Ki korán kel, aranyat lel, mondják, de szerintem ez hülyeség, ezúttal sem találtam aranyat. Amit találtam: egyrészt maga a hajnal,

másrészt a dilinyós kollegina a sok pici lábával meg a gombolyagjaimmal,

harmadrészt pedig egy tepsinyi bagelszerű képződmény, amihez éjjeli kelesztést írtak elő olyanok, akik nem akarnak korán kelni.

Ez utóbbin még dolgozni kell (például nem keleszteni egész éjszaka, és nem azon a sütőpapíron, amin most csináltam, mert kriminálisan hozzáragadt), de a többi asszem ellesz magától is.

(Mielőtt azt gondolnátok, hogy az életem csak móka és kacagás, megjegyezném, hogy ezúttal is furulyaszóval és tevékenységtervezettel kezdtem a napot, később meg házidolgozatokkal és a holnapi órákra készüléssel folytatom. Az itt illusztrált része csak afféle bónusz.)