RSS

január 2020 havi bejegyzések

7/137 – A távolságot mint üveggolyót

A kutatási beszámolókat megírtam Szentendrén, majd ki fogom nyomtatni holnap Esztergomban, hogy valahogyan-valamikor elvigyem Budára a témavezetőmnek aláíratni. Ezek után ismét el kell vinnem Esztergomba, hogy beszkenneljem, és elküldjem Pécsre. Ez kábé jövő csütörtökig fog összejönni. Keddig én is, a témavezetőm is megjárjuk Pécset, természetesen más-más időpontokban, de nem hagyhatom ott pénteken a kinyomtatott lapokat, hogy aztán ő kedden aláírja, hanem mindenáron a szkennelt dokumenteket kell majd elküldenem csatolmányként e-mailben. Pécsre.

Ha vannak olyasmik a doktoriban, ami miatt az ember tényleg őszintén elgondolkodik, minek neki a hátára ez a plusz púp, na ez épp egy ilyen olyasmi.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/01/15 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

7/136 – Buké

A maihoz hasonlatosan posványronda napoknak még az ad különleges bukét, hogy általában ilyenkorra esnek a nemszeretem feladatok is, mint például a kutatási beszámolók megírása. Blöe. Úgyhogy mára meghirdetem a prokrasztinálás, kutatási beszámolók és harmonikázó zoknik programját. Nem vennék rá mérget, hogy esetenként nem szundikálok egyet, mintegy programpontokon túli programpontként.

A ruhát most nézzétek meg jól utoljára, mert szét fogom vágni. Majd. Amikor ráérek.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2020/01/14 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

7/135 – Szépészet

Estére olyan dönölű leszek, hogy a napra lehet majd nézni, de rám nem. Már jártam fodrásznál, és még megyek kozmetikushoz meg masszázsra is.

Akkor most (hirtelen váltással) nesztek egy kép a legutóbbi teliholdról, amint az tegnapelőtt reggel látható vala.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2020/01/13 hüvelyk tél

 

7/134 – Random

Attól tartok, a mai nap éppolyan véletlenszerű-találomra formát fog ölteni, mint ez a fotó.

Sebaj, vasárnap van.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/01/12 hüvelyk eská, macs, tél

 

7/133 – Knäckebröd

Azt hiszem, meséltem már arról, hogy mink itt falun, ha kibokázik valaki látogatóba, olyan rettenetes felhajtást csinálunk, mint Mindenváró Ádám és háznépe. (Emlékszik még valaki Mindenváró Ádámra?) Nyilván ha kétnaponta jönne valaki, előbb-utóbb mi is ugyanúgy csak egy teát meg egy zacskó sósropit dugnánk elébe, mint bárki normális ember, de amíg átlagosan félévente tiszteli meg lakunkat bármiféle vendég, addig bizony ki fogjuk vágni ilyenkor a magas cét.

A magas cé ma egy ismerős házaspár miatt lesz kivágva, de mint macska szarni, annyira. Ilyenkor mi azzal kezdjük, hogy menüt tervezünk, általában különféle stiláris koncepciók alapján. (Nem röhög!) Most például, mivel tél van, úgy gondoltuk, hogy skandináv tematika mentén fogunk felépíteni a kínálatot, néhol enyhe kilfeldi felhangokkal, úgyhogy husigolyók lesznek szószban, Jansson megkísértése (ez egy szardellás krumpliétel), céklás hummusz meg sült cékla dióval és brie sajttal. Meg még mittomén. A Repülő Kutató ilyenkor igen ihletett állapotba szok kerülni, és már emlegetett valami mézes-tejfölös-ecetes uborkát is, szóval lehet itt még bármi.

Én ilyenkor a lassan felszívódó szénhidrátoknak vagyok a felelőse, úgyhogy a rozsvekni már a harmadik kelesztésnél tart, és sütöttem knäckebrödöt is. Az alábbi kép a sütés előtti állapotot mutattya, de őszintén, látszatra nincs nagy különbség az előtte meg utána között.

