Még áprilisban volt, hogy a Repülő Kutatót elszalajtottam a Jyskbe felnőttlegóért, egy komód nekem, egy komód neki, erisszük. Az enyém fehér laminált lapokból állt, az övé tölgyutánzatból, majd megmutatom őket természetes lakóhelyükön is “ilyen volt – ilyen lett” képeken, de egyelőre még csak folyamatban van a hálószoba áthuzigálása, és messze a vége.

Addig is, komód. Nem nagyon lehetett válogatni a modellek között, mert a helyre, ahová szántam, egy nyolcvan centi széles már nem fért volna be, hát ennél kötöttem ki, ni.

Őtet úgy hívják, hogy Kabdrup, és az már első terveimben benne volt, hogy nem fogom én felszerelni azokat a fogantyúkat, amiket az én komódommal adtak, mert azok nekem nem tetszenek, slussz. Miután jól megnéztem őket, ez nem változott mikulányit se.

Egyébként sem vagyok oda a vasakért, pláne ha valójában műanyagból vannak fröccsöntve. A bezártság persze nem könnyítette meg a dolgomat, mert nem lehetett eldenszelni az Ikeába olyan fogantyúkért, amik nekem tetszenek, így hát kénytelen voltam bevonulni a szerszámoskamrába, ahol minden, de minden van.

Fiókgombok is.

Ha jól tippelek, ezek még valamikor Miskolcon voltak anyósomék házában az előszobaszekrényeken, ne kérdezzetek rá, hogy miként kerültek ide. Nem én vagyok az egyetlen hörcsögöcske a környéken.

Mindenesetre azzal csak újabb pofont adtam volna a kakának, ha ezeket ebben a formában szerelem fel a fehér laminált komódra, úgyhogy uccuneki, festés. A fiókgombok aljára rányomtam egy kis darabka ragacsot, amivel stabilan rá tudom rögzíteni egy kartonlapra őket, hogy kevésbé maszatolós legyen majd a buli,

aztán nekiláttam átkenni őket fehérre selyemfényű Trilak zománcfestékkel.

Két réteg kellett hozzá, hogy elviselhetően befedje, a kettő között egy-egy nap száradási idővel. Nem hozzám hasonlatosan türelmetlen embereknek való ez, no.

Nem is lettek olyan szépek, mint szerettem volna, de két nap után már csak felcsavargattam őket a helyükre.

Most pedig van nekem egy ilyen komódom, ni.

Ha megunom, még bármikor átmázolhatom, neszpá.