RSS

6/240 – Szintkülönbség: 270

28 ápr

Amikor én azt mondtam tegnap reggel, hogy nefelejcset a síromra, azzal még vicceltem-forma, de amikor azt, hogy a Repülő Kutató biztosan fel fog majd mászatni valahová, azzal nem. Amit nem kalkuláltam bele, az volt, hogy ez a drága ember több ízben is lefelé fog mászatni, aztán onnan vissza. Mert az Óház kilátó még hagyján, oda felmászik az ember, aztán kilát, de a Mohás kutat meg a Hétforrás kutat csak úgy lehet megnézni, hogy rohadt meredeken ledülöngél az ember az oldalon, aztán vissza kell dülöngélnie ugyanoda, ahonnan kiindult, sőt, még annál is feljebb, és aztán megint ereszkedhet meg emelkedhet meg ereszkedhet meg emelkedhet.

Én ezt az egészet kábé a Hétforrásig értettem-forma, de aztán kiderült, hogy a további útvonal jó eséllyel úgy fest, hogy megint fel kell mászni az Óház kilátóhoz, pontosan ott, ahol már lejöttünk. Úgyhogy jobb híján elindultam felfelé, mivel mégsem maradhattam az erdőben, és egy ideig vitt a búbánat meg a kétségbeesés, de egyszer már nem bírtam tovább, leültem egy fatönkre, és eltörött a mécses.

Az igazat megvallva lófaszt volt ez mécses, viharlámpa volt a javából. Kakukkok bújtak fedezékbe, rigók hallgattak el döbbenten, én meg ültem a fatönkön, és bömböltem, mint egy hároméves. Mi a rohadásnak kell engem fel meg le mászatni, ha annyira fel-le mászkálhatnékod van, menjél inkább, keress magadnak valami Szentendrei Hegybaszók Egyesületét, biztos van olyan. Ez az egész út (deklamáltam visítva a fatönkön, a bokám körül pedig rémülten hervadtak el a madársóskák) olyan, mintha az egész életemet sűrítették volna egyetlen hegyes-völgyes szimbóleumba, folyton lemegyek valahová, ahol semmi keresnivalóm, aztán vissza kell jönnöm ugyanazon az úton, és az egész rohadtul fárasztó és mindenestől céltalan, és az ember egy ponton túl már azt sem látja, milyen szép az erdő, csak azt, hogy tennie kell a lábát egymás elé, bal-jobb, bal-jobb. És közben odalent a való világban dolgai lennének, és ott ül a lelkén mázsás súllyal az összes elvégezni való, és számos lelkifucik árán indul csak el valahová hétvégézni, de akkor meg nem kikapcsolódás van, hanem végkimerülés, és folyton vissza kell kúszni a hegyen oda, ahonnan lejöttünk.

A Repülő Kutató döbbenetesen megértő volt ebben a pillanatban, több ízben is hősiesnek nevezett, és még azt sem vetette fel, hogy akár ott is hagyhat azon a fatönkön, hadd lepjen be az iszalag, hanem újrakalibrálta az útvonalunkat, és így nagyrészt vízszintesen haladvást fél órán belül visszajutottunk Emeséhez, aki szerényen és varacskosan várt ránk egy erdei parkolóban. Én, miután kiüvöltöttem magam, végre megnyugodtam, és már némi optimizmussal is képes voltam szemlélni a jövőt, ami azért nem a legrosszabb végkimenetel. A jelek szerint amúgy háromévente jönnek ezek a menetrendszerű összeomlások, legutóbb akkor volt ilyen, amikor a doktorimra kellett beadni a jelentkezést, most meg ez itt a fatönkön, és nagyon remélem, három éven belül nem lesz újra ilyen.

Ja, egyébként az út, amit bejártunk, a Repülő Kutató utólagos számításai szerint összesen 5,8 kilométer volt, ami nudli. Volt viszont benne 270 méter szintkülönbség. Meg egy összeomlás. Ma már nem fog hegyre mászatni, viszont ezúttal nála készülődik egy összeomlás, mert négy olyan dokument, amit most a hétvégén csinált meg a hegymászás üresjárataiban, szőrén-szálán eltűnt a gépéről, és ma délben van a leadási határidő. Ezért nem is maceráltam azzal, hogy fotózzon le, inkább kilopóztam a sarkon a vármaketthez, oszt lőttem egy jó pocsék képet, amin rajta van az alulsó felem, plusz a Kaputorony.

 
10 hozzászólás

Szerző: be 2019/04/28 hüvelyk eská, tavasz

 

10 responses to “6/240 – Szintkülönbség: 270

  1. kingha

    2019/04/28 at 11:02

    átérzem. ámen.

     
  2. Zsuzsi

    2019/04/28 at 16:32

    Szintén. 🙂 Ez egy ilyen hétvége?

     
    • mák

      2019/04/28 at 18:54

      Dettó bömbölős hétvége? 😦

       
      • Zsuzsi

        2019/04/29 at 04:49

        Legalább is kiborulós. 🙂

         
        • mák

          2019/04/29 at 18:04

          Na majd a jövőhétvége jobb lesz. 🙂

           
  3. vica57

    2019/04/29 at 05:34

    Huh, sajnálom 😦

     
    • mák

      2019/04/29 at 18:04

      Valójában nem kell, ezúttal határozottan nyugodtabban jöttem ki belőle, mint hittem. 🙂

       
  4. csilla75

    2019/05/02 at 17:40

    De jó, nem vagyok egyedül! Mi a Hétforrás felől mentünk az Óházhoz (oda valami erdei kacskaringóval jutottunk jó hosszan), és bizony az a meredély rajtam is kifogott. Én nem sírtam, viszont annyira ki voltam akadva a fáradtságtól, és annyira dühös voltam a páromra, aki aggódva pont előttem az útban téblábolt, hogy valami rettentő arckifejezésem lehetett, mert a lefelé jövők olyan borzadva néztek, hogy most már nevetek rajta. Ráadásul a forrás jéghideg vizével leforráztam a torkom, és este mentünk a várszínházba, ahol hideg Fantával kúráltam magam. Kőszeg nagyon kalandos hely.

     
    • mák

      2019/05/02 at 17:45

      Igen, megvan a bája. 🙂
      Én még azzal talán el is lettem volna, hogy felmászni a Hétforrástól az Óházhoz, de hát ÉPPEN AKKOR JÖTTÜNK LE UGYANOTT! :d

       

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt kedveli: