A mai nap még hátra van belőle, de azt úgyis itthon tötymörgöm végig félkész projektek között, látogatók nem várhatók, a macskák meg pont olyanok, mint tegnap is voltak. Galéria!
eská kategória bejegyzései
8/363 – Társadalmilag
Az “utánunk a vízözön” szellemében majdhogynem pizsiben maradtam mára, de végül győzött a józan ész konformizmus. Egyébként is egyre közelebb van annak pillanata, hogy társadalmilag hasznosnak vélt tevékenységet végezzek a lakás abajgatása helyett, már potyognak a hallgatók levelei kreditátvitelekről meg egyéb fincsiségekről, hajaj.
A macskákat bezzeg nem érdekli semmi, amíg nem táncolok a fejükön.
Fogózkodjatok meg, puszinyuszik, mert most már hogy felöltöztem, akár át is mehetek a Mogorvákhoz megnézni, van-e még Mentolos Zuzmójuk.
Eská – Annak eredménye, hogy a folyton meginduló eső miatt nem mentem el csavarogni, ehelyett inkább elővettem a pemzlit meg a maradék Mentolos Zuzmót
Ilyen volt,
ilyen lett.
Megtartom.
8/362 – Pislog
Jó, na ez itt most egyelőre piszok nad calász, mert ebben a pillanatban nyafogóruhában ülök a futonon, és azon mélázom, fessek-e hajat még ma, vagy jó lesz jövő héten is. Tegnap du. viszont ez volt rajtam, amikor lelejtettünk a Szentendre éjjel-nappal nyitva idei felvonására. (Fotóztam is mindenfélét, meg vettem ezt-azt, ezekről majd külön beszámoló várható.)
Lehet, hogy ma is visszamegyek még pislogni, mert persze mára is van mindenféle program, de, mint mondtam, az is lehet, hogy csak hajat festek. Vagy valami mást. Esetleg kiglettelek valamit, csak hogy ne jöjjek ki a gyakorlatból.
(A Repülő Kutató egyébként rövid látogatást tett kicsiny lakunkban, délután jött Székesfehérvárról, ma reggel meg már tovább is rohant Berlinbe. Hja, van, aki nagykanállal habzsolja az életet.)
8/361 – Megest
Bolond asszony piacra megy, deluxe szentendrei kiadás.
Egen, cicanaci is van rajtam. Mit ne mondjak, már megint fázom!
8/360 – Gubanc
Erős a gyanúm, hogy az én életem számos szempontból nemnormálisnak számít, és még ehhez képest is új és új meglepetések érnek azzal kapcsolatban (engem is), hogy miket csinálok vele. Ma például háromnegyed héttől nem egészen szándékosan, de nyilván nem is teljesen véletlenszerűen Quimby-koncertet néztem. Csak úgy, minden ok nélkül. Ahhoz, hogy élőben is odahurcoljanak egyre, valószínűleg két ló kellene. Minimum.
Addigra már túlvoltunk persze a Fapapucs Futamon meg az utána következő “nédda, papírgombóc!” bulin, ami úgy festett, hogy Maci széttáncolta a Bűnök Barlangjában a szőnyeget, míg Poci megvető tekintettel nézte ezt az éretlenségi manifesztációt a fotelből. Én sajnos túl hangosan röhögtem ahhoz, hogy videózni tudjam, képzeljétek el inkább. A papírgombóc egyébként cipőorrból jött ki, és utána nagyon kulturáltan a szemetesbe távozott, de persze Maci előtt nincs akadály, ő kiszedte onnan. A kis kukabúvár.
No de titeket valószínűleg jobban érdekel a cipő meg az orra. Lookey, új cipő. Tegnap jött meg.
Mondtam én, hogy optimista vagyok, igenis számítok arra, hogy nekem ebben majd tanítani kell billegnem.
Egyéb híreink egyelőre nem vagynak, de hát fiatal még a nap. Ami az agyamban van, legalább olyan gubancos, mint szegény sarkantyúkáim,
és csak reménykedni tudok benne, hogy az én dudvámban is nő valamiféle virág.
