Hidegen fújnak a szelek, mint egy mezőségi kesergőben, de nekem ez speciel éppen jó, elnézést ezúton is azoktól, akik épp belefagynak a Balatonba vagy ilyesmi. Én nyilván továbbra is itthon tötymörgök, és mostanra már jönnek a menetrendszerű kis lelkiismereti nyilallások is, hogy mindjárt vége a nyárnak, én meg nem csináltam vele semmit.

Valószínűleg ez az oka, hogy tegnap nekiveselkedtem megtanulni egy új nagyinégyzetet,

ezt is Lucytól, mint általában. Még nincsenek átgőzölve, de elég pofásak így is, bár ez megint csak Szaharába homok, inkább fejezném be azokat a cuccokat, amiket elkezdtem, ójaj, mert a számuk légió.