Pénteki délutáni vizsgaműszak – mit ne mondjak, ez még engem sem lelkesít, nemhogy a gyivákokat.
Lehet, hogy valahol a vizsgák között elmegyek turkálni egyet, csak a miheztartás végett. Vagy nem.
újracucc kategória bejegyzései
9/288 – Sorminta
Nekem ugyan nem ilyen terveim voltak, de ma ügyintézőnapot tartottam a bankomban, ahelyett, hogy békésen döglöttem volna ezekkel a szőrösökkel itt ni:
Egen, befeküdtek nekem a káosz közepébe sormintában, mint akiknek semmi dolga, én viszont heverészés helyett nyakamba akasztottam a katicákat, aztán zuhé neki.
Mint látható, végtelenül lelkes voltam az egész akciótól. A képet persze még indulás előtt lőttem, visszafelé sokkal érdekesebben festettem, egyik kezemben egy 2645 mililityis (több mint két és fél liter) folyékony mosószer, másikban harminc deka tepertő meg egy cikk provolone picante, mert ha már lementem a városba, akkor mindent bele!
Lemenni amúgy azért kellett, mert a RK tegnap angolosan távozott Jénába, ahonnan haza se jön, hanem egyből megy Berethalomba, minket meg itthagyott szaftos macskapapi nélkül. A szőrösök az elmúlt időszakban némi kísérletezés után ráálltak a Shah Excellence halas szortimentjére, és amíg a macskák tudják, mit akarnak enni, addig jó a személyzetnek. A Shah Excellence sajnos az Aldiban lakik, az Alditól pedig én az útvonaltervező szerint 56 percnyi gyaloglásra létezem, így megpróbáltam az internetes rendelés bűvös módszerét használni. Na hát három próbálkozásra is sikertelen lett az akció, én meg nemkicsit ideges. Ezért mentem le a bankba, hogy megérdeklődjem, hámostmegmivan. A bankban persze széttárták a karjukat, hogy ez a Gépben Lakozó Szellemek műve, ők nem csináltak semmi rosszat (bár gondolom, jót se). Bruh, akkor legalább felemeltem a vásárlási és átutalási limitemet, reszkess, világ.
Így lett ebből a napból Alice-féle körbecsukó a városban, és mikor hazavonszoltam magam az összes cuccommal (hoztam némi tartalék szaftos izét a DM-ből a macskáknak végveszély esetére, ha továbbra sem szeretnének majd engem a Gépben Lakozó Szellemek, meg ha már lent voltam, elmásztam cipzárokért és alsó spulnikért Eriknek), a macskák kitörő lelkesedéssel fogadtak.
Egy frászt.
Pont ennyit mozogtak, amíg én a macskaköves utat róttam miattuk. Omnia sunt ingrata.
9/285 – Fej, írás
Nem tudom, a ti világotokban milyen feje lenne valakinek, aki hatkor futamodik el Esztergomba egy, azaz 1 db aláírást ráfirkantani egy rühes kérvényre, de az enyémben nem telt ennél jobbra.
A hallgatók is, mit ne mondjak, évről évre hülyébbek. Ezt a mai futamodást éppúgy meg lehetett volna úszni, mint neki a “jézusmáriaszentjózsef, nincs elég tanegységem az abszolutóriumhoz!” pánikállapotot.
9/284 – Oda-vissza
Újabb vasárnap, galériástul.
Most meg takarítani kell, mert indulás előtt elsunyiztam a feladatot, és holnapra a RK az ő végtelen bölcsességében vendéget hívott, mielőtt szerdán lelépne a szokásos okokból, hogy aztán 27-ig csak gatyáért ugorjon haza.
9/280 – Ágról
Már megint Bogdán vagyok az üres boltban, azazhogy egy frászt, a dugig tele boltban. Mi a lófüttyöt pakoljak, az időjárás-előrejelzés 13-tól 26 fokig, napsütéstől esőig mindent jövendöl Grazba a következő néhány napra.
Maradunk az ágrólszakadt hippiasszony dizájnnál, az még sose mondott csődöt. Vagy ha igen, én sose vettem észre.
9/279 – Faktor
Ó, helló, ötvenes faktorszámú napvédő arckrém, helló, ötvenes faktorszámú naptej, helló, UV-védelmet nyújtó hajspray.
Innentől kezdődik annak szezonja, hogy én nyígok és nyivácskolok, kaftánokat hordok és átkozódom, körülöttem meg a világ spagettipántos semmicskékben élvezi a nyarat, hogy tenné bele a bejerjét a mindeményedelem.
