Attól tartok, ahhoz elég jól vagyok, hogy itthon a macskabudit pucolgassam, de ahhoz nem eléggé, hogy a zempléni hegyekben dajdajozzak, ahol a sátrunktól a vécéig egy harmatos, frissen kaszált focipályán kell átvágnom. Zseblámpável.
Nem vagyok nagyon-nagyon csalódott, jövőre is lesz borfesztivál. Hé, még tavaly is volt, a Szopornyica Ideje alatt, és én el is mentem becsülettel. Most viszont inkább heverészek még itt egy kicsinyt kelletlenke gyógycicámmal.
Meg talán, izé, rendelek magamnak új cipőt. Esetleg pláne új cipőket. A remény hal meg utoljára.
Minden nap más - mindennap más 
gittabry
2021/08/13 at 10:47
Mielőbbi gyógyulást! A gyógycica meg vesse be magát… 🙂
mák
2021/08/13 at 14:12
Gyógycica, hah. Valamelyik sunyin elhelyezett egy kis tócsa hányást az előszobában, én meg beleléptem. Természetesen mezítláb.
Anett Vég
2021/08/24 at 15:31
Gyógycica helyett újcipŐK. Több is. Hajrá.