Borzasztóan álmos idő van máma,
továbbra is inkább lennék macska…
macs kategória bejegyzései
8/96 – Lézer
Ma már jobb, ha egy pöttyel is. Igaz, hogy a reggelt zh-javítással kezdtem, zh-íratással folytattam, aztán visszatértem a zh-javításhoz, de utána összeraktam magam embernek, és elmentünk hetibevásárolni. A nevetséges nyilván az, hogy ezzel a túlnyomórészt onlány és hómofiszos életünkkel akár azt is meg lehetett volna oldani, hogy (vegyük) szerda délután kettőkor menjünk hetibevásárolni, de persze nem tudtuk megcsinálni, mert folyton el vagyunk havazva mind a ketten, bár főként a RK.
Apropó pötty: vannak macskák, akik megvadulnak a lézerpointerért, és vannak, akik nem értik a dolgot. Nálunk, mint a mellékelt ábra mutatja, most már mind a kettőből akad mutatóba.
Minden eddigi macskánk teljesen analóg volt, csörgős labdákat akart meg cipőfűzőt, Maci ezzel szemben a modern kor gyermeke. Van képem arról is, amikor azon kaptam rajta, hogy Lénát bűvöli. (Elnézést a homályosságért, irgalmatlanul röhögtem fotózás közben.)
Summa summárum, a muszikák aranyosak, a zh-k meg vannak íratva és ki vannak javítva (kicsit tikkel a szemem ezektől a szerkezetektől, de arra már nincs bennem késztetés, hogy átírjam), hetibevásárlás letudva, most pedig… most pedig hétvégét tartok.
8/95 – Summa
Egyetlen képben az életem.
Az egyetlen, amiben bízhatok, a jövő. Mit ne mondjak, jól kinézünk, ha ez az egyetlen.
8/93 – Közös alap
Ma megest konzultációt tartok az érdeklődők számára – nyilván a gyivákok is “haggyábékén” állapotban vannak, de a szabál az szabál. Ennek tiszteletére felvettem egy olyan régi kötényruhát, amire ti már talán nem is emlékeztek. Ha zsebe is volna, maga lenne az ideális örökdarab. No, majd megpróbálok legyártani belőle egy replikát. Valamikor.
Ebben az életben, amikor az ember csak derékig látszik, engem nem ismerők számára talán poénos lenne, hogy a tanár néni felemás zokniban és tarka tornacipőben nyomja, de ezek a diákok ismernek engem, mint a rossz pénzt, és amúgy tanítani is a legteljesebb lelki nyugalommal járok effélékben.
Macskai híreink ezúttal az “ellenségem ellensége a barátom” témakörben folynak, és igazán hálásak lehetünk Picurnak, aki továbbra is meg- megjelenik a teraszon sárga nyakörvecskéjében, bezabálja a vendégeknek félretett papit, valamint közös utálati alapot nyújt a mi szőrös terroristáinknak.
Adventi dekkolás 1. – Csiriz és fény
A beaucaire-i pékek valószínűleg elsírnák magukat, de az eredmény egyre ehetőbb.
Igaz, ezt nem lehetett előre látni, tegnap például az öregtészta sunyin felnyomta a doboz tetejét, és el akarta foglalni a konyhapultot, úgyhogy káromkodva adagoltam át egy nagyobb dobozba. Még ma reggel is úgy nézett ki, mintha a nyolcadik utas hagyta volna maga után.
A lakásban még nem volt idő meg enerzsia nagyobb tatárdúlásra (különben is, a falvédő ügyében megkutyáltam magam, hogy addig nem cserélem le, amíg nincs kész az új, úgyhogy pesszimistább olvasatban ez jövőre is itt lesz a falon), de fellőttem a fényzet nagyját.
A képen amúgy a kupiba belerejtettünk egy Repülő Kutatót meg két macskát. Tényleg ott vannak, no.
8/november
Ez a hónap el se kezdődött, aztán máris huss. Galéria!
Szégyen-gyalázat, de ez egy olyan november volt, amikor Erikhez csak azért nyúltam hozzá, hogy letöröljem róla a port, és azt is csak egyszer.
8/88 – Szívszél
Pocsékul aludtam az éjjel, most is csak kornyadozom, és ez valószínűleg egész nap így marad. Anyag a diákjaimnak elküldve, holnap újabb Teams-izékkel kell múlatnom az időt, nyűgös vagyok és nyavalyás, meg különben is péntek van. Valószínűleg mindenkinek jobb lesz, engem is beleértve, ha kivonom magam mára a további forgalomból.