Ma éjjel fél háromkor ébredtem, akkora szemekkel, mint egy kistányér, ami általában annyit tesz, hogy hatig úgyse tudok visszaaludni. Gondoltam, összekötöm a kellemetlent a haszontalannal, úgyhogy restauráltam a pipirost, aztán hatkor visszaaludtam, amit nem kellett volna, mert azt álmodtam, hogy eltávot kaptam az elmegyogyóból, a kiengedő nővérke meg közölte velem, hogy háhá, még az eltáv előtt kellett volna elmennem pisilni, és ebben természetesen igaza volt, mert az álom további részét egy olyan helyen bolyongva töltöttem, ami a Sziget és egy Ikea keveréke volt, budi meg persze sehol. Tudom én azt, hogy az álmokba kellemetlen mértékben bele tud szólni az ember veseműködése, de azért, na.
Viszont most már ébren vagyok, kellő mértékben összekenve kemikáliákkal, és végre felvettem ezt a ruhát is, mert amióta kiturkáltam, folyton szembekiabál velem a szekrényből. Ennélfogva lemegyek a városba átkozni kicsit a meleget, mert vissza kell vinnem a könyveket a könyvtárba, és megígértem anyámnak, hogy veszek neki tepertőt.
9/278 – Kendő
Afféle búbánatoska idő van ma, mintha az égnek állandóan sírásra görbülne a szája, de nem jutna tovább pár hüppögésnél. Nem meglepő módon én is méla vagyok máma, lassú és motoszkálós. Az ilyen napok azok, amikor az ember megáll a tükör előtt, és azon töri a fejét, elég-e, ha megmossa ezt a hajat, vagy restaurálni is kell a pipirost, aztán elismeri, hogy mindkettőre szükség lenne, és cselekvés helyett inkább felköt egy kendőt, ott egye meg a fene. Ráérünk.
Eská 9/20 – Bodzaszőr
Mint mondtam, tegnap sikerült lepalackoznom az idei termést, lett belőle két és fél liter meg egy kicsi, remek.
A szokásoshoz képest ezúttal narancskarikákat is adtam hozzá (mert nem volt elég citrom a házban, azér – ezek a tragikus, biocitromnak hívott dögök egyszerűen megpenészedtek, amíg én arra vártam, hogy elálljon az eső, és leszedhessem a bodzát).
Háztartásunk és általában vett életünk röhejes oldala viszont akkor mutatkozott meg teljes svunggal, amikor lementem a pincébe, hogy csatos üvegeket vadásszak a palackozáshoz. (Minden csatos sörösüveget elteszünk erre a célra, és a szopornyica alatt bejött a házba jónéhány ilyen darab, például mikor a Folt Kávézó kínjában kiárusította a készletet, mivel nem tudtak kinyitni.) Mindenesetre csatosüveg-vadászat közben ezzel szembesültem, ni:
Az ott középen 2013-as. Semmi baja, de akkor is, kilenc éves. Mit csinálunk mi az életünkkel, hej, ha kilenc év alatt sem ittuk meg. Mindeközben meg én, hacsak valami tényleg nem tojik bele a palacsintába, minden évben lepalackozok újabb két-kétésfél literrel.
Asszem innentől bárki jön látogatóba, letöltünk a gigáján egy adag bodzaszőrt. Esetleg olyanokat is mondunk hozzá, hogy “ach, az egy igen kellemes évjárat, igazán érett savakkal, virágos jegyekkel”. A RK keni-vágja a borsznobéria minden fordulatát, úgyhogy majd a szpícseket rá bízzuk, én meg majd töltögetek. “Még egy kicsit, az nem árthat meg!”
9/274 – Nyilvánvaló
Ha ebből nem lenne nyilvánvaló, hogy ma itthoncsücsü napom van,
hát tessék, itt van ez is:
Szegény Lócinak már megint gondja van a pityikélőjével, a RK ma katéterezni vitte, és ott is tartották délutánig. Drukkoljatok a cicumicunak, ha ráértek.
A mieink bezzeg tudják, mi a dolce vita, tegnap du ez fogadott a hálószobában:
9/május
Volt itt minden, mint a búcsúban.
Kérdés, hogy ennek így van-e még bármi funkciója, minekutána ráálltam a vasárnaponkénti galériákra is, de, tudjátok mit, annyi jó fotóm van.