Mivel felmerül a kérdés, hogy mi van cicaügyben, mellékelten bemutatjuk azt is, mit csinálnak a cicák.

Poci:

Lóci.

Ez meg én vagyok.

Na, amíg a rozsvekni kel, elmentem csokis-kardamomos-banános kenyeret sütni.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/01/11 hüvelyk ajándék, eská, macs, tél

 

7/132 – Négyre

Ma van annak a csodálatosan bizarr napja, amikor délután négyre megyek vizsgáztatni. Kell-e még mondanom bármi mást?

Az őtözködésre terelve a szót: borús pillanataimban úgy érzem, most már életem végéig, de legalább tavaszig polár cikcakkruhában maradok. Nemtörődöm pillanataimban azt válaszolom erre, naésakkor. A cikcakkruha praktikus, finom, puha, meleg, alá és fölé is öltözhető, és korántsem merítettem még ki velük az összes lehetőséget – a jelenlegi hárommal akár egy évig is ki tudnám húzni úgy, hogy mindennap más izéket veszek alá, fölé meg hozzá. (Na jó, Jakutszkföldön. Itt azért júniusban már kicsikét melegecske van hozzá.) Optimista pillanataimban meg aszondom, ideje lenne gyártani egy (két… hááá…) új cikcakkruhát az eddigiek mellé, hadd ne unatkozzon a nép.

Helló, nép! (Mint ezt Ő királyi felsége 1ső Fülig James mondaná.) Unatkoztok?

 
9 hozzászólás

Szerző: be 2020/01/10 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

7/131 – Gomb

Kedvenc élethelyzeteim egyike, amikor szinte közvetlenül indulás előtt derül ki, hogy kilazult a kabáton a gomb, és most kell megvarrni, mert másként nem bírná ki estig.

Öröm az ürömben, hogy legalább tűt nem kellett keresgélnem hozzá, ez nem az a háztartás.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/01/09 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

7/130 – Lizsé

Próbálunk visszakapaszkodni a mókuskerékbe. Kenyérsütés, bevásárlás, pipiros restaurálása, hivatalos levelek, ujjé, a lizsében naccerűűű.

Holnap már vizsgáztatok is, úgyám. Ha van egy kis szerencsénk, a jelenleginél valamivel kulturáltabb ancúgban, mert a mostani úgy állt össze, hogy félig kinti hacuka, félig meg házimaszogós. (Meh, mosni is kéne.)

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/01/08 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

Intermezzó – Rendalelke

Az nyilvánvaló volt, hogy a gyerekszoba elrendezése csak múló percekig eredményezi azt, hogy ne legyen a padlón semmi, elég félrenézni egy pislantásnyi időre, és már megint ott van minden.

Mindemellett a polc (még ha nem is látszik) roppantmód gatyába lett rázva, és erre nekem írásos bizonyítékaim is vannak. Végre mindennek lett Helye és ez a Hely különböző kategóriák szerint lett kialakítva (alulról indulva, jobbról balra majd s-alakban haladva: építőkockák, fajátékok, himmihummi, gumijátékok, babák, bababútor és a Lego Friends készletek, Legó, babakönyvek, mesekönyvek, modern gyermekkönyvek, idegen nyelvű könyvek, puzzle, iskolai felszerelés, ismeretterjesztés, kortárs tiniirodalom, majd a klasszikus tiniirodalom). És mindezt, akár egy könyvtárban, fel is címkéztük.

Igaz, a címkeíró kissé más kategóriákban gondolkodott, nédda:

(Ez az ismeretterjesztő könyvek polcára lett felragasztva.)

A himmihummit menet közben is egy “nem tudom”-szatyorba gyűjtöttük (értsd: “nem tudom, kell-e ez még valakinek-valamire-valamiért, de kidobni se merem”), abból lett a “nem tudom”-doboz.

