A világ és különösen annak munkaügyi része gyakszihéten sem kevésbé bolond, mint máskor. Arra például mérsékelten számít az ember, hogy tizenegykor SOS-levelet kap egy hallgatótól, aki a leadási határidős napon fél tizenegykor döbbent rá, hogy a késedelmes tárgyfelvételi kérelmet a tanárral is alá kéne íratnia. Egyig. Nos, én éppen öt perccel azután olvastam el ezt a levelet, mint amikor még felkepeszthettem volna a buszomra, hogy egyig beérjek. Úgy, hogy a mai napom már előre be van táblázva délutánra másegyéb programokkal, és különben is, aktuálisan éppen így festek, nü:
Mindehhez ráadásul épp egy olyan pillanatban voltam, amikor a krumplis veknit negyedóra múlva kellett bedugnom a sütőbe, hogy kenyér legyen belőle, nem pedig takony, és öt percre attól, hogy a mosógépből átlódítsam a szárítóba a cuccot, mielőtt beposhad. Úgyhogy ezek után érdeklődve várom, még mi mindent tartogat a nap, hét, hónap, év, ez a nyavalyás élet. (Frászt várom érdeklődve, inkább rettegek tőle.)
Mindegy, ez a hét már eleve bolondokházi hangulatban indult, fél nyolckor ugyanis az internet segítségével vettem egy új szőnyeget, ami elvileg így fest,
a gyakorlatban meg majd úgyis látni fogjátok épp eleget, mert a Bűnök Barlangjába fogom berakni.
Ahogy az egyik barátom mondta volt mindig, “hát ezek mennek, meg a bárányfelhők”, de olyan meg nincsen, jelenleg is éppen esik az eső, és a délutánomhoz marhára semmi kedvem lokalizálni a kalucsnikat, viszont attól tartok, idénre pápá a tornacipőknek.
