra már vannak elegen mások.

 
26 hozzászólás

Szerző: be 2020/04/28 hüvelyk eská, megaszondom, otthoncsücsü, tavasz

 

7/240 – Festő

Királyi koleganőim valószínűleg csak azt tudnák reagálni a mai bejegyzésre, hogy kész, ezzel leírtam magam, sose lesz belőlem őtözködős blogger. Nos, meglehet. Én viszont éppen a teraszra indulok egy többé-kevésbé szétesett Rast kiskomóddal, egy tubus pillanatragasztóval és a pincében talált ikeás fapáccal, amit már tizenéve kivontak a forgalomból, tehát a fene se tudja, mennyire alkalmas még bármiféle akcióra.

A képen amúgy roppantmód mosatlan hajamon kívül egy csak-itthonra-jó zseníliapulcsi látható egy csak-koszolós-hadműveletekhez félretett, de amúgy technikailag kidobott törött talpú tornacipő társaságában, a kettő között pedig a fürdőszobafestő gatyám. Ez nagy és röhögséges tetszést aratott, hogy nekem van egy fürdőszobafestő gatyám, úgyhogy muszáj leszögeznem: más termeink festéséhez is ezt használom, de a majdnem négy évvel ezelőtti fürdőszoba-festés során jutott el szegénykém abba a stádiumba, hogy az utcára csak akkor lépnék ki benne, ha ég a ház, és éppen ez van a seggemen.

Cserébe viszont kirúzsoztam a számat, és DKNY Be Delicious-tól illatozom. Az úr pokolban is úr vagy miként fogalmazzunk.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2020/04/27 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, tavasz

 

Intermezzó – Itt van a város, vagyunk lakói 2.

Rövid képriport a tavaszról, ami elrepült a fejem fölött, mint egy nikkelszamovár, de azért a nagyparkolóig talpalva mégiscsak látni belőle egyet-mást, még ha a 11-es úton halad is az ember.

Mehr Luft!

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/04/26 hüvelyk eská, galéria, otthoncsücsü, tavasz

 

7/239 – Csámcsogi

Poci ma éjjel kriminálisan viselkedett, több ízben is felébredtem félig arra, hogy valaki éppen a vállamon tipeg dürrögve, de ahhoz, hogy engem tényleg felverjenek, amikor éppen alszom, ennél nagyobb erőfeszítésre van szükség, ennélfogva kénytelen volt másik áldozatot keresni. Ez nem volt annyira nehéz feladat, mert csak fél méterre kellett távolodnia tőlem, és máris ott volt a másik potenciális rabszolga, akit ráadásul könnyű felverni, csak a telefonja kábelét kell rágcsálni csámcsogva. (Egyszer lehet, hogy kipróbálom.). Így hát a mai napra az első párbeszédem úgy festett a Repülő Kutatóval, hogy megérdeklődtem tőle valamikor zöld hajnalban, még összeragadt szemmel meg szájjal, hogy “Hová mész, Buksi?”, mire ő némileg elkínzottan azt felelte: “Nem tudom, majd a cica megmondja”. “Mhm” – válaszoltam éleselméjűen, aztán átfordultam a másik oldalamra. Mikor fél hétkor felvakartam magam, a RK a hencserén (ezen) feküdt egy pokróc alatt, összenyomva, mint egy tangóharmonika, Poci meg az előszobában állt, és azt kérdezte, holakajám.

Bides egy terrorista ez, no. De olyan cuki. És milyen megtévesztő-ártatlanul tud nézni, háttérben a Bűnök Barlangja derámai káoszával.

Ne higgyetek neki, már evett.

Én most kávézom egyet, aztán elindulok második réteg festéket kenni a fiókgombokra, mert az első foltos lett és nyavalyás, és a tegnapi homokvihar is bele akart szólni a projektbe, szóval van javítanivaló bőven. Hiába no, már majdnem négy éve, hogy nem volt a kezemben festőecset, és csúfosan kijöttem a gyakorlatból.

Na de ha már úgyis elővettem ecsetet-festéket, körülnézek még, miket kenhetnék le.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/04/26 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

7/238 – Dimitrij

Hadd mutatom meg a nőt, akinek annyi cipője van, mint Imelda Marcosnak, de már egy hónapnál több ideje, hogy ebben az egyben megy ki az utcára.

