RSS

7/266 – Szender

23 máj

Hadd mutatok be egy vérengző vadállatot, ni:

Ne tévesszen meg senkit az “ártatlan pamacska vagyok, mindjárt elalszom” ábrázat, csal a büdös. Tegnap este bejött a Bűnök Barlangjába egy éjjeli lepke, első tippre valami szenderféle. Nekem nem sikerült megfognom, és egy ideig Pocinak se, de attól még nem adta fel a próbálkozást. Sajna csak magamra vethetek, amiért bealudtam a futonon, másként valószínűleg nem arra ébredtem volna négykor, hogy valaki ráugrik a fejemre, majd bevonul a futon mögé, és ott csámcsogni kezd. Így jár mindenki, aki ragadozókat fogad be a házába, grr.

Mivel ma szombat van, piac is van,

nekem meg úgy ötödik próbálkozásra sikerült összehoznom egy olyan képet, amin a fényzőgép hajlandó felismerni, hogy a nyakamon arc van, nem pedig maszat. Hurrá.

Egyébként a Bűnök Barlangjába bejött a lepkén kívül ez is,

őtet Feliciának hívják, és hosszas megfontolások meg teszetoszák után vateráztam magamnak ajiba, mert Primerával továbbra sem tudunk együttműködni, hiába teszek annyira nagy és hiábavaló erőfeszítéseket, mint egy bántalmazó kapcsolatban élő nő, aki már maga is elhiszi, hogy mindennek ő az oka. Úgyhogy Primerának megmondtam, ide figyelj, te luvnya, ha nem értesz a szép beszédből, és fölöslegesen strapálom magam, mert te továbbra is gubancot gyártasz ordítva, mécc szépen a sarokba. Kifejezetten megkönnyebbültem, hogy végre megmondtam neki a magamét, bármit is áruljon el ez a szellemi és általában vett állapotomról. Nyilván az új gép, amit ki se próbáltam előtte, fejesugrás volt a semmibe, de hát a zélet általában is ilyen (huhh, de filozofikus voltam). Majd meglátjuk, mire jutok vele.

Majd meglátjuk, höhö. Mikor, höhöhö. Egyre nagyobb restanciáim vannak: varrásban (másnak és magamnak is), mázolásban (a tegnapi napot kidobhattam az ablakon), rendrakásban (az, hogy bejött két komód meg elkezdtem Dógokat lefesteni, csak a káoszt növeli), ezenfelül írnom kell egy esszét, egy félévi beszámolót (ezeket hétfői határidővel, persze), fel kell pakolnom majd az elektronikus vizsgákat is a neptunba, és behatóan összeismerkedni a Microsoft Teams nevű anyaszomorítóval, mert június 15 és 18 között minden egyes nap államvizsgáztatunk rajta. Vele. Az anyájával, azzal.

Úgy tűnik, jöhet itt eső, aszály, kolera vagy hegycsuszamlás, csak egy dolog biztos, mégpedig az, hogy folyton a számig ér a szarlé, akár ezért, akár azért. Ja, meg egy másik: valahogy mindig kilapátolom magam belőle. Na lássuk, Uramisten, ezúttal mire megyünk mi ketten.

U. i.: Mivel felmerült, hogy mi van Lócival, publikálnék róla egy mérsékelten előnyös fotót, melyet a Repülő Kutató lőtt róla a múltkorában. Ha nem sikerülne beazonosítani az ojjektumokat: a képen a RK lába látható (felemás zoknikkal, melyek most már jóvoltomból csúnyán elharapóztak a családban), fölötte meg egy szőrös bálna. Na az Lóci.

lóci

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2020/05/23 hüvelyk ajándék, eská, macs, tavasz

 

Eská 7/32 – Két szék, egy kék, másik nem kék

22 máj

Erről szép részletesen akartam írni, de speciel most annak is örülök, hogy élek, úgyhogy nesztek fotók. Kérdezzetek, ha akartok.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/05/22 hüvelyk újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü, tavasz

 

7/265 – Nyösz

22 máj

Na ilyen arcot vág egy macska, aki nem érti, miért nyöszörgök én az oldalamon fekve, és miért vettem be mindehhez gyógyszert is, teljesen magamtól, anélkül, hogy bárki lenyomta volna a torkomon. De hát miért is értené, ő egy macska, és különben is ki van pöszörőzve.