Már ha hagynak. Szerintetek ugyan mi szökkent ki fogaim kerítésén, amikor hajnalban arra ébredtem, hogy egyesek csak úgy hobbiszerűen rámhozzák a szívszélhűdést?
8/87 – Pótol
Továbbra is kellő elszántsággal próbáljuk tartani magunkat ahhoz, hogy “ha rossz a kedved, tapsolj nagyokat őtözz tarkabarkába, de attól még rohadtul nem egyszerű, többek között azért sem, mert annyi dolog szakad folyton a nyakamba, hogy azon már csak kínosan röhögni tudok.
A macskák is tetézik, persze, bár vannak szép nyugis pillanatok is.
Ezek általában fújással és morgással végződnek. Lennék én is időnként macska, az elég egyszerűnek tűnik.
Valahogy most körülöttem minden ersatz, a lelkesedést tarkabarkával pótolom, az óráimat töltögetett anyagokkal meg Teams-nyomorúságokkal, szociális életem macskákkal, az alkotómunkát horgolással, így megy ez mostanság. A múlt héten nyivácskoltam nektek arról is, hogy milyen borzasztó primadonnai előadásokat produkálok, amikor nincs előttem közönség, és egyedül akarom pótolni a komplett termet. Nos, ha valakinek van energiája regisztrálni meg egyéb effélékre, holnap este itt megnézheti.
8/83 – Haladás
A mókusnyuszik már ilyet is csináltak este, el vagyok bűvölve.
Aztán persze jött az éjszaka, amikor megint morgásokkal és fújásokkal próbálta Poci lebeszélni Macit arról, hogy túl közel menjen hozzá. Mint már mondtam, ne legyünk telhetetlenek, nem megy ez egyik percről a másikra.
Mindeközben olyannyira vasárnap van, hogy én még tízkor is pizsiben lengek, és próbálom eldönteni, hogy pipirost restauráljak, vagy lemásszak a piacra, ahol éppen bolhapiac és miegymás található. Jahahaj, de lusta vagyok, s mekkora boldogság, hogy ma éppen megtehetem.
8/81 – Gombperec, ahogy még sose volt
Éppen konferencián vagyok. Itt.
Délután még szekciót is vezetek, bozse moj. Drukkoljatok, hogy működjön a Microsoft Teams csoport, amit tegnap este kalapáltam össze, életemben először; működjön az internetkapcsolat (a héten már volt egy félnapos kimaradás); be tudjanak csatlakozni a szekció résztvevői (sose csináltam még ilyet sem, hogy nekem kelljen meghívókat küldözgetnem Teams izékhez); különösképpen pedig Léna ne adja be a kulcsot, mert szegénykém azért nem arra van kitalálva, hogy összesen tizenkilenc résztvevőt számon tartson.
Ja, meg persze viselkedjenek a büdös kis szőrös mókusnyuszik is, mert az különösen megdobná a hangulatot, ha még őket is kéne hajkurásznom a Bűnök Barlangjában. Poci eddig még (mint az ábra mutatja) igencsak nyugiban van, de ha bejön Pokrivtsák Maxim, a Kajla, és elkezd pattogni, hogy “játsszunkjátsszunkjátsszunk”, akkor nemtom, mi lesz.
Ha túlélem ezt a mai napot, hát nem is tudom, mit csinálok. Leiszom magam a sárga földig, két napig csak ficnikben turkálok, esetleg órákon át fogok foglalkozni enkorpuszom restaurálásával, beleértve a pipirost is. Még nem döntöttem el, adjatok tanácsot.
8/78 – Lajstrom
Na nézzük. Kenyér,
nyírfa,
egyikmacska,
másikmacska.
Minden és mindenki a helyén. Dógozzunk.
