Ott a zoknimon, látjátok?
Jóleső Január 29. – Meleg/tócsa
Abszolúte előrelátható volt, hogy egyszer úgy jön ki a lépés, holtverseny lesz. Nos, itt vagyok a kis teapocsolyácskámmal, és új nyafogóruhát varrok a maradékmentés szellemében.
9/150 – Gyanakvó és kecses
Öreg nyafogóruhában pöszmögök itthon, szerintem ez nem nagy látvány, nesze nektek inkább egy erősen gyanakvó képű Poci,
valamint Maci, végtelenül kecses testtartásban.
Jóleső Január 28. – Mandarin
A citrusok közül mindig ez volt a kedvencem, mert kicsi és kompakt, és nem kell kés se, hogy meghámozza az ember, úgyhogy mindig van télen belőle, és én időnként már csak az illata miatt is megeszem egyet.
És persze dekorációnak sem utolsó. 😉
9/149 – Különbség
Van egy olyan mondás az őtözködős bloggerek között, hogy “Öltözz ahhoz az élethez, amit élni szeretnél, ne ahhoz, amit élsz”, én meg nem igazán értem, miért kéne különbségnek lennie a kettő között. Itt ezen a képen ugyan épp úgy festek, mint akit erősen üldöz a sors, de ahhoz semmi köze a fentieknek.
Jóleső Január 27. – Madár
Sok madár.
Mindennek a tudomány az oka. Ha nem kellene tanulmányt írnom, vagy ha ugyan kellene tanulmányt írnom, de kedvem is lenne hozzá, nem venném elő a félkész, negyedkész, harmadkész mütyürjeimet, hogy véglegesítsem őket. Ezek közül a madarak közül van egy pár, aki már három-négy éve ki volt szabva.
Aminek esetleg véletlenül nem a tudomány az oka, annak a zsugoriság. Egyszerűen nincs pofám kidobni az anyaghulladékokat, még a miniatűr cafatkákat sem, “tölteléknek jó lesz”. Na hát ezekbe itt hálistennek belement egy csomó.
9/148 – Adobo
Éppen azt főzök. Érdekes experimentum lesz, mert ilyet még sose csináltam, de nem is ettünk ilyet sose, tehát úgysem tudjuk, milyennek kell lennie. Win-win.
Megjegyzem, ma is játszottam a fúrógéppel, és ha valaki nem állít meg, előbb-utóbb minden fal olyan lesz, mint az ementáli sajt.
Jóleső Január 26. – Ölel
Erre a témára ezt a képet festettem nektek tegnap:
Csülök úr, avagy Maxim, a Kajla. Bár ez a képen nyilván nem látszik, de mindeközben csiripelve dorombol is. Komolyan azt a nevet kellett volna adnunk neki, hogy Csiriz.
Ölelgessetek meg ti is valakit, négylábút vagy kétlábút (ez utóbbiból lehetőleg olyat, aki éppen nem lázas és köhög, de ezt ugye két év szopornyica után mondanom se kell).
9/147 – Macskaszőr
Ma tetyekvetyek-itthoncsücsü napot tartok, ami ugyan semmi extra eredményt nem fog hozni, de ettől lesz majd itthon tiszta ruha, friss ágynemű, itt-sült kenyér meg kevesebb macskaszőr.
Apropó macskaszőr, néha teljesen meglep, hogy a makkákon még van belőle, egy alaposabb redvázáskor több macskányit gyűjtök össze belőle. Ez itt alant pusztán csak egy méternyi előrehaladás eredménye, blöe.
Isten megáldja a kelimszőnyegeket, azok rendszerint csak fakóbbnak látszanak tőle, nem pedig kriminális állapotúnak.
Eská 9/10 – Kép! Polc!
Meg kellett néznem az archívumban a számozást, mert nem hittem el, hogy ilyen gyengén állok még az idei évben – nyilván jól kicsellóztam magammal ezeknek a tematikus izéknek a bevezetésével, az összes “én csináltam ezzel a kettő kicsi kezemmel” projektet felszívta az adventi dekkolás meg a jóleső január. Eh.
Na de lássuk a medvét, mit csináltam én vasárnap, amikor a Repülő Kutató elment haveri iszákolásra. Hát ezt.
Olyan büszke vagyok magamra, mint a toyogós, aki végre eltalálta a bilit. Hogy valamelyest felnőttként viszonyuljak mégis a dologhoz, íme néhány paraméter:
- a képtartó polcok a Jyskből vannak (keskenyebbek az ikeásnál, és nekem ide éppen ilyen kellett)
- eredeti színük fehér volt, de hát azért adott nekem az Úr hülyeséget quantum satis, hogy ezeket is lefessem
- két polc van egymás folytatásába felfúrva a falra (hurrá fúrógép!!!)
- a képek származási helye a Meska, a Parti Medve és a Libri (a Reich Károly képeslapok onnan vannak), plusz még egy, amit valamikor húsz évvel ezelőtt én festettem a RK-nak
- a keretek túlnyomórészt az Ikea Fiskbo keretei, leszámítva pár muzeális Nyttját, szintén az Ikeából, meg egy OBIs kakukktojást
- ez természetesen még mindig nem a végleges állapot, de ez nem is meglepő, hiszen azért kellett nekem képpolc, hogy cserélgetni lehessen rajta a szajrét.