Azt hiszem, a mai napra már keresztet vethetek, izélné meg a nagy anyatermészet.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2020/05/22 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

7/264 – Makranc

21 máj

Mivel én most is a festékfoltos gatyámban vagyok, és a fényképezőgép arcfelismerő micsodája egyre makrancosabban viselkedik, nesztek mára a helyettes. Elkúsztam a teraszra egy leszerelt fiókkal, hogy átmázoljam.

(Olyan lassan haladok, mint a csiga, és egyre nagyobb körülöttem a káosz, ajaj.)

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/05/21 hüvelyk eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

7/263 – Húsz

20 máj

Kétezerhúsz május huszadika, a huszadik házassági évfordulónk. Hihetetlenül bizarr érzés.

Akkor ehhez most beteszek egy fotót csak úgy találomra.

 
9 hozzászólás

Szerző: be 2020/05/20 hüvelyk ajándék, eská, tavasz

 

7/262 – Betacid

19 máj

Tegnapi tervem nemdebár az vala, hogy a nagy és hirtelen ránk szakadó szabaccságot negligálva a teraszon fogok ereszdelahajamatot játszani egy kübli festékkel, nem pedig kurjongatva vonulni végig a nagyvilágon. A sors és apósom viszont közbeszólt. (Valami vagy valaki mindig közbeszól. Ez az életem mottója is lehetne, és azt hiszem, nem vagyok egyedül ezzel a mottóval.)

A fentiek miatt az első szabad utam, melyet a nagyvilágba tettem kifelé, nem valamely kávézó teraszára vagy más mókás helyre vezetett, hanem a gyógyszertárba Betacid nevű savcsinálóért, mert apósom lekéste a nyugdíjas sávot, és ő nem hisz olyan dolgokban, mint például egy pohár citromos víz. Betacid természetesen nem volt, úgyhogy ehelyett kiváltottam az egyik gyógyszerét a harmincháromból, melyeket napi rendszerességgel fogyaszt (nyilván kiderült, hogy ha már menni kell fölös hülyeségért, van a bevásárló listán szükséges hülyeség is), majd hirtelen fordulattal betértem a gyógyszertárral szembe a kínai bótba. És vettem cipőt, mert fölös hülyeséget venni kell, ajándék, mellyel meglepem param-param. Szeptemberben ugyan azt mondtam, hogy nem veszek ebben az évben semmit, de istenbizony ebben a pillanatban olyan távolinak látszik az a szeptember, mintha egy másik életben maradt volna. Talán mert tényleg.

Ezek után úgy jöttem haza az új cipőimmel, hogy a Freedom című George Michael-dalocskát dünnyögtem az arcbugyim alatt, és közben időnként felvihogtam. Micsoda egy röhejes, nevetséges, ágrólszakadt világ ez, bakker. A dolog amúgy persze érthető, egy tornacipő maga a szabadság (bár engem munkába menet is látni effélében – ah, azok az idők, amikor a munkába menet nem csak úgy festett, hogy megnyitom a Neptun Meet Streetet), maga a nyár meg fesztiválok meg az összes többi izé. Hát én ezt a nyarat valószínűleg a teraszon fogom tölteni, és csendesen bálozok ülve. A frissen festett széken, például. (Amúgy, ha nem jöttetek volna rá, ez az 1050 B40G.)

Aztán lőn este,

meg lőn reggel (Bercivel tetézve)

és a kettő között sikerült lőni egy képet arról, ami mondhatni az életem kvintesszenciája:

ádáz területfoglaló harcok a futonon Pocival meg egy újabb horgolás, ahajt középen balfelül meg egy kis 1050 B40G, mert azt mégse lehet, hogy csak a fürdőszobafestő gatyámat mázoljam össze, hová vezetne ez, Mrs. Lipton.

