Ez itt ma elvileg egy vasárnap, amit én az ennek megfelelő módon óhajtok tölteni. A Repülő Kutató is. Ő speciel fél hétkor lebbent ki az ajtón, hogy aztán estig ne is lássam. Ebben ugyan nem lenne önmagában semmi kunszt, szokott ő ilyet, de ezúttal rövidgatya volt rajta meg túrabakancs.*

A Repülő Kutatónak van egy olyan vonása, ami belőlem totáliter hiányzik, úgymint szeret hegyre felfelé menni kurva gyorsan és sokat és hosszú ideig, aztán vissza, aztán le-fel-le-fel. Én ezt általában nem viselem jól. (QED) Éppen ezért mostanában egyedül vág neki ezeknek az expedícióknak, melyekből mára egy extrán idiotikus darab jutott, negyvenöt kilométer a Pilisen át, ráadásul igazolópontokkal meg minden. Az effélét ő úgy ismeri, mint a rossz pénzt, ifjúkorában tájfutó volt (és más alapbetegségei is vannak, khm), viszont ez most egy modern világ, ahol ezeket az igazolásokat online lehet begyűjteni, ez meg nagyjából annyit tesz, hogy van egy digitális póráz a csávón, és nagyjából lehet követni, hol jár. Még én is látni fogom, bizony.

Büszke is vagyok arra, hogy nekivágott, nem tagadom. Ez persze nem fog azon sokat változtatni, hogy előreláthatólag pont addig fogok aggódni miatta, amíg be nem zúdul az ajtón varacskosan és dögfáradtan. Addig viszont, hogy le ne rágjam izgalmamban a lábam, papagájsegg színű lakásunkkal óhajtok foglalkozni, például végre felvarrom a rozettákat a falvédőmre, mert ezek, szégyen és gyalázat, már tavaly december óta kuksolnak felgombostűzve.

* Plusz két felemás túrazokni. Nem a vicces fajtából, hanem csak úgy, lévén hogy van neki ugyanabból a típusú-színű-stb. túrazokniból egy harminc centi szárhosszú pár meg egy húsz centi szárhosszú pár, és neki ezeket a jelek szerint sikerült összekevernie. Nekem úgynevezett kampós szemem van, úgyhogy rögtön észrevettem, de gondoltam, nem említem meg neki, mert vagy a) még nem tudja, és dühbe gurul tőle; b) tudja, de reméli, hogy én nem vettem észre, és akkor ettől is dühbe gurul; c) már tudja, egyet már dühöngött miatta, és most még belefér egy újabb felvonás is. (Igen, a Repülő Kutató kissé robbanékony lelkialkattal bír. Ezt általában itthonra tartogatja, legalábbis az a gyanúm, többet láttam már dühöngeni, mint bárki más ebben az elkefélt univerzumban.)

Mindezek miatt csak annyit mondtam neki, gombolja be a sliccét, nehogy lerágják a pöcsét a borzok. Ebből nem is lett semmi már-megint-dühbe-jövünk.