A Repülő Kutató egy hős. Más hősökkel, a collegium nagy és erős és bátor alumnusaival és alumnáival egyetemben elment túrázni, ki, oda abba a zegernyébe, ami az ablakon túl van. (A többi hős még nem tudja, de vitt magával tájfutó-térképeket is, mert természetesen nincs ennek az országnak olyan eldugott csücske, amiről ne lenne neki tájfutó-térképe. Jó, na, általában 1988-93 közötti térképek ezek, de eddig még sose hagyták teljesen cserben.)
Én nem vagyok hős más körülmények között sem, most meg pláne: fel vagyok puffadva, mint egy varangyos béka, vérzem, mint a leszúrt disznó, és a drága Poci, az a szőrös szemétláda, csak háromszor költött fel éjjel, úgyhogy ehhez mérhetően érzem magam.
Nyilván épp ez az időpont az, amikor új ruhát kell varrni. Lehetőleg testhezállót, jáj.
Minden nap más - mindennap más 
Zsuzsi
2020/12/27 at 09:35
A ruha tök jó lett, a többi majd elmúlik. 🙂
Itt gyönyörűen süt a nap, bár meglehet, hogy hideg van kint, ezt még nem néztem meg. 🙂
mák
2020/12/27 at 09:38
Zúz és mara van kint! És éhes farkasok orgonálnak!
Esztina
2020/12/28 at 08:43
Ez egy nagyon pöpec ruha! Nnna, kb. az ilyenek miatt lenne kedvem megtanulni legalább egy kicsit jobban ezt a varrás dolgot…
mák
2020/12/28 at 08:46
Bátorság kell hozzá leginkább, na meg idő. 🙂 Gondolom, ez utóbbi lenne főként probléma…