Ennek az alábbinak a megfejtését pedig rátok bízom, melyik polcon van rajta:

Címkekészítő takarítótársam védelmében egyrészt azt szeretném megjegyezni, hogy ő még csak szeptember óta tanul írni, másrészt meg azt, hogy ő volt az egyetlen, akinek az aktív és kitartó részvételére számíthattam a polcrendezésben. A húga még kicsi, a nővérének pedig úgy vettük a legtöbb hasznát, hogy felküldtük az emeletes ágyra olvasni, hogy ne legyen útban, és időnként felnyújtottunk neki valamit, hogy megkérdezzük róla, mehet-e a szemétbe.

Arra nézve persze nincsenek illúzióim, meddig tart ki a polc viszonylagos rendje, de mindenesetre megbíztam a kis zsarnokot a polc rendszerének felügyeletével, “ha már annyit dolgoztunk rajta”. Az a gyanúm, lesznek még méretes üvöltözések ott abban a szobában…

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2020/01/07 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, galéria

 

7/129 – Szörpi

Tegnap hazajöttem. Eredetileg minden igen szépen indult: a vonaton stratégiailag optimális helyen volt az ülésem,

volt mivel elfoglalnom magam,

még az ég is úgy döntött egy ponton, hogy elszórakoztat magával,

viszont ezek a mávos kukufejek nem adtak fűtést. Egy ideig tűrtem, mint Aranylaci ürgéje, de amikor a légkondi is beindult, az már több volt a soknál, úgyhogy kénytelen voltam átcihelődni egy másik vagonba. Attól tartok, elkéstem kissé, mert most úgy érzem, a januári első takonykór itt kopog az ajtón.

No sebaj, ma még itthon ülök (leszámítva egy macskaeledeles expedíciót), és a Repülő Kutató főzött nekem reggel meleg zsályás levendulaszörpit, úgyhogy ideje és lehetősége vagyon a romeltakarításnak. A körmömet mindenesetre már újralakkoztam, adjunk a civilizációnak.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/01/07 hüvelyk ajándék, eská, tél

 

7/128 – Elmenőben

A jelen helyzetet tekintve inkább az érkezésemkori állapotot mutatom be, according to Tosca.

Ekkor még Perpéta roppant csodálkozással mondta nekem, hogy “Piros a hajad. És piros a köööömöd is.” Nos, azóta a manikűrömnek kampeca, a hajam pedig említést sem érdemel.

Viszont legalább a gyerekszobát kidzsuváztam.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/01/06 hüvelyk ajándék, eská, tél

 

7/127 – Folyamatban

Tegnap délután óta ezzel múlatom a szárnyas időt, úgyhogy talán megbocsátjátok, ha nem vagyok túl közlékeny.

(Most már egyébként jobban néz ki, ha azt mondhatom.)

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2020/01/05 hüvelyk eská

 

7/126 – In excentris Deo

Beültem a kápolnába, hogy meghallgassam, amint Tosca hegedűn gyakorol. Ehhez állítólag igen masszív botfülek kellenek, de nekem valószínűleg már megtette a magáét a tegnap este óta tartó jelenlét a Káosz és Kurjongatás Birodalmában.

Az “In excentris Deo” természetesen az “In excelsis Deo” helyett hangzott el, szintén Toscától. Az a gyermek még sokra viszi.

Bár, ami a hegedülést illeti, ott még van hová pedáloznia.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/01/04 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

7/125 – Társadalmi szerződések

A horoszpókok igencsak elmehetnek a fenébe, én magamtól is kiválóan tudok pesszimista és siránkozós lenni, nem kell hozzá segítség. Az viszont, hogy a negatív élmények fokozódása már akkor elkezdődött, mielőtt még megszoktam volna azt írni dátumnak, hogy 2020, nem pedig 2019 (jó, ez mondjuk nem nagy ügy, általában még márciusban is gondolkodnom kell, milyen évet írunk), hát azt már tényleg izélje szájba a zuniverzum.