Eská 9/19 – Sok kicsi…
… nem megy sokra, de ebben az évben annyira nem tudok felmutatni afféle igazi eská teljesítményt, hogy a lehető legröhejesebb és -szánalmasabb módon most már azt is beblogolom, hogy felvarrtam a férjem zakójára két kilazult gombot. Mivel ha már meló, bármilyen picinke legyen az, csináljuk meg normálisan, az eredeti verzióhoz képest hátul minigombbal megerősített módszert alkalmaztam.
A narancssárga cérnán ne lepődjetek meg, az eredeti is az volt. Ezek a modern férfiholmik, hujuj, még a zakó bélése is lepkemintás.
(Nyilván annyit horgolok a buszon meg vissza, amennyi csak belefér, de annak már, attól tartok, nincs sportértéke.)
Apropó, lepkeminta. Én egy igazmondó juhászleány vagyok, kivéve, mikor éppen nem.
9/272 – Raffles
Az egy betörő. Meg egy macska. Mindkettő fiktív. Éppen róluk írok, erősen a befejezés felé döngetvén egy esszével.
Mindeközben meg fázom, mint a fene, pedig azt hittem, már elküldhetem téli álomra ezt a kötényruhát, de ha nem, hát nem.
9/265 – Cseper
Ha tegnap kellett volna ilyen hideg cseperben elindulnom hatkor, kissé morcos lettem volna. Igaz, most is morcos vagyok kissé, mert ma hajnalban az előzetes tervek szerint a temető mellé mentem volna látogatóba. Májusi hajnalon az mindig jajbeszép – kamatyolnak a csigák, illatozik a bodza, én meg ott akrobatikázom a narancssárga nyelű Fiskars csirkevágó ollóval, aztán az egésznek a végén egyszer csak lesz szörp. Hát most várnom kell addig, amíg nem száradnak meg kissé a virágok.
Tegnap, mikor hazajöttem, ez fogadott,
Mackó teljes hedonista üzemmódban, Pockó dettó.
Stirlitz akkor még nem sejtette, hogy másnap reggel/hajnalban a bidesek összehúznak minden szőnyeget a lakásban, és addig denszelnek az asztalán, amíg fel nem kel reggelit adni nekik. Á, dehogynem sejtette, Stirlitznek lenni tapasztalat.
(Mostanra sikerült mindent kimosnom, amit a múlt héten turkáltam, úgyhogy talán még ma sort kerítek a bemutatóra is.)
9/264 – Orgona
Eléggé úgy festek, mint aki éppen motorostalálkozóra megy, de az a Csillag csoportban lesz, és ott már komoly, őszre iskolába menő hölgyek és urak vannak, a nyuszimotor nekik már nagyon rég nem menő.
A látszat ellenére jó kedvem van, csak a számmal nem tudtam mit kezdeni a jelek szerint. Korán van még, na.
A zoknimon amúgy farkasok orgonálnak az égre, de ez nem a Csillag csoportnak szól, hanem az előttem álló hétnek. Cifra lesz, az tuti.
9/261 -XXII
Jól nézzétek meg ezt a fejet, mert tizenegyre fodrászhoz viszem. Átkozottul ráfér.
Ma van a huszonkettedik házassági évfordulónk. Én ezt mosással, takarítással, jegyek beírásával, könyvtárba és fodrászhoz menetellel, tananyagok neptunyba feltöltésével meg a csirizként rám ragadó macskák putyukálásával töltöm. A RK nem tudom, mivel, gondolom inni fog a szénbányász haverjaival meg Professor Krtekkel. Regensburgban.
Tegnap az óráim után tartottam egy félévzáró turkáló-látogatást, úgyhogy megint hoztam több puttony homokot a Szaharába. Ma ezeket mosom meg szárítom, aztán majd nyilván be is mutatom, ha megérjük.
9/259 – Mindeményedelem
Ma elvileg otthon ülhetnék, az entrópiával küzdve – mint a mellékelt ábra mutatja, a macskák négy manccsal táplálják aztatat -,
de persze elvállaltam egy előadást a gyakorlóiskolában, mert eszemsemmi, és a félév vége felé vánszorogva épp arra van szükségem, hogy ppt-ket gyártsak a nyelvújítás szóalkotási módszereiről, majd elrobogjak velük Esztergomba, hogy izélné hegyesre a mindeményedelem. (Igen, az pont azt jelenti, hogy univerzum.)