8/359 – Spirál
Közeleg a visszatérés a megszokott bolondokházába, a Repülő Kutató már lelépett Fészkesfehérvárra, szombaton hazabokázik, aztán megy is tovább Berlinbe. Én még csak a jegyzetek rendezgetésénél meg évkezdő értekezlet szervezésénél tartok, de akkor is, közeleg a félév kezdete.
Ennek örömére kimázoltam magam, mert ehhez is újra hozzá kell szokni, és két hónapja már csak akkor járt a kezemben szempillaspirál, ha félretoltam, hogy hozzáférjek valamelyik rúzshoz.
A fényzőgép amúgy már megint marháskodik. Épp jókor, nyilván.
8/358 – Lustika
Ha arra lennétek kíváncsiak, hogyan vagyok én most, hát bizony nagyjából így:
8/357 – Félút
Már nincs nyár, még nincs ősz, én pedig tele vagyok tervekkel meg tennivalókkal, de csak ácsorgok meg szöszmötélek összevissza a lehordottka házi holmijaimban.
Ez is elmúlik, no.
8/356 – Két kiló
Nemes arcvonásaimon épp az a rádöbbenés látszik, hogy “Csak nem esik, a nyavalyába bele? De. Hogyaza.”
Mindezzel együtt is muszáj elmásznom macskakajáért, mert már csak a doboz alján van néhány szem, és ha Poci ilyen unott heverészésre képes, miután két vállra fektette a sárkányt,
én se számíthatok semmi jóra.
Merő véletlenből az a tervem, hogy két kiló macskakaját hozok, de a bejegyzés címe nem erről jutott eszembe, hanem a svéd gyermekversről, melynek lírai énje egészen addig gyűjt bélyeget, amíg az apja nem hoz neki két kilóval. Én ennél sokkal rosszabb vagyok, az efféle két kiló bélyegeket magamnak szoktam beszerezni, most például ezt vettem egy fonalturiból,
és amikor hazajöttem a macskakajával, valószínűleg hosszan, élvezettel fogok benne turkálgatni.
8/355 – Pücc
Hajnali fél öttől délig kipucoltam kettő regényt, déltől mostanáig pedig (anyósom lüxüs gőzpucolójának segítségével) a Repülő Kutató fürdőszobáját.
Én bizony most már csak egy Tuborgot Hübris Büzát szeretnék.
Mekkora mázli, hogy tegnap azt is vettünk a piacon.
8/354 – Autentikus
Szombat lévén letotyogtunk a piacra,
amihez nekem ezúttal afféle kékbeli szegényleánynak sikerült öltöznöm, és hirtelen ötletből előrántottam azt a veddfelkét is, amit négy éve turkáltam, hogy aztán alig hordjam. Kéne egy szanálást tartanom a szekrényeimben, mert amikor az új gardróbot populáltam be, egy csomó mindent találtam, ami nem volt rajtam évek óta, és valószínűleg már nem is lesz, de akkor nem volt kedvem még azzal is szórakozni, hogy ez ki, ez be, ez meg talántalán.
A szanálásra többek között azért is szükség van, mert addig (logikus módon) nem tudok venni/varrni új holmikat, amíg nincs hová begyömöszölnöm őket. Ugyanez nyilván egy csomó más dologra érvényes, például a rúzsaimra. A héten kemény inspekció alá vetettem a készletet, összesen öt darab röpült – avasak voltak, öregek, sosehordottak és így tovább. Úgyhogy ennek örömére vettem is kettő újat. A rúzsok fantázianevei továbbra is roppant élvezettel töltenek el,
vö. a világ egy bolondokháza.
Autentikus, mi?
