Mai főprogram:
- Felöltözni réteges kápuctának.
- Kirontani a farkasordító hidegbe (ne sajnáljatok nagyon, csak Emeséig kell eltalpalnom), mert fogyóban a macskapapi, és a kritikus szint, vagyis három kiló alá csökkent a szabad felhasználású liszt.
újracucc kategória bejegyzései
9/128 – Liszt
9/128 – Hajaz
Mára a vízkeresztből valószínűleg a “vagy amit akartok” jut nekünk, melynek keretein belül hálásak leszünk azért, ami van, részben meg azért is, ami nincs. Az én hajam ugyan cefetül fel van robbanva, de legalább még nem hullt ki minden szála, a RK pedig épp valami gyomorrontásra hajazó akármivel issza akószámra a teákat, de ha nem mondta volna le a fél panel a jelenléti bulit, épp most indulna New Orleansba félig-meddig betegen. (Egen, novemberben is ott volt. Azt a várost nagyon komálják a történész konferenciák.)
Na szóval “Örüljünk annak, ami van vagy nincs.” Elég jó tervnek tűnik.
Megjegyzem, ezt a bejegyzést igen hányattatott körülmények között írtam meg, mert volt rajtam közben egy Maci.
Jóleső Január 6. – Párna
Mint már mondtam tegnap, ti akár ölelgethetitek is, de én ilyen cím alatt inkább gyártok egy újat. 🙂
Merthogy ugye van nekem kettő darab új párnám, amiket három darab régi párnából gyömöszöltem össze. A másikra még készül a huzat, de ezt, gondoltam, már most bevetem.
A fényviszonyok ilyenkor fél kilenckor még a szokásosan kriminálisak (az egyik ok, amiért Jóleső Januárt tartok “csakazértis” alapon), de amikor éppen a fedlapot állítottam össze, így nézett ki az egész egy porszívózással ezelőtt:
Holnapi szavunk a FENYŐ. Úgy éljek, fogalmam sincs, mit fogok kezdeni vele, csak ez jutott elsőre eszembe.
9/127 – Rien
Afféle kócoszka otthoncsücsü napom van, és csak azért nem mondom, hogy “amikor nem történik semmi különös”, mert a Semmikülönösök mindig ugrásra készen állnak, és elég, ha az ember emlegeti őket, máris elinalnak, hogy helyet adjanak az Új Kihívásnak, a Nélkülözhetetlen Teendőnek és a Tudom, Hogy Rövid A Határidő, De Te Biztos Megoldodnak.
Úgyhogy nem is beszélek a Semmikülönösökről.
A makkák közben úgy döntöttek, hogy a húgom ágya egy igen jó ágy, és skandalum, hogy őket itt ebből a szobából kizárják éjszakára, de most nappal van, szóval banzáááj!!!
Jóleső Január 5. – Narancs
Lehet az íze, a színe, az illata, a leve, de akár az álmodozás egy narancsligetben tett sétáról – bármi. Én most eccerű leszek, mint a pof, és tusfürdőben utazom.
Igen, karácsonyi tusfürdők, hát ugyan hol van az megírva, hogy december 26. után össze kell csomagolni ezeket, aztán besuvasztani a szekrény hátuljába.
Holnapi szavunk a PÁRNA. Én nyilván varrni fogom, de ti akár ölelgethetitek is. 🙂
Jóleső Január 4. – Matat
(Ezt még reggel szerettem volna, de aztán megevett minket a Szamárhegy.)
Mivel mára a “matat” szó volt a jelige, és ebbe sok minden belefér a turkálástól bármiféle csendes pepecselésig, én úgy gondoltam, a matatófalammal foglalkozok kicsikét.
Ez a két drága jó SKÅDIS tábla nekem egyidejűleg inspirációs fal, projektfal, dzsuvatartó és nélkülözhetetlen tárgyaimhoz a “mindig-kéznél-legyen” fityegtetőfal is, de mostanra kissé beporosodott meg a szokásos eljárás keretein belül természetesen ellepte a káosz.