Mindent összevéve, olyan intellektuális vagyok mostanság, hogy a fal adja a másikat. Valami valahol belül továbbra is sűrűsödik és készülődik, épp csak nem képes kijönni, de sehogyse. Ha esetleg nem vettétek volna észre, több mint egy hónapja még egy megaszondom-bejegyzést se bírtam kiszorítani magamból, pedig jár a fejemben számtalan szebbnél szebb gondolat, azt elhihetitek.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/05/19 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs, tavasz, turkálgat

 

7/261 – Hátha

18 máj

Mától vizsgaidőszak van. Mától mindehhez annak napja is van, hogy a világot megpróbálják újraindítani, hátha mégse fordulunk fel tömegesen.

Ah, szabadság, ah, öröm, ah… lóóópikula. Mehetnék akárhová, de most már minek. Inkább felvettem a festékfoltos ancúgot, és ki fogok telepedni a teraszra.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/05/18 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, tavasz

 

7/260 – Belső tér

17 máj

Ma hajnalban háromkor ébredtem annak a hangjára, hogy az eső veri a tetőablakot. Mindig nagyon szerettem ezt a hangot, tavaszi eső a tetőablakon, idén még alig volt belőle. Elhallgattam egy ideig, aztán felkászálódtam, főztem egy kávét, és adtam kaját Pocinak, aki úgy érkezett meg, mint egy képregénymacska, csámpásan és csíknyira begyógyult szemekkel, rosszallása jeléül pedig az volt az első cselekedete, hogy a horgolófonalas kosaramból kipofozott két gombolyagot, aztán rámnézett, na mit lépsz erre, geci. Mit léptem volna, enni adtam. Én el vagyok nyomva.

Pocival mostanában különösen vad és alattomos futonfoglaló csatákat vívunk, tegnap a RK le is fotózta, hogy milyen megátalkodottan védelmezzük egymás ellen azt a helyet, amiről mindketten úgy gondoljuk, hogy az csak és kizárólag a mienk.

(Ezt itt tőle másoltam át, és a mindentudó internet előzékenyen tudósított arról, hogyaszongya “A képen a következők lehetnek: belső tér.” Jó tudni, no.)

A reggeli ételáldozat (Pocinak) és italáldozat (kávé nekem) sem segített azon, hogy ne aludjak vissza valamikor hét felé, amikor más normális emberek éppen felkelnének. Onnantól kezdve kilencig akkora mázsás lilaságokat álmodtam, hogy szédelegve és csíknyira gyógyult szemekkel ébredtem belőle, és én is kipofoztam volna valakinek a kosarából pár gombolyagot. Valahol menet közben megérkezhetett alvásomhoz asszisztálni a futonfoglaló is, mert egy adott ponton macskák is bejöttek az álomba, már azután, hogy minden fürdőszoba foglalt volt abban a lakásban, ami a volt munkahelyem aulájának, a gyermekkori lakásunknak és egy első emeleti nagypolgári zegzugnak volt a keveréke, de még azelőtt, hogy a már rég lebontott szentendrei Dunakorzón találkoztam volna az indiaival, aki botok és venyigék és farönkök formájú állatait sétáltatta, időnként füttyentve egyet feléjük, amikor el akartak kószálni. Ááááá.

És aztán felébredtem megint, Izéke meg, aki miatt úgy össze voltam hajtogatva a futonon, mint egy leporelló, rögtön hanyattvágta magát, hogy simogassam.

Van egy halvány, félig megnyugtató, félig kétségbeejtő érzésem, hogy ez a nap en bloc ki fog menni az ablakon, én meg nem fogok csinálni semmit, csak ülök itt a belső teremben.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/05/17 hüvelyk eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

Eská 7/31 – Fiókgombok

16 máj

Még áprilisban volt, hogy a Repülő Kutatót elszalajtottam a Jyskbe felnőttlegóért, egy komód nekem, egy komód neki, erisszük. Az enyém fehér laminált lapokból állt, az övé tölgyutánzatból, majd megmutatom őket természetes lakóhelyükön is “ilyen volt – ilyen lett” képeken, de egyelőre még csak folyamatban van a hálószoba áthuzigálása, és messze a vége.

Addig is, komód. Nem nagyon lehetett válogatni a modellek között, mert a helyre, ahová szántam, egy nyolcvan centi széles már nem fért volna be, hát ennél kötöttem ki, ni.

