Én ugyan továbbra is értetlenül nézek az óév-újév kérdésére, de azért azt tervezem, hogy összedobok vacsira egy kis büféasztalt töltött tojással, malackákkal-takaróban, majonézes vinetével kis pirítósokon, blinivel meg némi karácsonyi maradékkal (gravlax!). Igaz, utána még tíz előtt édesen elvonulok bubukálni, mert ez olyan remek tradíció, amihez továbbra is szívesen tartom magam. (A makkák valószínűleg ott fognak nyafogni rajtam-mögöttem, mert egy szoborpark mellett lakunk, és a fél szomszédság a házunk előtt eregeti istentelen röppentyűit, nehogy a saját fészerét gyújtsa fel vele. Ha esetleg felébredek rá, bár ez nem jellemző, a tetőablakon keresztül az ágyamból nézhetem a tűzijátékot, high life.)

Száz szónak is egy a vége, ez itt egy hülyenap, a holnapi is egy hülyenap lesz, ahhoz meg, hogy mégiscsak reagáljak rá valamelyest, további új ötletem támadt, mert ezek úgy teremnek nálam mostanság, mint a dudva. Ha már úgyis (elvben) őtözködős blogot tartok, innentől minden szilveszterkor a Pantone azévi színével fogom búcsúztatni az óévet.

Idén még elég könnyű dolgom van, mert ezt a duplát találták ki 2021-re,

nekem meg van szürke és sárga holmim is bőséggel.

Jövőre már közepesen szarban leszek, mert 2022 színe a Very Peri, ami a periwinkle-ből jön, az pedig kék meténg. Egy olyan virág, amit úgy lehetne legpontosabban leírni, hogy “leginkább kék, de azért egy kicsit lila meténg, de nem annyira lila, hogy kékeslila meténg legyen”. Ilyen színű holmim még egy sincs. Még.

Nem baj, ezt a hidat majd akkor gyújtjuk fel, ha odaértünk. Viszlát a túloldalon!