Ha ma is én vagyok a Mikulás egyik manója, akkor a Mufurc nevű lennék, szolgálatukra. Az éjjel megint volt egy három és fél órás intervallum, amikor felébredtem, és nem tudtam visszaaludni, pedig én az ilyeneket egyre kevésbé kedvelem.
Mindehhez ma, csupán a változatosság kedvéért, egy másik sapkát akartam volna felvenni, de valamelyik muszika ráfeküdt, és ilyen reggeliben kevés időm meg türelmem van ahhoz, hogy letisztogassak róla egy fél marék szőrt. Grr.
Nagyon-nagyon félév vége van, hát nem csoda, hogy ma nemigen érzek másra energiát, mint bevackolni barátságos kis kuplerájomba, ahol pilácsok vannak és vérnarancs illatgyertya, karnyújtásnyira tőlem meg egy doboz praliné.
Még három nap az esztendő, mint egy mesében, csütörtökkel nekem végetér a szorgalmi időszak bejárós része. Addig, attól tartok, nagyjából úgy fogok festeni minden nap, mint a Mikulás valamelyik eltévedt manója.
Mára szólítsatok csak nyugodtan Hókának.
Micsoda egy tré háztartás ez, sehol egy vajszínű vagy pipiros cipőfűző, amit belehúzhatnék az új kenyeres zsákba. Ezt orvosolni kell.
Amúgy ez mind az újracuccolás csodája, az anyag egy olyan ikeás függöny maradéka, amit anyósomnak kellett átszabnom, a szív anyaga pedig egy Laura baratinámnak készült ruhából maradt. (A szívecskére nyilván nem volt semmi fizikai szükség. Ezzel viszont lényegében mindent teljesítettem, ami Luca-napon tilos, hollárihó.)
Ma afféle tetyekvetyek napom van, egyidejűleg öt dologgal molyolok, mindegyikkel laaaaasssaaaan. Kicsi takarítás, kicsi főzés, kicsi sütés, kicsi mosás meg egy kicsi tarkabarkázás is persze.
Hazudhatnám, hogy nem panaszképpen mondom, de hogy a nyavalyába lehetne nem panaszképpen mondani azt, hogy az az érzésem, már sohase fogom kipihenni magam.
Ugye, eléggé úgy festek, mint aki zsezseg a lelkesedéstől, hogy péntek délután tanítani indulhat? Ugye? De tényleg, ugye?
Definíció szerint itt adventi dekkolásnak számít minden olyan cselekmény is, amivel a lakást iperítem, stimmt? Úgyhogy teljes joggal teszem be a listára ezeket itt nü:
A rózsás ágynemű még tavaszi beszerzés volt, de eleve télre szántam, és kábé tíz éve ez az első ikeás huzatkészlet, amit nem turkálóból szedtem össze. Cserébe viszont olyan irgalmatlanul le volt értékelve, hogy az egyszemélyes paplanhuzatokat mind elkapkodták, és így muszáj volt az (éppolyan irgalmatlanul leértékelt) kétszemélyeseket megvennem. Na, ezen a hétvégén végre sikerült kétszemélyesből egyszemélyessé szabnom a drágaszágokat, és a fő revizor azonnal le is tesztelte:
A fő bumbum azonban nem is az ágynemű, hanem a téglamintás öntapadós tapéta, amiből tizenkettő folyóméter ment bele a gardróbszekrény hátába, négy és fél órányi meló árán.
Összehasonlításként tessék, ilyen volt előtte:
Szerintem megérte.
Ez most itt egy szabadnap, pokrócka alatt, egy csinosan rendbetett szobában, az ablakpárkányon illatmécses, és mindjárt főzök magamnak egy kis fahéjas-almás teát is. Nyamnyam.
A párnákra ideje volna legyártani a huzatot, és az emeleti folyosót sem ártana csinosan rendbetenni, de ne legyünk telhetetlenek.
Állapotom gyöngy (na, azért annyira nem, az orrom még mindig folyik), megyek tanítani. Valószínűleg egész nap maszkban fogok kajabálni.
A tegnapi alapokhoz még bedobtam pár változtatást meg a borsózöld kabátot. Mamiii, úgy festek, mint egy karácsonyfa.
Némiképp fázósan ébredtem máma, aztán merő kíváncsiságból megmértem a lázam, haddlám, hogyan állunk. Hőemelkedés. Másfél órával később még inkább fáztam, úgyhogy ismét megmértem. Nagyobb hőemelkedés.
