A Repülő Kutató egy hős. Más hősökkel, a collegium nagy és erős és bátor alumnusaival és alumnáival egyetemben elment túrázni, ki, oda abba a zegernyébe, ami az ablakon túl van. (A többi hős még nem tudja, de vitt magával tájfutó-térképeket is, mert természetesen nincs ennek az országnak olyan eldugott csücske, amiről ne lenne neki tájfutó-térképe. Jó, na, általában 1988-93 közötti térképek ezek, de eddig még sose hagyták teljesen cserben.)
Én nem vagyok hős más körülmények között sem, most meg pláne: fel vagyok puffadva, mint egy varangyos béka, vérzem, mint a leszúrt disznó, és a drága Poci, az a szőrös szemétláda, csak háromszor költött fel éjjel, úgyhogy ehhez mérhetően érzem magam.
Nyilván épp ez az időpont az, amikor új ruhát kell varrni. Lehetőleg testhezállót, jáj.



