Következő állomásunk valószínűleg továbbra is az emeleti folyosó lesz, mert ott még mindig van egy csomó félkésztermék (plusz egy csomó dzsuva), de minden ki fog alakulni, arra mérget vehettek.
(U.i.: természetesen nem feledkezhetem meg arról sem, hogy a Repülő Kutató megdicsért, hogy “nagyon ügyes vagy”, de meglepődni nem lepődött meg különösképpen. Hja, magamra vessek, rendszerint elmondom neki előre, milyen lakberendezési merényleteket tervezek. Egyszer ki kéne próbálni, hogy nem informálom, vajon akkor észreveszi-e.)
Jóleső Január 25. – Zöld
Január vége felé egyre erősebb a késztetésem, hogy zöld dolgokat egyek (és nem gumicukrot, mielőtt rákérdeznétek).
Nézzük csak, mit szeressek ezekből máma.
Az a gyanúm, vacsorára tepsiben sült kelbimbó lesz. Nyamnyam.
Nektek van ilyenkor ilyen igényetek?
Jóleső Január 24. – Karamell
Szerintem a világ legjobb karamelláját a Wawel gyártja, de természetesen meggyőzhető vagyok, igen szívesen letesztelem a szerintetek-világ-legjobb-karamelláit is, ha adtok belőle.
Most éppen csak ilyenem van Wawelből,
de ennek is nagyon örülni fogok valahol a tanszéki értekezletem előtt-után, esetleg éppen közben.
9/145 – Calász
Ez itt egy piszok nad calász, mert a mai napot nyafogóruhában és itthon szándékozom tölteni, miközben hol a porszívó zúg, hol a mosógép. Mivel viszont tegnap kint voltam, hogy a városban bolyongjak, csináltam magamról hozzá őtözködős fotót is, tessék.
Jóleső Január 23. – Tánc
A takarítás meg más házimunka nekem akkor megy legjobban, ha bedugom a fülembe a zenegépeckét, menet közben meg időnként táncikálok a partvissal meg a portörlővel. Dance, dance, have a good time.
Mi tagadás, igencsak ráfér a lakásunkra, hogy a porszívóval táncikáljak benne. Nektek van olyan, hogy a nemszeretem feladatok közben táncoltok egy kicsit, hátha ettől jobb lesz?
9/144 – Csáb
Reggel olyan majdnem-barokk felhők voltak a Bűnök Barlangja ablakából nézve,
és olyan napfényes hollárihó a másik irányban,
hogy valószínűleg fel fogok cihelődni, és járok egyet a városban, csak úgy.
Jóleső Január 22. – Sapka
Amit tegnap csináltam itt a blogon, az egy icipicit sem volt úgynevezett ráutaló magatartás, és ti roppant kedvesen vettétek is a lapot, “na jó, legyünk túl a kipitykélt sapkáin, aztán hátha jön valami murisabb”. Köszönöm, köszönöm.
Ímé, hadd mutatom be a maradékok csodáját.
Kezd már látszani a konszepszijo, ugye: új cikcakkruhához új sapka dukál, és a szabáskor leesett darabok épp megfelelnek egy új sapihoz, díszítésnek meg ott vannak a fonalas maradékmentések rozettái, pá, puszi. Ebben a szezonban eddig négy új cikcakkruhát varrtam magamnak, de a piroshoz nem készült sapi, annak a ruhának a maradékai belementek a tomtegyári projektbe.
Az új sapkáimat amúgy általában Boldizsáron szoktam bemutatni, de Boldizsár egy medve, és télen nem zargatjuk a medvéket. Nem, a jegesmedvéket sem. Sőt, a jegesmedvéket zargatjuk a legkevésbé.
9/143 – Célszerű
Gondolom, az ritkán jut eszetekbe, hogy az én öltözékeimben a célszerűség lenne fontos kiindulópont, pedig de. Most például éppen heti nagybevásárlásra indulunk, és nem árt, ha a Repülő Kutató megtalál a nagybótban, ha éppen elgabalyogtunk egymástól a különböző beszerzések alatt.
Mit mondhatnék, erősen esélytelennek látom, hogy összetévesszen bárkivel.
Jóleső Január 21. – Zseb
Az egyik gonosz dolog, amit a ruhagyártók el szoktak követni a nők ellen az, hogy nem raknak a ruháikra zsebet. Ennélfogva ahányszor én valamilyen holmit varrok magamnak azóta, amióta megtanultam, hogyan kell varrásba állított zsebet készíteni, mindig gondoskodom arról, hogy legyen a ruháimon zseb.
Ezeken az újakon itt összesen négy zseb van, és én ennek örülök.
Nyilván fogok varrni hozzájuk sapkákat is, és azt is beblogolom, akár akarjátok, akár nem, mert én a sapkáknak is örülni szoktam.
Azért tegyünk egy próbát, hátha.
9/142 – Gurgula
A szemével gurgulázik, a szájával vacsorázik, a haja pedig éppen szárad. Ennélfogva inkább a túlsó végit mutatom.
