Nyakamban katicák, zoknimon tukánok, a fejemben sár, éjjel előszót írtam tanulmánykötethez, hajnalban iszonyú marhaságokat álmodtam, megyek ötször negyvenöt percet pofázni a legunalmasabb tantárgyból, amit nyakamba evett a fene. Közvetlenül a katicák mellé. Ja, és közben vérzem, mint a leszúrt disznó.

Ha a sors kicsit is kegyes hozzám, csak akkor fogok összeesni, amikor már hazaértem.