Amikor már nem tudsz leszedni valamit anélkül, hogy előtte lepakolj négy másik izét is, lépni kell.
Úgyhogy lepakoltam az egészet, hurrá.
A visszapakolásnál csaltam egy kicsit, mert szereztem az ikejából további kiegészítőket hozzá,
a következő félórát meg úgy töltöttem, mint egy középcsoportos a Montessori-óvoda fejlesztőfalánál, pakoltam és rendeztem és próbálgattam, és nyamnyam.
És végül látám, hogy ez nekem itt most éppen jó.
A holnapi szavunk legyen az, hogy NARANCS. Lássuk, mit tudunk kihozni belőle!
9/126 – Mellékutca
Eredeti tervem az vala, hogy ma matatónapot tartok, de a húgom aszondá, mászkálni akar Szentendrén, úgyhogy “kis városi séta” címén elindultam vele. Azt hiszem, végül nem jártuk be a Szamárhegy összes mellékutcáját, de kicsi híja volt.
A matatónap mindemellett nem marad el, reggel megjött az ikeás kiscsomagom a megfelelő kellékekkel, úgyhogy várjatok csak türelemmel, lesz itt még Montessori-program.
Jóleső Január 3. – Ajándék
“Ajándék, höhh, pont jókor, most múlt el a karácsony”, mondhatnátok. Hát épp ez az, hogy elmúlt. Január harmadika, ronda, sötét hétfő van, és dolgozni kell – mikor van az ember ennél jobban rászorulva arra, hogy valamilyen ajándékot kapjon?
Szóval ma az a program, hogy adjunk valakinek valamit. Nem kell toronyóra lánccal, elég egy szelet csoki vagy egy mosoly, vagy ráköszönni a morcos nénire a liftben, hiába tudni előre, hogy nem köszön vissza. És ha túl fáradt vagy ahhoz, hogy másvalakinek adj ajándékot, adj magadnak. Végül is, ki tudja nálad jobban, hogy éppen mire vágysz? Öt perc csendre, egy meleg teára, egy könyvre vagy egy új tusfürdőre – de végül is bármi szóba jöhet.
Én elmentem dolgozni a saját ajándékomon, majd délután megmutatom.
(Du.)
Mosogatás, kenyérkelesztés és a vendégszoba ágyneműs-fényfüzéres gatyába rázása közben felvarrtam a RK barna télikabátjára két csellengő gombot, aztán visszavonultam ide egy kicsit:
(Ja, mondtam már, hogy luxuséletem van.)
Mivel jelenleg nekem az a legnagyobb ajándék, ha tudok előre tervezni valamilyen formában, bevackoltam magam a rókák meg az összes többi közé, és készítettem egy ide-oda ugrándozó listát arról, miket tudok én kedvelni ebben a januárban. Azt hiszem, elég jól bemutatja, hogyan asszociálok egyik izéről másik izére, aztán körbekörbe.
Tudjátok mit, legyen holnapra az a hívószó, hogy MATAT.
9/122 – Illuminating & Ultimate Grey
Én ugyan továbbra is értetlenül nézek az óév-újév kérdésére, de azért azt tervezem, hogy összedobok vacsira egy kis büféasztalt töltött tojással, malackákkal-takaróban, majonézes vinetével kis pirítósokon, blinivel meg némi karácsonyi maradékkal (gravlax!). Igaz, utána még tíz előtt édesen elvonulok bubukálni, mert ez olyan remek tradíció, amihez továbbra is szívesen tartom magam. (A makkák valószínűleg ott fognak nyafogni rajtam-mögöttem, mert egy szoborpark mellett lakunk, és a fél szomszédság a házunk előtt eregeti istentelen röppentyűit, nehogy a saját fészerét gyújtsa fel vele. Ha esetleg felébredek rá, bár ez nem jellemző, a tetőablakon keresztül az ágyamból nézhetem a tűzijátékot, high life.)