Komód KABDRUP 5 fiókos széles fehér

Őtet úgy hívják, hogy Kabdrup, és az már első terveimben benne volt, hogy nem fogom én felszerelni azokat a fogantyúkat, amiket az én komódommal adtak, mert azok nekem nem tetszenek, slussz. Miután jól megnéztem őket, ez nem változott mikulányit se.

Egyébként sem vagyok oda a vasakért, pláne ha valójában műanyagból vannak fröccsöntve. A bezártság persze nem könnyítette meg a dolgomat, mert nem lehetett eldenszelni az Ikeába olyan fogantyúkért, amik nekem tetszenek, így hát kénytelen voltam bevonulni a szerszámoskamrába, ahol minden, de minden van.

Fiókgombok is.

 

Ha jól tippelek, ezek még valamikor Miskolcon voltak anyósomék házában az előszobaszekrényeken, ne kérdezzetek rá, hogy miként kerültek ide. Nem én vagyok az egyetlen hörcsögöcske a környéken.

Mindenesetre azzal csak újabb pofont adtam volna a kakának, ha ezeket ebben a formában szerelem fel a fehér laminált komódra, úgyhogy uccuneki, festés. A fiókgombok aljára rányomtam egy kis darabka ragacsot, amivel stabilan rá tudom rögzíteni egy kartonlapra őket, hogy kevésbé maszatolós legyen majd a buli,

aztán nekiláttam átkenni őket fehérre selyemfényű Trilak zománcfestékkel.

Két réteg kellett hozzá, hogy elviselhetően befedje, a kettő között egy-egy nap száradási idővel. Nem hozzám hasonlatosan türelmetlen embereknek való ez, no.

Nem is lettek olyan szépek, mint szerettem volna, de két nap után már csak felcsavargattam őket a helyükre.

Most pedig van nekem egy ilyen komódom, ni.

Ha megunom, még bármikor átmázolhatom, neszpá.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/05/16 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, tavasz, turkálgat

 

7/259 – Sorba

16 máj

Voltunk piacon, merthogy visszahozták forgalomba azt is. A piac pont olyan, mint eddig volt, kivéve, hogy mindenki arcbugyit hord, anélkül be sem engednek, és kilenctől a nyugdíjasoké a pálya. Ezt leszámítva viszont semmi nagy különbség nincs: egyesek továbbra sem tudnak sorbaállni, és még mindig van valaki, aki kétségbeesetten kiabál, hogy Regő, Zétény, álljatok meg, várjatok meg, Regő, Zétény, még csak egy fej salátát vesz a mami, aztán mehetünk.

Mivel a nemesség kötelez, én illően felöltöztem hupiba, mint a mellékelt ábrán látható. A mellékelt ábrán az is látható, miért szoktam én kirúzsozni a számat, ha nem kell arcbugyit felvennem.

Na mindegy, a fényzőgép most már úgyse hajlandó felismerni, hogy az arcom az egy arc. Ha ez így megy tovább, tényleg muszáj lesz másikat szereznem, vagy nézegethetitek a zoknijaimat meg Pocit.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/05/16 hüvelyk eská, tavasz

 

7/258 – 2050 Y50R és 1050 B40G

15 máj

Gondolom, nem ilyen képet társítanátok az aktivitás és nyüzsgés fogalmához, mi?

Pedig bizony, kedveszkéim, igencsak lendületben vagyok: hajnalban óvatosan megpróbáltam szövegeket gyomrozni (saját szövegeket, ezúttal), és nem is ment teljességgel rosszul, nahát. Az ilyesmi hihetetlen, bár nem teljesen logikus hatással van az emberi cihére, úgyhogy (váratlan fordulat következik) délelőtt felvevém arcbugyimat, és elrobogtam ahajt egyutcányira, ahol van nekünk egy komplett nagy festékáruház.

