Na, végre megvan az idei első süti is. (Recept itt.)
Hajnali műszak rulez. (Nem. Hulla vagyok.)
eská kategória bejegyzései
9/101 – Zsezseg
Ugye, eléggé úgy festek, mint aki zsezseg a lelkesedéstől, hogy péntek délután tanítani indulhat? Ugye? De tényleg, ugye?
Adventi dekkolás 2021/10-11 – Téglák és rózsák
Definíció szerint itt adventi dekkolásnak számít minden olyan cselekmény is, amivel a lakást iperítem, stimmt? Úgyhogy teljes joggal teszem be a listára ezeket itt nü:
A rózsás ágynemű még tavaszi beszerzés volt, de eleve télre szántam, és kábé tíz éve ez az első ikeás huzatkészlet, amit nem turkálóból szedtem össze. Cserébe viszont olyan irgalmatlanul le volt értékelve, hogy az egyszemélyes paplanhuzatokat mind elkapkodták, és így muszáj volt az (éppolyan irgalmatlanul leértékelt) kétszemélyeseket megvennem. Na, ezen a hétvégén végre sikerült kétszemélyesből egyszemélyessé szabnom a drágaszágokat, és a fő revizor azonnal le is tesztelte:
A fő bumbum azonban nem is az ágynemű, hanem a téglamintás öntapadós tapéta, amiből tizenkettő folyóméter ment bele a gardróbszekrény hátába, négy és fél órányi meló árán.
Összehasonlításként tessék, ilyen volt előtte:
Szerintem megérte.
9/99 – Egy híján száz. Vagy ezer.
Ez most itt egy szabadnap, pokrócka alatt, egy csinosan rendbetett szobában, az ablakpárkányon illatmécses, és mindjárt főzök magamnak egy kis fahéjas-almás teát is. Nyamnyam.
A párnákra ideje volna legyártani a huzatot, és az emeleti folyosót sem ártana csinosan rendbetenni, de ne legyünk telhetetlenek.
Adventi dekkolás 2021/9 – Kettő az egyben
(Ez itt voltaképpen még a tegnapi bejegyzés, de nem baj, behozzuk a lemaradást.)
Ez volt a tegnapi fuvar tartalma:
Az én számításaim és tesztdarabjaim szerint kézzel negyven perc alatt kész lett volna, de mivel nem voltam ott instrukciókat osztani, és csak a fázisfotókra támaszkodhattak, másfél óra után még nem voltak készen. Au.
Igaz, állítólag elég nagy élvezettel csinálták. És, hogy további vigasztalókat mormoljak magamnak, kettő-az-egyben projekt volt: manó és rejtvény, tuinvan.
9/98 – Borsó
Állapotom gyöngy (na, azért annyira nem, az orrom még mindig folyik), megyek tanítani. Valószínűleg egész nap maszkban fogok kajabálni.
A tegnapi alapokhoz még bedobtam pár változtatást meg a borsózöld kabátot. Mamiii, úgy festek, mint egy karácsonyfa.
9/97 – Nyál
Némiképp fázósan ébredtem máma, aztán merő kíváncsiságból megmértem a lázam, haddlám, hogyan állunk. Hőemelkedés. Másfél órával később még inkább fáztam, úgyhogy ismét megmértem. Nagyobb hőemelkedés.
Hát így esett, hogy ma először nyálaztam össze egy Covid gyorstesztet. Negatív lett, hálistennek, aztán a lázamat lenyomtam egy Neocitránnal, és most egész jól vagyok, de valószínűleg nem tudok ott maradni a Mikulás-buliban, csak bedobom a népség-katonaságnak a harmincöt darab kiszabott tomtét, aztán fordulok is vissza. (Azért dobom be saját kezűleg, mert úgyse tudom másképp eljuttatni Esztergomba.)
Francba, pedig az jó buli lett volna. Ehelyett mi lesz, na, valószínűleg csak három óra buszozás FFP2-es maszkban. Pfühp.
Jobb ötlet híján bánatomban magam is beöltöztem tomténak, bassza meg a ló ezt a nyavalyás világot.
Adventi dekkolás 2021/8 – Nyugivan
Tulajdonképpen épp annyira fáradt vagyok, mint csütörtök este voltam, de ez azért mégiscsak másfajta fáradtság, és ugyan átszabtam három paplan- meg egy párnahuzatot, varrtam egy újabb cikcakkruhát, sütöttem egy veknit, felapplikáltam tizenkét méter öntapadós tapétát, kábé hétszer etettem meg a mosógépet, viasztalanítottam tizenegy illatgyertya-poharat, horgoltam, főztem, és kitakarítottam két szobát, de még mindig nincs fent a komódon (sem) az összes dekor.
Nem baj, ráérünk.
Hallgassatok egy kis zenét, az mindig jól jön.
Adventi dekkolás 2021/7 – Nem minden papsajt
Marhára szerettem volna megúszni, hogy további likakat fúrjak ebbe a falba, ha már úgyis van rajta kettő. Nos, nem fog összejönni.
Igen, amit éppen most hallotok, az a GPS recsegő hangja, amint azt hajtogatja, hogy “újratervezés, újratervezés, újratervezés”. No de legalább a macskákat elszórakoztattam, ez is valami.
9/95 – Hátramozdítók
Nagyon praktikus, ha az ember macskákat tárol a lakásban, ez ugyanis kiváló mentséget jelent(het) arra, miért van kupleráj. Tegnap például, miután elharsogtam a rendrakásra felhívó csatadalomat, elmentem hajat mosni, aztán mire visszaértem, ez fogadott, ni:
Úgyhogy a Bűnök Barlangja ma reggelre még a korábbinál is kriminálisabb állapotba jutott, muhaha.
Most viszont fontos dolgom van, a kép rendezői jobbján felém haladó fehércirmos folt ugyanis ellentmondást nem tűrően simogatást igényel, cserébe viszont dorombol, puha és cuki.
Ugyan melyik porszívó csinálja ezt utána, ugyi.
Adventi dekkolás 2021/6 – Újrapárna
Már mióta meg akartam ezt csinálni, mamám, kirázni az összecsomósodott tölteléket a likas itatóspapírokból,
aztán bele egy rendes párnavászonba.
(A látszat ellenére nagyrészt négyszögletesek lettek, valamint a látszatnak megfelelően hosszú-keskenyek, az itt a lakásban mindig jól jön. A csomósodást nem tudtam teljesen elmulasztani, de sebaj, majd sokat tehénkedünk rajtuk.)
9/94 – Bevezetés a káoszba
Mintha, khm, kissé elszabadultak volna a dolgok itt ebben a kuplerájban, amióta nincs egy olyan hétvégém, amelyen el bírnám magam szánni a rendrakásra, nem csak féldöglötten heverésznék erőt gyűjtögetve a következő héthez.
Gyűrd fel a ruhád ujját, Ofélia, rendrakás lesz.
Adventi dekkolás 2021/5 – Skandi
Hazafelé jövet éppen volt annyi időm a buszra várva, hogy bebillegjek a Hádába. Nos, ezt nyilvánvalóan nem hagyhattam ott.
Ez itt kérem egy duplapaplan-huzat. Duplapaplant mi nem használunk, de nekem lenni innovatív megoldások unter mein körmömalja is, úgyhogy csak várjátok ki a végét. 🙂
9/93 – Szánti
Úgy vágom a szántit, mint a zállat, ma még kétszer negyvenöt perc tancsim van, aztán hééétvége. Mondjuk megint (és még jó ideig) olyan nyühes sötét van reggel induláskor, hogy a mai napra Lénával készült, aztán olajfestményre effektezett képet kaptok, melynek ideiglenes címe “Horgolás és Volánbusz, valamint a kosárfonás művészete”. (A “valamint” utáni rész csak azért, hogy legyen benne valami meglepő.)
9/92 – Zumm
A mai napom egy onlány nyílt nappal van súlyosbítva, amire Zoomon kell bejelentkezni, olyat pedig én még sose csináltam, amióta a fenekem alá van tolva a Microsoft Teams. Érdekes experimentum lesz.
“Úgyis mindegy” alapon a félév eleje óta először van rajtam egész napra magas sarkú. Ez is érdekes experimentum lesz.