Száz szónak is egy a vége, ez itt egy hülyenap, a holnapi is egy hülyenap lesz, ahhoz meg, hogy mégiscsak reagáljak rá valamelyest, további új ötletem támadt, mert ezek úgy teremnek nálam mostanság, mint a dudva. Ha már úgyis (elvben) őtözködős blogot tartok, innentől minden szilveszterkor a Pantone azévi színével fogom búcsúztatni az óévet.
Idén még elég könnyű dolgom van, mert ezt a duplát találták ki 2021-re,
nekem meg van szürke és sárga holmim is bőséggel.
Jövőre már közepesen szarban leszek, mert 2022 színe a Very Peri, ami a periwinkle-ből jön, az pedig kék meténg. Egy olyan virág, amit úgy lehetne legpontosabban leírni, hogy “leginkább kék, de azért egy kicsit lila meténg, de nem annyira lila, hogy kékeslila meténg legyen”. Ilyen színű holmim még egy sincs. Még.
Nem baj, ezt a hidat majd akkor gyújtjuk fel, ha odaértünk. Viszlát a túloldalon!
9/121 – Tojás
Üdvözöljük kedves nézőinket innen ebből a vircsaftból, ahol mindenből van marha sok, de tojásból kissé szűk a keresztmetszet. Márpedig a Repülő Kutató azt mondta, hogy felpattint egy fagyasztott vinetét, ha hozok tojást, és én egy tálka majonézes vinetéért igen sok mindenre hajlandó vagyok.
Az ott a lábamon az egyik új cipőm, és épp olyan kényelmes, mint amilyennek kinéz. De hol a zenegépeckém?
9/118 – Perpill
Két napig lényegében csak döglöttem, néha kitakarítottam ezt-azt, és időnként szaloncukrokat raktam a számba. Az egyetlen kézzelfogható nyoma ennek a két napnak egy csík marokkói szív, amit egy homályosan körvonalazódó projekthez horgoltam – perpill egy méter húsz centinél tartok, és közben valamikor hirtelen ötletből visszabontottam fél méternyit, asse tudom, miért.
A twixtmas nagyon alkalmas arra, hogy az ember elengedje magát, és öreg nyafogóruhákban tengesse a napjait, de hát ez így nyilván nem maradhat, őtözködős blogom van, vagy mi a fészkes, és legalább annyi erőfeszítést tehetnék, hogy új nyafogóruhákban tengjek. Úgyis annyi polár van a házban, hogy már nem fér a polcokon a Bűnök Barlangjában. Ezt orvosolni kell.
Yeah, ez itt most egy varrónap lesz.
9/114 – Körlet
Innentől, ha a fene fenét eszik is, szabadságon vagyok, desőt. Reggel megejtettük a heti nagybevásárlásunkat, innentől kezdve pedig a jövő hétig jó eséllyel csak akkor hagyom el a körletet, ha ég a ház.
9/113 – Lélegzet
Odakint pilinkék jönnek az égbül, nekem viszont ki kell mennem a házból,mert Dógom Van. Amikor a félév nyűgeivel veszkődtem, azt reméltem, hogy majd a végére érek, aztán veszek egy naaagy lélegzetet, de ez valamiért még mindig várat magára, továbbra is nyűgös vagyok és álmoskás.
Elvileg ugyan mától már kifelé megyünk a sötétből, de ezt úgysem érzem meg február végéig, és addig még két hónapon át kell azzal tökölni, hogy mit vegyek fel, amikor kikutyagolok a zegernyébe.
Eská 9/9 – Arról, hogy mire kellett nekem a ferrofólia
Erre, ni.
A beépített konyhabútor igen pofás lehet (ez is az volt még fiatalkorában), de amikor az egyetlen hely, amit mágneses üzenőtáblának használhatnál, a szagelszívó teteje, akkor huszoniksz év után nem árt lépni valamit.
Léptem.
9/112 – Újabb cselló
Bár, ami azt illeti, ez már inkább nagybőgő. Ma van az év legrövidebb napja, én meg azzal ünneplem meg, hogy 11-től 16-ig vizsgáztatok máma. Ennek örömére pedig úgy ébredtem fel fél háromkor, hogy dajnnng, innentől kezdve te ébren vagy, szokjál hozzá.