Régi olvasók talán emlékeznek még az én komplex viszonyomra a festékáruházzal és annak dolgozóival, akiket csak a Mogorvák És Kelletlenek Klánja néven szoktam emlegetni, mert még be se léptél, de már amolyan “hajjamennyeninnen” arckifejezéssel néznek gyanakodva, és kétszer is rákérdeznek, tényleg 3050 G40Y színt akarsz-e kikevertetni a Trinát Unitopodba. (Figyeltem őket működés közben, úgyhogy bizton mondhatom: nem azért csinálják, mert nő vagyok virágos bakancsban. Bunkók ezek mindenkivel, kivéve az ismerős szakikat, azokkal nagy a camaraderie.)

Jelentem, Mogorváéknál minőségi változást agnoszkáltam, mert egyrészt mindenkin maszk van, ergo nem látni, mennyire kelletlenek; másrészt mivel a boltban egyszerre csak három vevő tartózkodhat bent, nem érnek rá azzal cseszegetni, hogy jól meggondoltad-e, milyen színt akarsz, hanem csak nekifutnak, és kikeverik a festékedet; harmadrészt és egyáltalán nem utolsósorban pedig a pénztárgépnél nem egy klasszikus festékfoltos Mogorva áll, hanem egy középkorú nő olyanfajta vörösre festett hajjal, amilyet külvárosi kocsmák pultjai mögött látni, márpedig sose éreztem magam nagyobb biztonságban kocsmai környezetben, mint akkor, amikor ezt a hajszínt láttam meg a pult mögött. Úgyhogy flottul kikevertettem magamnak a 2050 Y50R és 1050 B40G fedőnevű merényleteket, majd bedobáltam még kis kosaramba pár szivacshengerkét és festőtálcát, aztán pedig táncos lábbal hazajöttem, juhé.

A mai napom további programja nem lesz ennyire fordulatos, jegyeket fogok beírogatni a Neptunba, majd ha ezzel végeztem, még gyomrozom egy kicsit enszövegeimet, hadd lám, mi lesz belőlük, szar vagy kalaposinas. Holnapra viszont, ígérhetem, jön a 2050 Y50R és 1050 B40G, és végre eljutunk talán oda is, hogy elkezdjem beblogolni, mi mindent mázoltam én le az elmúlt hetekben, mert egyre több restanciám van ezügyben.

Most viszont gyüjjön a Neptun, mert engem végül is ezért tartanak, nem pedig a szövegek gyomrozásáért vagy azért, mert 2050 Y50R és 1050 B40G színekre akarom lekenni a fél világot.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2020/05/15 hüvelyk eská, otthoncsücsü, tavasz

 

7/257 – Szinte

14 máj

Próbáltam lefotózni, amint utolsó tanítási napom végét megünneplendő ott döglünk Pocival a futonon, de természetesen ma egész nap csak azok a képek sikerültek, amelyeken ő van egyedül. Ez talán nem véletlen, desőt szinte biztosan nem az.

Hát jó.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/05/14 hüvelyk eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

7/256 – Gyuvecs

13 máj

Hajnalban furulyaszó, reggel munka, délelőtt kenyérkelesztés, délben meg némi dél-koreai sorozat a szőrös futonfoglaló és egy kis horgolás társaságában. Finomvegyes nap, és még csak most tartok a felénél.

Hogy is mondjuk: nem jó, de nem is tragikus.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/05/13 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

7/255 – Fagyosszentek

12 máj

Megcsináltam úgy egy hónappal ezelőtt egy tesztet, ami arra ígért választ, hogy haddlám, mikor lesz elegem ebből a kolerás tavaszból. Az jött ki eredménynek, hogy május 19-én lesz annak a napja, amikor hajamat tépve fogok a sarokban ülni, és pizsiben brünnyögök. Attól tartok, túlbecsültek egy héttel, bár persze nem tépem a hajam (de nem is mostam meg), és nem a sarokban ülök, hanem a futonon, amibe már likat mélyítettem a hátulsó felemmel. Brünnyögés helyett is csak nemszeretem adminisztratív feladatok jutottak, de a pizsi az többé-kevésbé igaz, mert Tinky-Winky van rajtam februári időjáráshoz illő zoknival. Vac-vac.

A szorgalmi időszak utolsó hete van. Nem akarok még az életben egy ilyen elfuserált szorgalmi időszakot, amikor éppen az a része szívódik fel a munkámnak, amit őszintén szeretek.

