RSS

7/250 – Rovancs

07 máj

Attól tartok, a reggeli zuhanyzás helyett érdemesebb lenne átszoknom az esti feredőzésre (tele kád meleg víz hopfüzsgővel, Greta Thunberg összevonja a szemöldökét), mert az éjjel úgy aludtam, mint egy csecsemő. Jó, na egy olyan csecsemő, aki rettentő vadakat álmodik összevissza, de ne legyünk telhetetlenek, már az is sikernek számít, hogy nem ébredtem fel hatig.

Az elmúlt időszakban az álmaim nagyrészt úgy festenek, mintha a cihém rovancsot készítene az eddigi életemből, tartozikok és követelek kerülnek kis csinos rubrikákba, és még szerencse, hogy egy részét ébredéskor elfelejtem, mert másként tényleg itt ülnék összehuttyanva és siránkozva. Nosztalgiaparti, de a rosszabbik fajtából. Csupa olyan helyen járok, amelyek már nincsenek vagy nem hozzáférhetők vagy megváltoztak vagy semmi, de végképp semmi keresnivalóm nincs már ott, és olyan emberekkel beszélgetek (beszélgetek, hahaha – általában szidnak, mint a bokrot), akik halottak vagy messze vannak és nem elérhetők, kiestek az életemből, és én is kiestem az övékből, slussz, áthúzva. Ma éjjel például a nyolcadik emeleti lakásunkban voltam, ahonnan asszem 1981-ben költöztünk el, de minden pontját fel tudom idézni a piroslapú konyhaszekrényektől kezdve az apám által mőkölt subaszőnyegekig és a nappaliban ülő narancssárga gombafotelekig, az előszobában meg azt a falat, amire egy komplett tájképet rajzoltam fel, amikor éppen vendégek voltak nálunk, és én túl szégyellős voltam ahhoz, hogy bemenjek rajzlapot kérni. Még arra is pontosan emlékszem, hol volt az a fiók, amiből négyévesen kivettem a kis solingeni zöldnyelűt, az egész háztartás legélesebb kését, hogy babaágyat készítsek egy kartondobozból Krisztikének, a babámnak. (Négy ujjamat sikerült átvágnom szép rézsútosan, még most is látszik rajtuk a heg, ha az ember tudja, mit keressen.)

Nem tudom, mi lesz ebből, szar vagy kalaposinas, de valami rettenetesen készülődik ottbele a fejemben, és nem is tudom, örüljek neki vagy rettegjek tőle.

Beszéljünk inkább az időjárásról. Szépen süt a nap máma, nem?

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2020/05/07 hüvelyk blabla, otthoncsücsü, tavasz

 

6 responses to “7/250 – Rovancs

  1. Zsuzsi

    2020/05/07 at 08:24

    Én is mindenféle össze-visszákat álmodok mostanság, bár ennél kevésbé az eddigi életemhez köthetőket…
    De a nap, az szépen süt itt is, a parkra zöld kilátásom nyílik, a madarak már a kukások előtt ébresztenek, szóval, tulajdonképpen… 🙂

     
    • mák

      2020/05/07 at 08:28

      Tulajdonképpen. 🙂

       
  2. peony67

    2020/05/07 at 09:46

    Nem csak te vagy ezzel így, ha rákeresel, elég sok (külföldi) újságcikk foglalkozik azzal, hogy sokan a szokásosnál többet álmodnak, furábbakat, jobban emlékeznek rá… több csoportban is olvastam én is sokaktól és több cikket is osztottak meg a “jelenségről”.

     
    • mák

      2020/05/07 at 10:00

      Valahogyan le kell reagálnia az agyunknak ezt az egészet, no.

       
  3. csilla75

    2020/05/07 at 16:36

    Nekem ébren éledtek fel nagyon régi emlékek. Pl. Pinterestet nézegetve egy táskáról eszembe jutott az a kék skótkockás válltáska, amiben almát meg esőkabátot vittünk öcsémmel a nyári napközis táborba. Pedig a pinterestes táska nem is hasonlított… Szerintem az eddigi rutin lefedett bizonyos agyterületeket, amik most felszabadultak. Most másutt van lefedve.

     
    • Retyusa

      2020/05/08 at 23:45

      Ez nagyon jó! Mert valami le van fedve, az biztos.

       

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt szereti: