Továbbra is kellő elszántsággal próbáljuk tartani magunkat ahhoz, hogy “ha rossz a kedved, tapsolj nagyokat őtözz tarkabarkába, de attól még rohadtul nem egyszerű, többek között azért sem, mert annyi dolog szakad folyton a nyakamba, hogy azon már csak kínosan röhögni tudok.
A macskák is tetézik, persze, bár vannak szép nyugis pillanatok is.
Ezek általában fújással és morgással végződnek. Lennék én is időnként macska, az elég egyszerűnek tűnik.
Valahogy most körülöttem minden ersatz, a lelkesedést tarkabarkával pótolom, az óráimat töltögetett anyagokkal meg Teams-nyomorúságokkal, szociális életem macskákkal, az alkotómunkát horgolással, így megy ez mostanság. A múlt héten nyivácskoltam nektek arról is, hogy milyen borzasztó primadonnai előadásokat produkálok, amikor nincs előttem közönség, és egyedül akarom pótolni a komplett termet. Nos, ha valakinek van energiája regisztrálni meg egyéb effélékre, holnap este itt megnézheti.
Dalbergia Retusa
2020/11/26 at 21:30
Energiám még épp lenne, viszont pont akkor kezdődik, mint a litván órám 😦
mák
2020/11/26 at 22:05
A litván óra jól hangzik. 🙂
Dalbergia Retusa
2020/11/28 at 14:38
Hááát, kicsit vegyes érzéseim vannak a tanárommal kapcsolatban és gondolkozom, hogy nem kéne-e megpróbálni másikat keresni (és akkor jön a szenvedés, hogy hogy mondjam meg a mostaninak, hogy sajnálom, de mégsem..) Viszont a nyelv csodás és szerelmes vagyok beléje 🙂