Ez a hónap el se kezdődött, aztán máris huss. Galéria!
Szégyen-gyalázat, de ez egy olyan november volt, amikor Erikhez csak azért nyúltam hozzá, hogy letöröljem róla a port, és azt is csak egyszer.
otthoncsücsü kategória bejegyzései
8/89 – Találkozások
Bokától lefelé ősz, bokától felfelé tél, ahajt oldalt pedig a pandémia második hulláma. Múlt pénteken a konferencia miatti idegizgatottságomban, mielőtt véresre rágtam volna a körömágyam, előrántottam a takaróhorgoló pamutfonalakat. Ha továbbra is kitartanak ezek az idegizgatottságok (és sajna nem látom okát, hogy elmúlnának), nem marad felhorgolatlan takarófonal ebben a vircsaftban.
8/88 – Szívszél
Pocsékul aludtam az éjjel, most is csak kornyadozom, és ez valószínűleg egész nap így marad. Anyag a diákjaimnak elküldve, holnap újabb Teams-izékkel kell múlatnom az időt, nyűgös vagyok és nyavalyás, meg különben is péntek van. Valószínűleg mindenkinek jobb lesz, engem is beleértve, ha kivonom magam mára a további forgalomból.
Már ha hagynak. Szerintetek ugyan mi szökkent ki fogaim kerítésén, amikor hajnalban arra ébredtem, hogy egyesek csak úgy hobbiszerűen rámhozzák a szívszélhűdést?
8/86 – Ügyelet
Rámnézésre ki nem találnátok, éppen mit csinálok. Nos, mára én vagyok az ügyeletes az intézményi nyílt napon a szakos chatszobában.
Ja, szerintem is.
8/85 – Keményítő
Ha létezik a pandémiás fáradtság (szerintem igen, bár nem mindenkinél ugyanúgy jön ki), valószínűleg annak számlájára írható, hogy a “kedden értekezlet, szerdán chatszoba-ügyelet” levélre már nem jutott semmi energiám ajvékolni egyet, csak legyintettem. Oké, értekezlet. Oké, 11:30. Oké, a Teamsen. De hol? Kikkel? Milyen linken vagy csoportban vagy miabokámban? Jobb híján bekapcsoltam a gépet, aztán most várok, mint egy Heineken-reklámban.
Egyre kevésbé látom, mire van ez a blog, mert szívesen írnék mindenféle izgalmas dolgokról, de nem vannak, és írnék szívderítő dolgokról, de most nem jut eszembe egy sem, közben meg odakint is micsoda nyavalyás idő van, brr. Mindent leöntöttek tejföllel.
Egészen bús vagyok attól, mennyire kiment belőlem ettől a novembertől a keményítő, gyűrött vagyok meg fáradt meg csüggedt, és a nappaliban még mindig a tavaszi falvédő van a falon. Nyaff.
8/83 – Haladás
A mókusnyuszik már ilyet is csináltak este, el vagyok bűvölve.
Aztán persze jött az éjszaka, amikor megint morgásokkal és fújásokkal próbálta Poci lebeszélni Macit arról, hogy túl közel menjen hozzá. Mint már mondtam, ne legyünk telhetetlenek, nem megy ez egyik percről a másikra.
Mindeközben olyannyira vasárnap van, hogy én még tízkor is pizsiben lengek, és próbálom eldönteni, hogy pipirost restauráljak, vagy lemásszak a piacra, ahol éppen bolhapiac és miegymás található. Jahahaj, de lusta vagyok, s mekkora boldogság, hogy ma éppen megtehetem.
8/81 – Gombperec, ahogy még sose volt
Éppen konferencián vagyok. Itt.
Délután még szekciót is vezetek, bozse moj. Drukkoljatok, hogy működjön a Microsoft Teams csoport, amit tegnap este kalapáltam össze, életemben először; működjön az internetkapcsolat (a héten már volt egy félnapos kimaradás); be tudjanak csatlakozni a szekció résztvevői (sose csináltam még ilyet sem, hogy nekem kelljen meghívókat küldözgetnem Teams izékhez); különösképpen pedig Léna ne adja be a kulcsot, mert szegénykém azért nem arra van kitalálva, hogy összesen tizenkilenc résztvevőt számon tartson.
Ja, meg persze viselkedjenek a büdös kis szőrös mókusnyuszik is, mert az különösen megdobná a hangulatot, ha még őket is kéne hajkurásznom a Bűnök Barlangjában. Poci eddig még (mint az ábra mutatja) igencsak nyugiban van, de ha bejön Pokrivtsák Maxim, a Kajla, és elkezd pattogni, hogy “játsszunkjátsszunkjátsszunk”, akkor nemtom, mi lesz.
Ha túlélem ezt a mai napot, hát nem is tudom, mit csinálok. Leiszom magam a sárga földig, két napig csak ficnikben turkálok, esetleg órákon át fogok foglalkozni enkorpuszom restaurálásával, beleértve a pipirost is. Még nem döntöttem el, adjatok tanácsot.
8/80 – Ficereg
Körülbelül úgy festek, mint egy elbizonytalanodott bohóckislány. Körülbelül úgy is érzem magamat.
Kéne még varrnom néhány ficergőruhát*, de hát mikor, könyörgöm, ez az őszi onlány happáré mindennél durvább. Az anyagok feltöltögetése mellett tegnap felvettem Esztergomban ketőő előadást ppt-vel (rettenetesek lettek, én ilyenkor közönség híján nem lapos leszek és színtelen, hanem egy túljátszott primadonna, aki egyszemélyben próbálja pótolni a terem komplett energiaszintjét), ma értekezletem lesz onlány, holnap konferencián szekcióelnöklök onlány, és közben persze további anyagokat is kell töltögetnem a gyivákoknak, mert ugyan sem ők nem igénylik, sem én, de a kötelességtudat, hajh, a kötelességtudat.
