Ma csak fél hatkor vertek fel a dögök, mondhatni bagatell. Tegnap viszont tényleg eldőltem, mint egy zsák, úgyhogy így is megvolt a nyolc óra alvásom egyhuzamban, amire már egy ideje nem volt példa.

Ennek örömére viszont mostanáig már meg vannak etetve a macskák (kétszer), kimosva-megszárítva a rókás-sünis pokrócaink, és még a heti nagybevásárlást is megejtettük.

A vasárnapi áutfitjeim kezdenek igencsak egyformává válni: sapka a kriminális állapotú hajamra, kardigán egy kötényruhára, valamint kistáska meg kényelmes cipő. A közönség szórakoztatása végett viszont ezúttal előkotortam két, évek óta nem látott darabot: a pulóverből átalakított kardigánt meg a farmer kötényruhát, amit párezer évvel ezelőtt turkáltam magamnak Kőszegen. Az elmúlt időszak meglepetései után (egy csomó holmiba nem férek bele mellben meg hátban) gyanakodtam kissé, hogy már nem tudom belegyömöszölni magam, de a ruha kivételesen remekül vizsgázott, lényegében mostanra nőttem bele.

Ja, meg a zokni.

Amikor a Repülő Kutató a rothadó és hanyatló nyugaton jár, közben pedig nincs neki ideje meg ötlete arra, hogy mit vegyen nekem, általában hazaállít egy-két pár Burlington zoknival, mert ő meg így száll le a bicikliről.

Jelentem, mostanság megint beindult a konferenciaturizmus,

neki meg nem volt ideje-ötlete, úgyhogy nekem van egy csomó zoknim.

Az, aki most éppen a lábamon vanik, Bonnie Pest névre hallgat, hiszitek vagy sem.