Az egyetemisták körében van egy olyan meggyőződés, hogy a vizsgaidőszak direkte az ő szopatásukra van kitalálva, és vizsgaidőszakban nem dolgozik senki más, csak ők. Úgy gondolják, hogy ebben a másfél hónapban a tanárok csak hédereznek – nyáron függőágyban isszák a pina coladát, télen duplafotelben a habos kakaót, a dolgozatok pedig mindeközben csak úgy megteremnek és kijavítódnak maguktól.
Hadd árulom el nektek a tanári lét legnagyobb titkát: ez mind igaz. Rögtön ki is fejtem, csak előbb hadd löttyintek egy kis Courvoisier konyakot a habos kakaómba, amihez inka szüzek szüretelték a kakaóbabot, és válogatott svejci tehenektől köpülték bele a habot. Mmmm. Máris jobb.
A vizsgaidőszakban mi nem csinálunk semmit. Az, hogy mégiscsak vannak vizsgák (amik ter-mé-sze-te-sen kizárólag a diákok szopatására lettek kitalálva), az egy még az eddigieknél is nagyobb titoknak köszönhető. Hajoljatok közelebb: vizsgamanók.
Bizony. Mindenkinek, aki úgy dönt, hogy a felsőoktatásban fog tanítani, pályája kezdetén kiutalnak fél tucat vizsgamanót. Igénytelen lények ezek, elélnek pormacskán, mohán és zuzmón, ha meg nem akad más, használt papírzsepiken és elszórt félzoknikon. A szorgalmi időszak alatt színüket sem látni, legfeljebb akkor, ha zárthelyit akarunk íratni, főszezonjuk a vizsgaidőszak. Ilyenkor a tanár kiáll a lakás közepébe, füttyent egyet, és máris megjelennek a vizsgamanók. Megkapják az instrukciókat (melyik tárgyból, hány kérdés, hány pont, hány százaléka bukjon meg a diákoknak), és utána mindent ők intéznek, még a habos kakaót is. Amikor egy dolgozatban elpacsálódik valami, és nem áll össze a pontszám, esetleg nem bukik meg elég nagy hányada a hallgatóknak, a vizsgamanók plusz habos kakaót hoznak, és sorba korbácsolják egymást előttem, másként bármikor visszaküldethetem őket a vizsgamanó-ellátóba, ahonnan kiutalnak nekem új, szorgalmasabb, kevésbé balfasz példányokat. (Azt ne kérdezzétek meg, mi történik a visszaküldött manókkal. Nem akarjátok tudni. Tényleg nem. Azt sem akarjátok tudni, mi van beledarálva a virslibe, és ezt most nem csak úgy random példaként mondom, ha értitek.)
Ahá! – mondhatnátok erre -, és akkor hogyan magyarázom el azt, hogy vannak tanárok, akik szóbeli vizsgákat tartanak? Nekik nem utaltak ki vizsgamanókat?… Ó, dehogynem. Drága kincseim, köztünk tanárok között nem csak lusta dögök vannak, akik beérik a habos kakaóval, de vérbeli szadisták is, akik igenis látni akarják a diákok elfehéredett arcát, és kéjjel hallgatni a hebegésüket. (Ezek a tanárok azok, akik nem érik be azzal, hogy a vizsgamanók egymást korbácsolják előttük, ehelyett saját kézbe veszik a feladatot. Blöe.)
Na hát ezt akartam megosztani veletek így a vizsgaidőszak kezdetén. Hé, Putyu vagy minekhínak, hozzál nekem egy újabb bögre habos kakaót!
Minden nap más - mindennap más 