Sok beszédnek meg siránkozásnak sok az alja, kezdem a legrosszabbal: Lóci FIV-fertőzött. Ebből kifolyólag arra is lett sanda gyanúnk, miért nem keresi senki, de ez csak gyanú, nem bizonyosság, én meg amúgy is túl sok krimit olvastam/néztem életemben. Mindenesetre most van az emeleten egy beteg macska, aki ugyan ebben a pillanatban igencsak egészséges, de ha összeszed valami súlyosabb nyavalyát, az immunrendszere nem fog megbirkózni vele, és akkor kampeca. Ez amúgy egyébként, legyünk most brutálisan realisták, afféle brutarealisták, nem újdonság. Egyszer majd mindannyiunknak kampeca, Lócinak, Pocinak, a Repülő Kutatónak, nekem, még nektek is, úgyám. Ennélfogva mi valójában nem tojnánk össze magunkat ettől a hírtől, ha nem lenne Poci. Pocinak semmiféle sokbetűs macskabetegsége nincs, és az íratlan társadalmi szerződés értelmében, amit vele kötöttünk, mi vagyunk a felelősek azért, hogy ne is legyen neki. Én úgy vélem, eddig ezt kivédtük, a két macska szigorúan el volt szeparálva egymástól, mi meg annyiszor mostunk kezet az egyiktől másikig és vissza tartó expedícióinkon, mint Semmelweis Ignác tette volna, ha nem a nők védőszentje, hanem a macskáké.

A gond természetesen most abban áll, hogy miként oldjuk meg ezt a nyomorúságos helyzetet, amelybe belelavíroztuk magunkat. Az íratlan társadalmi szerződésben, amit a Repülő Kutató akkor kötött Lócival, amikor felnyalábolta a teraszon, és levitte a mosókonyhába, az szerepelt, hogy mi ezt a macskát nem dobjuk vissza az utcára. Na most örökbefogadót, a menhelyek a megmondhatói, még egészséges macskának találni is rohadtul nehéz, hát még egy FIV-fertőzöttnek. Azt hiába mondjuk, hogy szépcica, okoscica, rendescica, kedves, barátságos, bújós, dorombolós, hálás, szobatiszta, ha egyszer ott van neki a FIV, a háta közepére sem akarja senki. Mi pedig nem tarthatjuk tizenkét négyzetméterre bebörtönözve in aeternum. Oááááá.

Most a hétvégén erre mindenesetre nem leszünk képesek megoldást találni, úgyhogy Lóci továbbra is ott marad hadifogolynak Filoméla szobájában. Én viszont nem leszek itthon hétfőig, mert a húgomnak szüksége van rám a saját bolondokházájában, és erre is van egy íratlan társadalmi szerződés, hogy ha a családnak segítség kell, akkor összepakoljuk a retyerutyánkat, és elindulunk világgá a Móra IC-vel. Aztán visszajövünk a saját bolondokházánkba, és kezdődhet a vizsgaidőszak meg az Esztergomba és Pexre szaladgálás.

Mondtam én, hogy meglesz a böjtje annak a két hétnek, amit lazítással próbáltam tölteni december végén.

Na akkor most képekkel megtámogatva is: ez egy beteg macska.

Ez egy egészséges macska.

Ez a púpos kékzöld izé meg én vagyok a retyerutyával.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/01/03 hüvelyk újracucc, eská, macs, tél

 

7/124 – Időgép

Ma reggel, miközben a Repülő Kutató éppen a futócipőjét húzta (az egy hős, semmi kétség), némiképp borúsan mondám neki, hogy attól tartok, ez az összeszoktatás nehezebb lesz, mint az előző volt, mire ő logikusan megkérdezte, ugyan miért: most is az van, hogy az új példány nagyobb, erősebb és barátságosabb a rezidens mackánál, pont mint múltkor. Aztán kivágtatott az ajtón. Hm – mondtam én az ajtónak -, gondolkodjunk.

Mivel én köztudomásúlag okos nő vagyok, fél órán belül meg is volt a válaszom: azért lesz nehezebb, mert amit Poci akart, azt Celó nagyjából mindenestül leszarta, cserébe viszont most Lóci* pont azt akarja, mint Poci, de még annál is inkább.

Hadd illusztrálom nektek: ez az, amit Poci akar.

És ez az, amit Lóci akar.

Tegnap amúgy kábé húsz perc erejéig volt egy olyan lehetőség, hogy Lócit tulajdonképpen Charlie-nak hívják, és a domb tetejéről kódorgott el, de aztán kiderült, hogy Charlie kilenchónapos, chipje van meg rózsaszín nyakörve. Magyarán, Lóci csak akkor lett volna Charlie, ha valaki belekúrja egy időgépbe, ahol három évet öregszik, és menet közben elveszti a chipjét meg a nyakörvét. Mi attól még próbáltuk a csíkok színe, száma és formája alapján összevetni a képi macskát a valódival (nem ment könnyen, mert a képi macska egy kupac angyalhaj közepén ült mozdulatlanul, a valódi viszont eksztatikusan tekergett a lábunk körül, és időnként hanyattvágta magát), viszont mire a RK választ írt Charlie gazdáinak, a poszt eltűnt a Szentendre Blogolról. Itt is két megoldási lehetőség van: az egyik, hogy Charlie menet közben hazabokázott, a másik meg, hogy a bejegyzést is bekúrta valaki egy időgépbe. Na mindegy, ma délután Duke of Imsee-Wimsee megint orvoshoz megy, és ezúttal sokbetűs nyavalyákra szűretjük a vérit, mert ugyan még csak három napja van a nyakunkon, de egyre valószínűbbnek látszik, hogy ott is marad. Ha véletlenül mégse, akkor is kezdi már unni, hogy tíz négyzetméteren tartjuk fogva, miközben a lakásban biztosan mindenféle csodálatos felfedeznivalók vannak. Meg egy másik cica. Úgyhogy jutifalatokat meg csörgős labdákat meg zsilipelési technikákat veszünk számba, minél zökkenőmentesebben menjen majd az ismerkedés. Úgy éljek, vannak helyek, ahol egy kistestvér érkezésének sem kerítenek ekkora feneket.

Akartok látni engem? Marhára nem akartok látni engem, csupa izgalmas macskákat láttok itt nálam halomszám, nekem meg cserébe lehordott nyafogóruhám van és piszok nagy szükségem egy fodrászra.

* Mint ahogyan azt egy Mike Wazowski nevű bölcs illető mondá: “Nevet adtál neki?! NE ADJ NEKI NEVET! Ha nevet adtál neki, már kötődni fogsz hozzá!!!” Hát, ja.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2020/01/02 hüvelyk újracucc, eská, macs, tél

 

7/123 – Horoszpók

Szilveszter megjött, elment, durrogtatós-süstörgős istennyilák voltak, elmúltak, ma már elseje van, én meg elkövettem azt a hibát, hogy ránéztem, mit ígér a horoszpók a patkány évére nekem, nyúlnak. (“Mi van, McFly, nyuszi vagy?” Az, bmeg.)

Nem strapáltam magam amúgy, a gúgli első oldalát néztem csak meg, bár ne tettem volna azt se. Hogyaszongya, “Nagyon sok dolgod lesz ebben az esztendőben, ne is álmodj lazaságról és láblógatásról. Különféle feladataidhoz nagy önfegyelemre lesz szükséged, mert tervezned kell, fókuszálnod, és tudatosítani magadban azt, hogy mindig csak egy dolgot tégy, de azt csináld teljes erőbedobással.” Esne rátok egy taliga apró majom, már megint csak a munkamunka meg az örökös kapirgálás?… Gyorsan megnéztem a gúgli első oldalának többi találatát is, hát egyik se volt jobb, mindegyik önfegyelemről meg annyi munkáról povedált, amennyitől majd a fejemen fogok átbucskázni.

No sebaj, a patkány éve csak január 25-től kezdődik, addig még van több mint három hét, amíg önfegyelmezetlenül és fókuszálatlanul forgácsolhatom szét magam, nézzük meg inkább azt, mit hoz 2020 a mérlegek számára. Itt is a gúgli első oldalára bíztam magam, és ezt se kellett volna. “2020 első hónapjaiban élményei fokozódnak majd; de ezúttal sajnos a negatív irányba.” Most tekintsünk el attól, hogy a szerző nem ismeri mi nyelvünk (gyorsan elképzeltem az élményeimet, amint fokozódnak, desőt negatív irányba!!!), hát nem ez is munkamunkát ígért a továbbiakban meg karriert meg befektetési lehetőségeket? Rosseb a karrierbe, már komolyan, én a színes ficlijeimet akarom meg a Bűnök Barlangját, ehhez képest egyik horoszkóp sem írt olyat, hogy “Békés, nyugodt, kreatív éved lesz”, ehelyett azon jajongtak, hogy vigyázzak az egészségemre, mert a munkamunkamunka meg a stressz meg a karrier.

Én meg közben itt álltam pizsiben. Izé, lényegében most is abban állok itt.

Mindeközben (helyzetjelentés) a szőrös vendég azzal töltötte a tegnapi nap javát, hogy az állatorvosi látogatás után sértetten behúzta magát a mosókonyha leghidegebb sarkában a fémpolc alá egy akkora helyre, amekkorára csak egy macska képes beszuszakolni gáznemű testét, aztán ott maradt. Nem evett, nem ivott, nem pisilt, nem kakilt, viszont dorombolt, amikor simogatni próbáltam (jó vicc, a kezem is alig fért be a polc alá). Ez volt mindaddig, amíg meg nem jelentem a Repülő Kutató háromhúsos-másnapos orosz káposztalevesének előkészületeiből megmaradt pár marhahús-cafatkával. Az első darabkát még némi magakelletéssel és gyanakvó szaglászással fogyasztotta el, az összes többit viszont azonnal felszippantotta, majd lényegében minden átmenet nélkül hanyattvágta magát, hogy simogassam. Én még ilyen gyors kapitulációt nem láttam felnőtt macskától, Pocinak például egy hetébe telt, amíg kegyeskedett kijönni az ágyneműtartóból a téli paplan és a kisbalta mellől (mér, ti hol tartjátok a kisbaltát, nem az ágyneműtartóban?). Istenbizony, alig tudtam levakarni magamról, hogy visszamehessek  kenyeret sütni. Mikor egy órával később visszatértem, addigra már megette az összes szárazpapit, kakilt, pisilt, és érkezésemre ismételten hanyattvágta magát. Te strici. Ha itt maradsz a nyakunkon, nem is merem elképzelni, Poci mekkora oltári nagy balhét fog rendezni, Puccini-operákban sincsenek olyan féltékenységi jelenetek, mint amilyeneket akkorra prognosztizálok. Már most is olyan hosszú nyakkal szaglássza a gatyám szárát, amikor visszatérek a mosókonyhából, mint egy szurikáta.

Hogy megmondjam az őszintét, amennyiben nem jelentkezik a dögice eredeti gazdája, tényleg mozgalmas időszaknak nézünk elébe (lásd horoszpókok), bár azzal ki tudok egyezni, ha a negatív irányba fokozódó élmények abban materializálódnak, hogy Nagyseggű Maruszja időnként levakarja rólam féltékenységében a glazúrt. Mindenesetre ha megjelenik Duke of Imsee-Wimsee gazdija, számos írásos és fényképes bizonyítékkal kell szolgálnia arról, hogy a macska tényleg az övé, plusz még örömkönnyek sem ártanának, mert egyébként rohadtul esélyes, hogy megtartjuk. Oké, kiegészítem, amennyiben nincs semmi olyan nyavalyája, amitől Poci feldobná a pacskert. Pillanatnyilag tényleg ezt látom az egyetlen kizáró oknak. Ma, miután Kulákfalva népe az éccaka fellőtte az égbe egy kisebb háromhás hevesi járás komplett dzsídípíjét, végetért a süstörgős istennyilák szezonja, és át tudjuk helyezni a karantént a mosókonyhából a vendégszobába, ami újabb lépés a családtaggá válás irányába, ojvé.

Bár, nyugtával dicsérjük a napot, ma cseppentenünk kell a fülébe. Én mindenesetre lokalizáltam a fáslikat, a ragtapaszt meg a betadint.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2020/01/01 hüvelyk újracucc, eská, macs, tél