De legalább a kilátás elég jó innen, ha figyelmen kívül hagyom az ajtó mögötti kuplerájt.

Leszezmégígyse!

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/05/12 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

7/254 – Arany

11 máj

Ki korán kel, aranyat lel, mondják, de szerintem ez hülyeség, ezúttal sem találtam aranyat. Amit találtam: egyrészt maga a hajnal,

másrészt a dilinyós kollegina a sok pici lábával meg a gombolyagjaimmal,

harmadrészt pedig egy tepsinyi bagelszerű képződmény, amihez éjjeli kelesztést írtak elő olyanok, akik nem akarnak korán kelni.

Ez utóbbin még dolgozni kell (például nem keleszteni egész éjszaka, és nem azon a sütőpapíron, amin most csináltam, mert kriminálisan hozzáragadt), de a többi asszem ellesz magától is.

(Mielőtt azt gondolnátok, hogy az életem csak móka és kacagás, megjegyezném, hogy ezúttal is furulyaszóval és tevékenységtervezettel kezdtem a napot, később meg házidolgozatokkal és a holnapi órákra készüléssel folytatom. Az itt illusztrált része csak afféle bónusz.)

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2020/05/11 hüvelyk újracucc, eská, macs, otthoncsücsü, tavasz

 

Eská 7/30 – Bodzaszőr

10 máj

(Volt nekem valamikor az idők hajnalán egy főzősblogom is, ami azzal a szent céllal jött létre, hogy dokumentáljam, mi a nyimnyámot eszem akkor, amikor a Repülő Kutató nincs itthon. Egyrészt marha sokat nem volt itthon, másrészt meg (egyem a kicsi szívét) mindig megkérdezte, ettem-e rendesen, amikor nem tudta felügyelni. Mindezek után én meguntam ezt az egészet, és csináltam egy főzősblogot, amin követhette, miket zabálok távollétében. Ez a főzősblog már rég nincs meg, de azért még előkotrok néha az archivált bejegyzések közül egyet-mást. Ezt, ami most következik, valamikor 2013-ban raktam össze, de most aktualizálom.)

Egy recept, ami tulajdonképpen két recept. Az egyik pár napon belül fogyasztható bodzalimonádét eredményez; a másik hosszabb ideig eltartható, édesebb-sűrűbb szörpöt. A kiindulópont Pelle Józsefné – Nem boszorkányság című mindentudó háztartás-könyvében (Aldina Könyvkiadó, h.n., 1994.) szereplő Üdítőital bodzavirágból, de persze amióta csinálgatom, az összetevők mennyiségén változtattam egy kicsit, az eredeti nagyon-nagyon édes volt.

Mind a két verziót egy-egy háromliteres uborkásüvegre méreteztem, ezek voltak a legnagyobbak a kamrában.

Hozzávalók a limonádéhoz:

  • 7-8 bodzavirág-tányér, leöblítve és “proteinmentesítve”*
  • 50 deka cukor
  • 3 citrom, héjastul felkarikázva
  • 1 csomag citrompótló tabletta

A hozzávalókat beledobáltam az üvegbe, feltöltöttem hideg vízzel, majd az üveg tetejére kistányért helyeztem, és az egészet betettem a kamrába.** Naponta néhányszor fel fogom kavarni a tartalmát, majd amikor már kis buborékok jelennek meg benne, és enyhén pezsegni kezd (ez általában két-három nap múlva következik be), leszűröm, és üvegekbe palackozva hűvös helyen tartom. A limonádét mi fele-fele arányban szódavízzel vagy csak sima vízzel hígítva szoktuk inni, nagy melegben jégkockával, nyamm.

Íme, így néz ki az idei limonádé-adag a teraszon.

A frissen fogyasztható mellett mindig csinálok eltartható, sűrűbb bodzaszörpöt is.

