Továbbra is kellő elszántsággal próbáljuk tartani magunkat ahhoz, hogy “ha rossz a kedved, tapsolj nagyokat őtözz tarkabarkába, de attól még rohadtul nem egyszerű, többek között azért sem, mert annyi dolog szakad folyton a nyakamba, hogy azon már csak kínosan röhögni tudok.

A macskák is tetézik, persze, bár vannak szép nyugis pillanatok is.

Ezek általában fújással és morgással végződnek. Lennék én is időnként macska, az elég egyszerűnek tűnik.

Valahogy most körülöttem minden ersatz, a lelkesedést tarkabarkával pótolom, az óráimat töltögetett anyagokkal meg Teams-nyomorúságokkal, szociális életem macskákkal, az alkotómunkát horgolással, így megy ez mostanság. A múlt héten nyivácskoltam nektek arról is, hogy milyen borzasztó primadonnai előadásokat produkálok, amikor nincs előttem közönség, és egyedül akarom pótolni a komplett termet. Nos, ha valakinek van energiája regisztrálni meg egyéb effélékre, holnap este itt megnézheti.