(Ezt még reggel szerettem volna, de aztán megevett minket a Szamárhegy.)

Mivel mára a “matat” szó volt a jelige, és ebbe sok minden belefér a turkálástól bármiféle csendes pepecselésig, én úgy gondoltam, a matatófalammal foglalkozok kicsikét.

Ez a két drága jó SKÅDIS tábla nekem egyidejűleg inspirációs fal, projektfal, dzsuvatartó és nélkülözhetetlen tárgyaimhoz a “mindig-kéznél-legyen” fityegtetőfal is, de mostanra kissé beporosodott meg a szokásos eljárás keretein belül természetesen ellepte a káosz.

Amikor már nem tudsz leszedni valamit anélkül, hogy előtte lepakolj négy másik izét is, lépni kell.

Úgyhogy lepakoltam az egészet, hurrá.

A visszapakolásnál csaltam egy kicsit, mert szereztem az ikejából további kiegészítőket hozzá,

a következő félórát meg úgy töltöttem, mint egy középcsoportos a Montessori-óvoda fejlesztőfalánál, pakoltam és rendeztem és próbálgattam, és nyamnyam.

És végül látám, hogy ez nekem itt most éppen jó.

A holnapi szavunk legyen az, hogy NARANCS. Lássuk, mit tudunk kihozni belőle!