Ma megest konzultációt tartok az érdeklődők számára – nyilván a gyivákok is “haggyábékén” állapotban vannak, de a szabál az szabál. Ennek tiszteletére felvettem egy olyan régi kötényruhát, amire ti már talán nem is emlékeztek. Ha zsebe is volna, maga lenne az ideális örökdarab. No, majd megpróbálok legyártani belőle egy replikát. Valamikor.

Ebben az életben, amikor az ember csak derékig látszik, engem nem ismerők számára talán poénos lenne, hogy a tanár néni felemás zokniban és tarka tornacipőben nyomja, de ezek a diákok ismernek engem, mint a rossz pénzt, és amúgy tanítani is a legteljesebb lelki nyugalommal járok effélékben.

Macskai híreink ezúttal az “ellenségem ellensége a barátom” témakörben folynak, és igazán hálásak lehetünk Picurnak, aki továbbra is meg- megjelenik a teraszon sárga nyakörvecskéjében, bezabálja a vendégeknek félretett papit, valamint közös utálati alapot nyújt a mi szőrös terroristáinknak.