Hát így esett, hogy ma először nyálaztam össze egy Covid gyorstesztet. Negatív lett, hálistennek, aztán a lázamat lenyomtam egy Neocitránnal, és most egész jól vagyok, de valószínűleg nem tudok ott maradni a Mikulás-buliban, csak bedobom a népség-katonaságnak a harmincöt darab kiszabott tomtét, aztán fordulok is vissza. (Azért dobom be saját kezűleg, mert úgyse tudom másképp eljuttatni Esztergomba.)
Francba, pedig az jó buli lett volna. Ehelyett mi lesz, na, valószínűleg csak három óra buszozás FFP2-es maszkban. Pfühp.
Jobb ötlet híján bánatomban magam is beöltöztem tomténak, bassza meg a ló ezt a nyavalyás világot.
Tulajdonképpen épp annyira fáradt vagyok, mint csütörtök este voltam, de ez azért mégiscsak másfajta fáradtság, és ugyan átszabtam három paplan- meg egy párnahuzatot, varrtam egy újabb cikcakkruhát, sütöttem egy veknit, felapplikáltam tizenkét méter öntapadós tapétát, kábé hétszer etettem meg a mosógépet, viasztalanítottam tizenegy illatgyertya-poharat, horgoltam, főztem, és kitakarítottam két szobát, de még mindig nincs fent a komódon (sem) az összes dekor.
Nem baj, ráérünk.
Hallgassatok egy kis zenét, az mindig jól jön.
Marhára szerettem volna megúszni, hogy további likakat fúrjak ebbe a falba, ha már úgyis van rajta kettő. Nos, nem fog összejönni.
Igen, amit éppen most hallotok, az a GPS recsegő hangja, amint azt hajtogatja, hogy “újratervezés, újratervezés, újratervezés”. No de legalább a macskákat elszórakoztattam, ez is valami.
Nagyon praktikus, ha az ember macskákat tárol a lakásban, ez ugyanis kiváló mentséget jelent(het) arra, miért van kupleráj. Tegnap például, miután elharsogtam a rendrakásra felhívó csatadalomat, elmentem hajat mosni, aztán mire visszaértem, ez fogadott, ni:
Úgyhogy a Bűnök Barlangja ma reggelre még a korábbinál is kriminálisabb állapotba jutott, muhaha.
Most viszont fontos dolgom van, a kép rendezői jobbján felém haladó fehércirmos folt ugyanis ellentmondást nem tűrően simogatást igényel, cserébe viszont dorombol, puha és cuki.
Ugyan melyik porszívó csinálja ezt utána, ugyi.
Már mióta meg akartam ezt csinálni, mamám, kirázni az összecsomósodott tölteléket a likas itatóspapírokból,
aztán bele egy rendes párnavászonba.
(A látszat ellenére nagyrészt négyszögletesek lettek, valamint a látszatnak megfelelően hosszú-keskenyek, az itt a lakásban mindig jól jön. A csomósodást nem tudtam teljesen elmulasztani, de sebaj, majd sokat tehénkedünk rajtuk.)
Mintha, khm, kissé elszabadultak volna a dolgok itt ebben a kuplerájban, amióta nincs egy olyan hétvégém, amelyen el bírnám magam szánni a rendrakásra, nem csak féldöglötten heverésznék erőt gyűjtögetve a következő héthez.
Gyűrd fel a ruhád ujját, Ofélia, rendrakás lesz.
Hazafelé jövet éppen volt annyi időm a buszra várva, hogy bebillegjek a Hádába. Nos, ezt nyilvánvalóan nem hagyhattam ott.
Ez itt kérem egy duplapaplan-huzat. Duplapaplant mi nem használunk, de nekem lenni innovatív megoldások unter mein körmömalja is, úgyhogy csak várjátok ki a végét. 🙂
Úgy vágom a szántit, mint a zállat, ma még kétszer negyvenöt perc tancsim van, aztán hééétvége. Mondjuk megint (és még jó ideig) olyan nyühes sötét van reggel induláskor, hogy a mai napra Lénával készült, aztán olajfestményre effektezett képet kaptok, melynek ideiglenes címe “Horgolás és Volánbusz, valamint a kosárfonás művészete”. (A “valamint” utáni rész csak azért, hogy legyen benne valami meglepő.)
A mai napom egy onlány nyílt nappal van súlyosbítva, amire Zoomon kell bejelentkezni, olyat pedig én még sose csináltam, amióta a fenekem alá van tolva a Microsoft Teams. Érdekes experimentum lesz.
“Úgyis mindegy” alapon a félév eleje óta először van rajtam egész napra magas sarkú. Ez is érdekes experimentum lesz.
 | mák - 13/238 – Bökdös |
 | magyaroramegminden - 13/238 – Bökdös |
| mák - Szaporulat a szekrényben… |
 | Vég Anett - Szaporulat a szekrényben… |
| mák - 13/148 – Ovi |
Minden nap más - mindennap más 