Hozzávalók a szörphöz:

  • 10-15 bodzavirág-tányér, mint fent
  • 1,5 kiló cukor
  • 3 citrom, héjastul felkarikázva
  • 1 csomag citrompótló tabletta

A cukrot 2 liter vízzel felforraltam, majd az üvegbe rétegezett bodzavirágokra, citromra és citrompótlóra öntöttem. (Vigyázni kell, nehogy elpattanjon a forró létől az üveg – nekem egyszer egy üvegem és egy teljes adag bodzaszörpöm és egy tiszta konyhám bánta. Talán az a legjobb megoldás, ha a töltögetés a mosogatóban történik: a fém elvezeti a hőt, és ha mégis kreccs, akkor legalább nem kell cukros-citromos-üvegszilánkos levet törölgetni az egész konyhában.)***  Miután kihűlt, ez is tányérkát kap a tetejére, viszont kamra helyett a pincében fog kikötni, ahol hidegebb van. Ha egy hét múlva még nem pezseg, leszűrve tiszta üvegekbe töltöm, és a pincében tartogatom fogyasztásig. Ha ezalatt pezsegni kezd (egyszer előfordult), akkor valószínűleg elszúrtam valamit a főzés közben, de sebaj: ebben az esetben úgy kezelem, mint a limonádét, csak persze értelemszerűen több vízzel fogjuk felengedni.

 

* Vénségemre ellustultam, úgyhogy már nem strapálom magam azzal, hogy a “fölös fehérjét” leszedegessem a bodzavirágokról. Egyrészt próbálok minél kevésbé olyan tányérokat keresni, amelyben nincs albérlő, másrészt meg úgyis leszűröm. Ezúton kérnék elnézést mindazon tetvektől és az Úr más bogárkáitól, akiket ilyenkor legyilkolászok.

** A kamra helyett most már inkább a teraszon az ablakpárkány lett a befutó, többek között azért is, mert a kamrában ezúttal tenyérnyi hely sincs a padlón.

*** A “jaj, vajon most elpattan-e az üveg vagy nem” rituálé közepén egyszer csak megkérdeztem magamtól, ugyan miért marháskodom én ezzel – muszáj üvegben tartanom valamit, ami úgyis a sötét pincébe kerül?… Úgyhogy azóta egy kívül piros, belül fehér zománcos fazékban dögölesztem a tartósnak szánt bodzaszőrt, rendes fedővel a tetején. Érdemi különbséget nem vettem észre a végeredményben.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/05/10 hüvelyk újracucc, eská, nyár, tavasz

 

7/253 – Fel! Támadunk!

10 máj

Amikor én felöltözöm legszebb “bolond asszony vagyok innen a szomszéd utcából, ugye eszedbe se jut lakcímkártyát kérni tőlem” áncúgomba, aztán elmegyek a temető mellé, hogy bodzavirágot szedjek szörpihez.

Tényleg a temető mellé mentem, hiszitek vagy sem.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/05/10 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, tavasz

 

7/252 – Csap

09 máj

Váratlanul dühítő peripeteiáim valának a kenyérsütéssel, a fényzőgép egyre hülyébben viselkedik, két csapunknak meg sunyin csepegni kezdett valamije, az egyik ráadásul eláztatta hátul a fürdőszobai alsó szekrényt is, úgyhogy egyre inkább időszerűvé válik egy új alsószekrény beszerzése, ez például tutira nem mehet vissza a helyére. Én meg mindehhez itt állok felnőttrugdalózóban, és takarítanom kellene, de nehemahakarohom.

Huj, de érdekes idők ezek, s de kevés kedvem van hozzájuk.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/05/09 hüvelyk eská, otthoncsücsü, tavasz

 

Intermezzó – Mentőöv

08 máj

Asszem most már veszélyes mértékben kezdek átmenni Gézengúz-féle hörgős-morgósba. Egy kicsi kis instant boldogságot nekem ide, de hirtelen.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2020/05/08 hüvelyk ajándék, otthoncsücsü, tavasz

 

7/251 – Mókus!

08 máj

Ha a normális életem élném, valószínűleg épp most értünk volna a “Külső világ tevékeny megismerése matematikai tartalommal” zárótevékenység végére a Mókus csoportban.

Úgyhogy ennek tiszteletére legalább kiőtöztem a szokásos középkorú középcsoportos itthonfityegő holmijaimba.

 
8 hozzászólás

Szerző: be 2020/05/08 hüvelyk újracucc, eská, otthoncsücsü, tavasz

 
← Korábbi bejegyzés
Újabb bejegyzés →