Hát jó. Lássuk, Uramisten, mire megyünk mi ketten, mondta a pofa, miközben cséphadaróval püfölte a jégverésben a szőlőtőkéket. Fél háromtól ötig kimostam egy gépnyi ruhát (plusz szárító), beírtam a tegnapi vizsgák jegyeit*, aztán jobb híján körmöt lakkoztam**, mert az embernek mégiscsak adnia kell magára, neszpá. És azután visszaájultam.
Most szívesen állítanám azt, hogy fickós és vizsgáztatós kedvemben vagyok, de valójában átkozottul nem, és már előre várom, hogy a mai dolgozatokat is kijavítsam – nem azért, mert annyira vágyom a feladatra, hanem mert ha már az is megvan, decemberre bezárom a boltot, és talán még a munkahelyi leveleimet se nézem meg újévig.
* Annyira utálok javítani, hogy nem bírom halogatni, azonnalosan nekifekszem. Ezúttal már vizsga közben javítani kezdtem a kész dolgozatokat, és a buszon fejeztem be a többit. Még este be akartam írni a jegyeket, de aztán kiájultam, így hajnal lett belőle. Nem baj, az ilyenek jót tesznek a renomémnak, nem árt, ha a diákok aggódnak kissé, hogy a tanárnő sosem alszik, biztos vámpír.
** Az utóbbi időben csúnyán elhagytam azt a szokásomat, miszerint másfél euró áránál többet nem költök körömlakkra, de egyébként az euró is elhagyta azt a szokását, hogy háromszázötven forint, szóval alapvetően azsúrban vagyunk mink népek és pénzek. Már kábé fél éve, hogy rákaptam azokra az izékre, amiket úgy híjnak, hogy “gél hatású lakk”, mert ezekből egy réteg is elég a szokásos kettő helyett, pluszban gyorsabban száradnak. A közönség megnyugtatására viszont elmondanám, hogy továbbra is kínai bótokból szerzem be őket, nuku drogéria.
9/111 – Cselló
Éppen vizsgáztatni megyek, képzelhetitek, mekkora lelkesedéssel. És még csak azt se mondhatom, hogy kicsellózott velem a sors, mert én csellóztam ki magammal, én, tök egyedül.
9/110 – Viharfelhő
Ismeritek azokat a napokat, amikor az embert roppant tettvágy fogja el, varrni akar meg mosni meg takarítani meg lemenni a városba meg még mit nem, mindeközben pedig az a fajta nyűgösség kerülgeti, amelytől kiesnek a dolgok a kezéből, és időnként a legszívesebben beülne a kupleráj közepébe egy félkész horgolással meg egy tábla csokival, egye meg a fene az összes tennivalót és nyüzsöghetnéket.
Na az van most.
Közben az ég is hogyan fest máá, há ne viccőjjünk.
9/109 – Búzafű
A Repülő Kutató a piacról hozott egy cserép búzafüvet, amelynek Maxim, a Kajla kellő alapossággal neki is látott, hogy bezabálja.
Képzelhetitek, hogy nézek ki én most, ha inkább a homályos Csipa Gyurit mutogatom magam helyett. Mindjárt megyek is, teleeresztem a kádat hopfüzsgővel.
9/108 – Kandiscukor
A decemberi bevásárlások mindig veszélyesek, az ember bemegy valahová cérnáért, aztán hazajön egy táskával meg effélék. Ezúttal egészen olcsón megúsztam, csak egy doboz kandiscukrot vettem pluszban a tervezett dolgokhoz képest, de bizony csak a második boltban volt tortadara.
Azt hiszem, ezt hívják úgy, hogy first world problem.
9/107 – A-Z
Utolsó órám is végetére ebben a félévben. Most már csak fel kéne emelni innen a seggem, hogy hazakússzak.
Minden nap más - mindennap más 