8/77 – Realitás
Macskaügyi jelentés: az “eh, mit van mit tenni, itt egy másik állat, néha fújok egyet rá, de egyébként letojom” fázisából átléptünk a “de miért ugyanazt akarja, mint éééén” fázisába. Pocinak és Celónak könnyű dolga volt egymással, mert az egyik macska volt, a másik meg autista szíriuszi űrlény, de Maci éppannyira macska, mint Poci, úgyhogy most benne vagyunk némiképp a szószban. Maci mindenáron bele akar pofátlankodni például az esti lefekvési rituáléba, és ezt Poci nem komálja, pláne hogy azóta már reggeli felkelési rituálé is van (erről én kissé lemaradtam, de legalábbis nem realizáltam, hogy ilyen kiemelkedő jelentőségű a reggeli fetrengőzés is a kelimszőnyegen). Ma reggel már volt némi ordítás és verekedés is, úgyhogy most szeparálva vannak a dögök, egyiküké a földszint, másikuké az emelet, én meg úgy ingázom a kettő közt, mint Mohamed koporsója. Mintha ráérnék. Mintha őket érdekelné, hogy ráérek-e. Mintha őket akár egyáltalán az is érdekelné, hogy hol vagyok, és mit csinálok. Mind a kettő a Repülő Kutatóra van rápusztulva, én a “jobb híján” forgatókönyv vagyok nekik, de most a szívszerelmük elment melózni, úgyhogy eszik, nem eszik, ezt kapják.
Az előző bekezdés megírása után eltérített egy órára a világ, ahol olyan valószerűtlen dolgok történnek, hogy 6098 tesztből 6495 pozitívat találnak, és mire visszamásztam a macskás realitás talajára, mindkettő kitette a “Ne zavarj!” táblát.
Természetesen mindkettő olyan területén a lakásnak, ahol én tevékenykedni szerettem volna. Fasza.
8/76 – Tejbetök
Novemberi vasárnap egy teljesen megveszett világban annyi feladattal, mint a redva, ergo vigyorogjunk, mint a tejbetök.
A bides kis mókusnyuszik nekiláttak megvívni dominanciaharcaikat, úgyhogy ma se fogunk unatkozni. Főként, hogy a morgás és fújások ellen ez a legjobb orvosság:
(A képről levágtam a RK fejit, legyen ezért mindenki hálás, de főleg ő.)
8/74 – Majdmegszokja
Elkezdődött.
Aztán folytatódott.
És most, mint a Heineken-reklám mondja, várunk.
8/70 – Déja vu all over again
Bassza meg a ló, már megint március második hetében vagyunk, csak ez most rosszabb.
Nesztek inkább macskák: Poci,
Maci.
(Igen, a jobb szemikájával némi gondok vannak. Műtötték is.)
8/69 – Max
Tegnap más bokros teendőink miatt (mindjárt megtudjátok) nem mentünk el a szokásos heti bevásárlásunkra, csak ma reggel. Két szupermarketbe is, persze, az egyik helyen egyféle izék, a másik helyen másféle izék voltak a listánkon.
Mivel én a pakolászással voltam elfoglalva (sokkal jobban be tudom tetriszelni a bevásárlókocsit, mint bé férjem), nem vettem észre, de a Repülő Kutató igen, hogy az egyik helyen a sorban előttünk álló decens nagymamakinézetű hölgy két üveg viszkit és öt üveg vodkát rakott fel a futószalagra. Nehéz ebből másféle következtetést levonni, mint hogy egyesek már a bezárkózás idejére készülnek, ugye.
Bevallom, mi is ilyen “egyesek” vagyunk: viszkit-vodkát ugyan nem vettünk (nem akarjátok tudni, mondom, nem akarjátok tudni, mennyi van már most is a lakásban), de a beszerzés, na az megvolt.
Ez itt ugyanis, izé, nem Poci.
Istenbizony nem Poci, na.
Ő itt, kéremszépen, Max. Nyilván Maci lesz belőle, hivatalos néven meg tudomisén, Maximilianus Augustinus Minidix vagy bármi más, amit éppen kitalálunk.
Igen, szereztünk egy újabb macskát.
8/63 – Opti
Piszok nehéz összevakarni mostanság annyi optimizmust, amennyivel az ember átvészelheti a napjait, de azért próbáljuk meg.
Ma van nagyanyám kilencvenkilencedik születésnapja (az, hogy már rég nem él, a jelen optimista megközelítésben részletkérdés), a kertben sárgák a levelek,
az Yves Rocher idei karácsonyi kollekciója évek óta az egyik legjobb
(tekintsünk el nagy optimizmusunkban attól is, hogy postán rendeltem meg csomagban, mert tényleg csak akkor dugom ki a pofám a világba, ha muszáj),
Poci meg Poci ennek minden nagyszerűségével egyetemben.
Holnaptól megint tancsitancsi, ami remek arra, hogy a napjaim nemkicsiny részében ne legyen időm a szopornyicás híreken borongani, meg egyébként is, innentől már minden nap ajándék, én már annak örültem, hogy az őszi szünetig kihúztuk.
Minten natyon szép, minten natyon jó, mintennel mek fatyok elékedfe.