Mindeközben pedig a Repülő Kutató lelépett Regensburgba, és istenbizony úgy irigylem ezért, de úgy, hogy arra nincs kifejezés. Szombaton visszajön, de akkor is, na.
Bolond tanárnő a “jobbhíján”-ok mindeményedelmében. Vajmi.
9/256 – Verkli
Édesjóistenem, mennyi marhaságot álmodtam össze az éjjel. Bulit akartam tartani, és a lakásunk egy panelház tetején volt, panorámás kilátás meg minden, úgyhogy nekiláttam a szervezésnek, azonban valamiképpen egy másik panelház tetején kötöttünk ki, ahol csak hőség volt és tűző nap, valamiért meg rengeteg sár, a lakás pedig egy érintőleges ismerősömé (egy, a valóságban nem létező ismerősömé, csak a móka kedvéért), aki két totyogós kisgyerekkel küzdött azon, hogy túljusson a napjukon. Pakoltam kétségbeesetten, mint Bogdán az üres boltban, miközben érkeztek a vendégek (ezúttal valódi ismerőseim), de mindegyik csalódott volt, hol a kaja, miért itt vagyunk, mi történik, és én leültettem őket a csupa káosz konyhában egy-egy sörrel, aztán nekigyürkőztem, hogy valami rendet teremtsek. És ekkor megérkeztek a diákjaim, akiket erre az időpontra hívtam bepótolni egy elmaradt órát, ott tolongtak kezükben füzetekkel (ezt nem szokták), és én peripatetikus oktatást tartottam nekik a sárban tapicskálva, amíg nem éreztem a lábszáramon valami furát. Amikor lenéztem, az egyik nadrágszáramba akadva ott volt egy szög, a másik lábamra pedig a tapicskálás során ujjnyi hosszú, mély sebeket vágott. Nem vérzett meg nem fájt semmi, de úgy néztem ki, mint a horrorfilmekben a borotvával összemetélt áldozat. Megmutattam a diákoknak a lábam, ők egyöntetűleg azt mondták, fujj, én meg úgy éreztem, végre megvan az ürügy arra, hogy abbahagyjam az órát, elnézést, ezzel csinálnom kell valamit, köszönöm a részvételt. Ők mogorván összepakoltak és elmentek, távozás közben azon lamentálva, hogy ezért ugyan kár volt idejönni, szólhattam volna előre is, hogy ez lesz. (Honnan a nyimnyámból tudhattam volna, legalább ezt a részét, na honnan.) Visszatotyogtam hát bibis lábammal a konyhába, ahonnan azóta elszivárogtak a vendégeim, mert ez itt uncsi, meg egyáltalán. Befásliztam a lábam, és próbáltam legalább segíteni a csajnak a két gyerekkel, aki egy gázrezsón próbált főzögetni, de a gázrezsóval valami zűr volt, nem akart kialudni a lángja, hiába zártuk el, és egyre melegebb lett a palackja, úgyhogy végül kidobtuk a teraszra, a detonáció meg szétvitte a kerti bútorokat. Én erre sem ébredtem fel, jelzem. A csaj azt mondta, eh, nem nagy ügy, a roncsokat seperjük be a sarokba, az égésfoltra meg dobjunk rá egy szőnyeget, de ne azt! az a falra jár! Na ekkor ébredtem fel.
Én ebből már nem akarok semmit kihámozni, de tényleg nem. Maximum annyit, hogy átkozottul pihenésre van szükségem, de ma is szociális kötelezettségeim vannak emberek társaságában, holnap is, és május végéig állandóan pörög a ringlispíl.
Viszont a RK volt reggel a piacon, amíg én rémálmodtam, és hozott nekem ilyet.
Mondanám, hogy ezt most mind meg is eszem reggelire, de húsz dekánál többet nem szabad, azon túl ugyanis kiütéseim lesznek, és még hónapokig vakarózhatom.
9/254 – Is-is
Hurrá, itt az idő, amikor el kell dönteni, reggel fagy meg vagy délben fő meg az ember, esetleg is-is.
Intermezzó – Egy szabad nap
Mielőtt irigyelni kezdtek, jelzem, hogy holnap is háromnegyed ötkor kelek, akár jólesik, akár nem.
9/253 – Egzekjutiv
A tegnap után (nemakarokbeszélniróla) azon egzekjutiv döntésre jutottam, hogy ma példát veszek erről a két mákvirágról,
és kizárólag kellemes dolgokkal fogok foglalkozni.
