Oké, tudom, hogy ez gyorsan jön, de addig kell ütnöm a vasat, amíg még megvan – ha elkezdődik a tanítás, valószínűleg úgyis csak arra lesz energiám, hogy munkába menet meg munkából jövet horgolásszak kicsit a buszon.

Annak, ha tökegyedül mázolgatod összevissza a lakást, az az előnye, hogy olyan ütemben haladsz, amilyenben bírsz. Itt például éppen ez várható, majd megyek szépen körbe-körbe, és amikor a végére érek, akkor kész lesz. Egyszerű, nem?

A konyha után ezúttal a konyha és az étkező közötti falat támadtam meg, ahol ebből a szép nagy tohuvabohuból indultunk,

aztán miután lekaptam a polcokat a falról, és elvittem őket lefesteni, a fal pucolása, csiszolása, mélyalapozása, glettelése, újracsiszolása, újraalapozása majd festése után itt kötöttünk ki, ni:

Ezek után penig rádörrentem a RK-ra, hogy nézze át a tohuvabohut, és telepítse vissza mindazt, amit nélkülözhetetlennek vél belőle.

És lőn.

Nem tűnik nagy ügynek, de ha méterenként kell visszacsalogatnom a civilizációt, akkor úgy lesz. Annyi ütött-kopott fal meg bútor van ebben a lakásban, ami még teljesen használható, csak már megrágta az idő vasfoga.