Köztünk legyen szólva, én már két hete növekvő aggodalommal nézem a Számokat, mert ugyan átkozottul rühellem a gondolatát is, hogy esetleg megint onlány oktatást kell tartanunk, de azért mindenre fel kell készülni. Úgyhogy vettem ugyan új cipőket (még várom, hogy megérkezzenek), de ki fogom csinosítani a polcokat a Bűnök Barlangjában, legyen mit nézegetnie az ifjúságnak, ha megint beüt a gedva. (Ott tartottam az óráimat eddig is.)
Előrelátás, azám.
8/352 – Nyergel
Éppen befelé tartok az ünnepi káosz előtti káoszba a székesfőfaluban, ahol anyám a Keletiben “nyergelj-fordulj” programot tart.
Feltúrtam az öszves szekrényt, hogy találjak végre valamit, ami kényelmés és ki is néz valahogy, aztán mi lett ebből, na mi.
8/351 – Gyenge
Ma kénytelenek vagyunk ebben az idétlen koradélutáni időpontban megejteni a hetibevásárlást, mert a hosszú hétvége előtti rohamhoz túl gyengék az idegeink.
8/350 – Flóra
Hidegen fújnak a szelek, mint egy mezőségi kesergőben, de nekem ez speciel éppen jó, elnézést ezúton is azoktól, akik épp belefagynak a Balatonba vagy ilyesmi. Én nyilván továbbra is itthon tötymörgök, és mostanra már jönnek a menetrendszerű kis lelkiismereti nyilallások is, hogy mindjárt vége a nyárnak, én meg nem csináltam vele semmit.
Valószínűleg ez az oka, hogy tegnap nekiveselkedtem megtanulni egy új nagyinégyzetet,
ezt is Lucytól, mint általában. Még nincsenek átgőzölve, de elég pofásak így is, bár ez megint csak Szaharába homok, inkább fejezném be azokat a cuccokat, amiket elkezdtem, ójaj, mert a számuk légió.
8/349 – Ma van a tegnap holnapja
Van egy halvány, de igen halvány sejtésem, hogy még mindig tegnap van.
Az is lehet viszont, hogy már a tegnap is egy hétfő volt, ezt nem merném teljes biztonsággal kizárni.
8/348 – Illusztráció
Ma afféle “haggyábékén” nap van, lásd mellékelt ábra.
Apropó ábra. Gondosan sorba raktam ezeket itt, most meg az az érzésem, hogy már a büdös életben fel nem fogom fúrni őket a falra.
8/347 – Kuckó
Lassan-lassan megint a civilizáció része leszek, például megkísérlek lejutni a piacra (szombat van, az árgyélusát neki). Ennek örömére a szokásosnál is nagyobb műgonddal pintyöltem, őtözködtem és pózoltam. Plusz katicák. Tessék értékelni.
A mucibogyók nyilván úgy gondolják, hogy a dögledezés ezeken a tájakon az ő privilégiumuk, hatkor ugyanis felkajabáltak álmomból azzal, hogy holareggeli. Maci leült a matracra a vállamnál, és dalolni kezdett, miközben Poci a térdemen topogott, és ezt abba sem hagyták addig, amíg le nem vánszorogtam etetőbe. Mostanra bezzeg beütött a kajakóma, úgyhogy bekuckóztak, és valószínűleg ők lennének a legjobban felháborodva, ha odamennék dalolni meg a térdeiken topogni.
8/346 – Kasza
Attól tartok, ahhoz elég jól vagyok, hogy itthon a macskabudit pucolgassam, de ahhoz nem eléggé, hogy a zempléni hegyekben dajdajozzak, ahol a sátrunktól a vécéig egy harmatos, frissen kaszált focipályán kell átvágnom. Zseblámpável.
Nem vagyok nagyon-nagyon csalódott, jövőre is lesz borfesztivál. Hé, még tavaly is volt, a Szopornyica Ideje alatt, és én el is mentem becsülettel. Most viszont inkább heverészek még itt egy kicsinyt kelletlenke gyógycicámmal.
Meg talán, izé, rendelek magamnak új cipőt. Esetleg pláne új cipőket. A remény hal meg utoljára.
Minden nap más - mindennap más 