9/90 – Sztenderdek
Én azokból igen sokat engedtem lefelé, bár egyes területeken eredetileg sem voltak magasak, envágott és enfestett hajammal például a szopornyicamentes időkben sem voltam teljesen elégedetlen. Mostanra viszont már az se érdekel nagyon, hogy mennyire öregnek látszom.
Az viszont még igen, hogy mennyire nyúzottan festek. Pedig ma amúgy épp itthoncsücsü napom is van, aludni is aludtam eleget, és pacsmagokat is kentem a pofámra.
Adventi dekkolás 2021/2 – Hej-hej, haj-haj
Ne csak a lakásunkra és lelkünkre, a korpuszunkra is fordítsunk figyelmet!
Adventi dekkolás 2021/1 – Koszorú
Bizony mondom én néktek, abban a házban, azhol bőségben vagyon flúg és ficni, előbb-utóbb adventi koszorú is lészen.
9/89 – Spekácski
Miután tegnap élesítettem a bejegyzést,* a telefonom dalolni kezdett. A Repülő Kutató volt benne, és arról informált, hogy lent van apósommal együtt a parkolóban, hazavisznek. Hát így esett, hogy én hagytam a harisnyát a francba, visszahúztam a zoknijaimat meg a bakancsomat, aztán felmálháztam magam ezer holmimmal, letotyogtam a parkolóba, és bezuhantam a hátsó ülésre. 18:20-ra már otthon is voltunk, juhé.
Azt hiszem, a tancsitancsi és a hallgatóimat fenyegető szopornyica kettős nyomása alatt elfeledkeztem értesíteni arról a nagyérdeműt, hogy a Repülő Kutató még a héten hazaszállott Ámerikából, aztán szinte még ugyanezzel a lendülettel újratarisznyált, és távozott Prágába. Tegnap jött haza, és ilyenkor viszonylag gyakran történik az, hogy apósom elautózik Párkányig, felkanalazza a fiát a vasútállomáson, majd elvonulnak a Billába meg a Lidlbe sörért és egyéb Dógokért**. Ezúttal minden klappolt, még engem is fel tudtak csippenteni a munkázómban, és vacsorára spekácskit ettünk, amit leírhatnék itt mindenféle hacsekek használatával is, de olyan öregnek érzem magam speciális szimbólumok keresgéléséhez, mint az országút.
Sok minden máshoz is öregnek érzem magam, de attól még el kell mennünk bótba, mert a makkáknak elfogyott a szaftos papija. A száraz papijuk is elfogyott, de azon a hídon holnap megyünk át.
Az én nyavalyás kis világom amúgy talán még annál is inkább szét van esve, mint máskor szokta, a héten vettem gyertyákat egy adventi koszorúhoz, de még nem tartok vele az égegyadta világon sehol, merthogy ugyan mikor lett volna rá időm? Pedig ezúttal is meg akarok próbálkozni az “adventi dekkolás” sorozattal, olyan jólesett a múltkor visszakancsalítani a tavalyi ténykedésekre.
Szóval macskapapi, aztán haza, és molyolás. Ha van egy kis szerencsém, nem alszom bele.
* A harisnyahelyzet e ponton még mindig a tötymörgés nemes állapotában volt, merthogy a likas példányt már lehámoztam magamról, és továbbítottam a szemétkukába, de még nem bontottam ki az újat a dobozából, előbb rá akartam pihenni egy kicsit. Már a kukáig eltotyogni is röhejesen sok erőfeszítésembe telt. És tudjátok, mim van ma nekem, bakker? Izomlázam, az. (A berepedezett ajkamról és ír szetteréhez hasonlatos hangomról nem is beszélek, azok a 15×45 perc pofázástól lettek ilyenek, nem is számítottam jobbra.)
** Ha a RK végigutazná vonattal az egészet, muszáj lenne eldöcögnie Budapestig, majd a Duna másik oldalán visszabuszozni Szentendrére, így viszont több mint két órát spórol. Apósomnak is roppantul előnyös ez az árukapcsolás, mert ő meg igencsak kedveli a párkányi szupermarketeket és az ott kapható Dógokat, szóval két legyet üt egy csapásra. Ezen expedíciók egyik sajátos eredménye például, hogy valószínűleg több és többféle borovicska van a házban, mint akár a Szlovák Sörözőben. Khm.
Minden nap más - mindennap más 