Legyen már szombat, a nyavalyába, mert ez a hét sűrűbb minden eddiginél.
* Igen, ez egy ficergőruha. Nem tévesztendő össze a nyafogóruhával és a paplanruhával.
8/78 – Lajstrom
Na nézzük. Kenyér,
nyírfa,
egyikmacska,
másikmacska.
Minden és mindenki a helyén. Dógozzunk.
8/77 – Realitás
Macskaügyi jelentés: az “eh, mit van mit tenni, itt egy másik állat, néha fújok egyet rá, de egyébként letojom” fázisából átléptünk a “de miért ugyanazt akarja, mint éééén” fázisába. Pocinak és Celónak könnyű dolga volt egymással, mert az egyik macska volt, a másik meg autista szíriuszi űrlény, de Maci éppannyira macska, mint Poci, úgyhogy most benne vagyunk némiképp a szószban. Maci mindenáron bele akar pofátlankodni például az esti lefekvési rituáléba, és ezt Poci nem komálja, pláne hogy azóta már reggeli felkelési rituálé is van (erről én kissé lemaradtam, de legalábbis nem realizáltam, hogy ilyen kiemelkedő jelentőségű a reggeli fetrengőzés is a kelimszőnyegen). Ma reggel már volt némi ordítás és verekedés is, úgyhogy most szeparálva vannak a dögök, egyiküké a földszint, másikuké az emelet, én meg úgy ingázom a kettő közt, mint Mohamed koporsója. Mintha ráérnék. Mintha őket érdekelné, hogy ráérek-e. Mintha őket akár egyáltalán az is érdekelné, hogy hol vagyok, és mit csinálok. Mind a kettő a Repülő Kutatóra van rápusztulva, én a “jobb híján” forgatókönyv vagyok nekik, de most a szívszerelmük elment melózni, úgyhogy eszik, nem eszik, ezt kapják.
Az előző bekezdés megírása után eltérített egy órára a világ, ahol olyan valószerűtlen dolgok történnek, hogy 6098 tesztből 6495 pozitívat találnak, és mire visszamásztam a macskás realitás talajára, mindkettő kitette a “Ne zavarj!” táblát.
Természetesen mindkettő olyan területén a lakásnak, ahol én tevékenykedni szerettem volna. Fasza.
8/76 – Tejbetök
Novemberi vasárnap egy teljesen megveszett világban annyi feladattal, mint a redva, ergo vigyorogjunk, mint a tejbetök.
A bides kis mókusnyuszik nekiláttak megvívni dominanciaharcaikat, úgyhogy ma se fogunk unatkozni. Főként, hogy a morgás és fújások ellen ez a legjobb orvosság:
(A képről levágtam a RK fejit, legyen ezért mindenki hálás, de főleg ő.)
8/74 – Majdmegszokja
Elkezdődött.
Aztán folytatódott.
És most, mint a Heineken-reklám mondja, várunk.
8/72 – Revidea
Szeretném revideálni mindazt, amit tegnap kincstári optimizmusomban mondtam, miszerint ma már talajközelibb leszek. Nos, annyira talajközeli vagyok, hogy már bele is vagyok fúródva, jelenleg éppen egy vizsgaidőpontos táblázattal küzdök, mint malac a jégen, és csak annyit tudok mondani, hogy holnapra már tényleg muszáj kimásznom belőle, mert influenzaoltásra vagyok hivatalos a székesfőfaluba, és azt mégse lehet nyafogóruhában.
Bár, ha jól meggondolom…
Ez itt a kert ma. Ő is kezd lerobbanni, nem csak én.
8/70 – Déja vu all over again
Bassza meg a ló, már megint március második hetében vagyunk, csak ez most rosszabb.
Nesztek inkább macskák: Poci,
Maci.
(Igen, a jobb szemikájával némi gondok vannak. Műtötték is.)
8/63 – Opti
Piszok nehéz összevakarni mostanság annyi optimizmust, amennyivel az ember átvészelheti a napjait, de azért próbáljuk meg.
Ma van nagyanyám kilencvenkilencedik születésnapja (az, hogy már rég nem él, a jelen optimista megközelítésben részletkérdés), a kertben sárgák a levelek,
az Yves Rocher idei karácsonyi kollekciója évek óta az egyik legjobb
(tekintsünk el nagy optimizmusunkban attól is, hogy postán rendeltem meg csomagban, mert tényleg csak akkor dugom ki a pofám a világba, ha muszáj),
Poci meg Poci ennek minden nagyszerűségével egyetemben.
Holnaptól megint tancsitancsi, ami remek arra, hogy a napjaim nemkicsiny részében ne legyen időm a szopornyicás híreken borongani, meg egyébként is, innentől már minden nap ajándék, én már annak örültem, hogy az őszi szünetig kihúztuk.
Minten natyon szép, minten natyon jó, mintennel mek fatyok elékedfe.
8/60 – Cukorkacsíkok
A hajnal igen szép giccsesen színes és cukorkacsíkos volt,
a paplankám dettó,
Poci meg szokásához híven éppen bűnbe visz.
Azt ugyan nem tudnám megmondani, mikor volt utoljára ilyen lusta és semmittevős és sokatalvós őszi szünetem, de bármennyire nagyívű terveim is voltak az elején, inkább örülök annak, amim éppen van.
8/59 – Pokróc
Mi idebent bambulunk,
az esőcske meg odakint eseget.
Ott azt a pokrócot, ami Poci alatt van, ki akartam mosni. Aztán persze valaki ráfeküdt.
Minden nap más - mindennap más 