És ha már úgyis a megmutatásoknál tartunk, ismerkedjetek össze Lénával.

Egyrészt azért, mert Lenovo. Másrészt meg ezért.

Az agyműködésemre továbbra se keressetek magyarázatot.

 
7 hozzászólás

Szerző: be 2020/04/25 hüvelyk ajándék, eská, otthoncsücsü, tavasz

 

7/237 – Felnőttlegó

Két és fél hétig kis túlzással úgy léteztem, hogy egyik idegrohamtól a másikig méregettem az időt. Ott volt a gépmizéria meg ott voltak a szakdolgozók (mind a kilenc!), rám döglött Erik, egy adott ponton pedig még mindehhez apósomat is visszatoloncolták Budapestre, mert folyadékot találtak a szívburokban – hát nem csoda, hogy pocsékul voltam. Oké, apósomat meglepő gyorsan visszavitték Balatonfüredre lábadozni (a folyadék felszívódott magától), Erik helyett, ha morcosan is, előráncigáltam Primerát, és kedden már megjött az új gép, de tegnap délutánig, amíg el nem küldtem a konzultációs igazolólapokat, hogy mindegyik szakdolgozó leadhatja a dolgozatát, továbbra is ott ültem ugrásra készen, hogy most mi következik.

Most, ha a fene fenét eszik is, hétvége következik, és slussz. Ma reggel gyönyörűen sütött a nap a nyírfaleveleken át a Primera körüli káoszra,

a Repülő Kutatótól kaptam ha nem is ágyba- de futonra-reggelit,

a héten meg, amikor úgy éreztem, nem bírom tovább, körbemászkáltam a centivel a hálószobában, és elküldtem a pasast felnőttlegóért.

Az emeleten az az illat terjeng, ami a skandináv bútoráruházak sajátja, nekem meg volt egy csomó deszkám,

csillagcsavarhúzóm és imbuszkulcsom és kalapácsom, úgyhogy mingyámingyá lesz egy új komódom is. És hétvégém, juhé.

Melegen ajánlom a zuniverzumnak, hogy így legyen.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/04/24 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, tavasz

 

7/236 – Malom

Már csak egy szakdolgozó küszködik a cuccal, a többiek készen vannak. Mi tagadás, én is készen vagyok. Mamiii, nem is tudom, mikor voltam utoljára ennyire hullafáradt. Aki majd esetleg megkérdezi egyszer, hogy “és nem unatkoztál a kolera alatt?”, ahhoz lehet, hogy hozzávágok valamit. Jó messziről.

Nesztek Poci, én nem vagyok prezentálható állapotban.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/04/23 hüvelyk macs, otthoncsücsü, tavasz

 

7/235 – Csepegtető

Ma hajnalban, miután elolvastam három majdnem-kész szakdolgozatot*, megírtam két csak-így-tovább-ot, valamint egy roppantul míves dörgedelmet, nekiláttam megfőzni a második kávémat.** Akkor realizáltam, hogy az én értelmi képességeimet a szakdolgozatok mennyire levitték a bányabéka valagába, amikor egyszer csak rájöttem, hogy nem tettem oda a főzőre a kiöntőedényt, így már fél deci kávé és zacc van a csepegtetőtálcában.

A következő öt percet a kávéfőző mellett álldogálva töltöttem, kezemben türelmesen tartván a kiöntőedényt, mert ha beletettem volna a csepegtetőtálcába, kifolyik az összes lábvíz, ami abban az inkriminált tálcában van. Aztán megittam. (Nem azt, ami a tálcában volt.) Most meg fáj a fejem.

Ennélfogva mára egy kis művésziesen összeeffktezett fotót kaptok arról, amikor Poci fél órával ezelőtt ráült a tüdejemre, és fésültette magát, én viszont valószínűleg eldőlök kicsinyt, amíg nem esik fejemre egy újabb adag szakdolgozat.

* Kérdezhetnétek, hogy ezt hogy csinálom, már két hete itt kergetőzöm majdnem-kész szakdolgozatokkal, csak nem újratermelődnek? Ööö, de. Hármat már leadtak, de még van hat.

** Kérdezhetnétek azt is, nem kezdek én egészen véletlenül afféle kávé-alapú létformává válni? Ööö, de.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/04/22 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz