Ma van annak a csodálatosan bizarr napja, amikor délután négyre megyek vizsgáztatni. Kell-e még mondanom bármi mást?
Az őtözködésre terelve a szót: borús pillanataimban úgy érzem, most már életem végéig, de legalább tavaszig polár cikcakkruhában maradok. Nemtörődöm pillanataimban azt válaszolom erre, naésakkor. A cikcakkruha praktikus, finom, puha, meleg, alá és fölé is öltözhető, és korántsem merítettem még ki velük az összes lehetőséget – a jelenlegi hárommal akár egy évig is ki tudnám húzni úgy, hogy mindennap más izéket veszek alá, fölé meg hozzá. (Na jó, Jakutszkföldön. Itt azért júniusban már kicsikét melegecske van hozzá.) Optimista pillanataimban meg aszondom, ideje lenne gyártani egy (két… hááá…) új cikcakkruhát az eddigiek mellé, hadd ne unatkozzon a nép.
Helló, nép! (Mint ezt Ő királyi felsége 1ső Fülig James mondaná.) Unatkoztok?
Minden nap más - mindennap más 
fűzfavirág
2020/01/10 at 13:24
Nem, de korlátozni sem szeretnénk 🙂
mák
2020/01/10 at 13:54
Naná hogy, én a természet vadvirága vagyok. 😀
fűzfavirág
2020/01/10 at 16:40
“Légy olyan, mint a kis ibolya
Melyet a sötétben is elárul illata”
ahogy az egyszeri udvarló írta imádottja emlékkönyvébe 😀
mák
2020/01/10 at 19:59
Brrr. 😀
vica57
2020/01/10 at 15:29
Csatlakozom 🙂
És érdekel még a cicatéma is.
mák
2020/01/10 at 19:59
Cica szép, aranyos, bújós, dolgozunk az elhelyezésén. (Nem szeretném elkiabálni, cicaügyekben babonás vagyok. 🙂 )
Zsuzsi
2020/01/10 at 21:49
Nem unjuk az eddigieket, de akár újak is jöhetnek, mi baj lehet? 😀
Dalbergia Retusa
2020/01/11 at 01:03
Nem unatkozunk, de ez igazán ne akadályozzon meg semmiben 😀
mák
2020/01/11 at 08:45
Na akkor ha végeztem a másoknak-varrós restanciáimmal, juhé neki újabb cikcakkruhák. 🙂