eská kategória bejegyzései

Heroikus akcióink vannak a jelen hétre, például minden varrógép eljut a gépek kórházába, akár beteg, akár nem. (Primera például, hát én bizony szinte biztos vagyok abban, hogy ő csak egy gonosz ribanc. Ennélfogva a következő jegyzetet mellékeltem hozzá, hadd ne hagyjam homályban a szerelőt:

Nyugodtan lehet röhögni.)

Eriket “most már öreg vagyok én ehhez bmeg” felkiáltással a Repülő Kutatóval és Emesével fuvaroztattam el, de az alatt az akció alatt is sokat őszültem, mert ebben a városban csak két dolgot nehéz autóval: a) haladni, b) parkolni. Külön nehezített pálya, ha az elintéznivalóid olyan utakon kacskaringatnak, ahol csak egy autó fér el kényelmesen, de kétirányú a forgalom, és még parkoló kocsik is vannak ízlésesen elszórva itt-ott. No de ezegyszer megúsztuk, a következő már a visszafelé fuvarozás lesz, és erősen gondolkodom azon, hogy ha Primeránál nem állapítanak meg semmit, csak azt, hogy ő már ilyen, kirakom a buszmegállóba egy cetlivel. Talán azzal, hogy “Működőképes varrógép, ingyen vihető. Vigyázat, harap!”

Én hozzá képest egy szende zergeboglárka vagyok. Bár a pofa, amit éppen vágok, nem sok jóval kecsegtet, mi tagadás.

Akármennyire nem akar elkezdődni a vakáció, tegnap mégiscsak loptam magamnak annyi kikapcsolódást, hogy tallózzak egyet a Bűnök Barlangja polcain. Miközben különféle anyagokat húzgáltam ki az egyik púposra tömött fakkból, szó szerint elém esett ez, én meg csak bámultam rá hülyén:

Nem tudom, veletek szoktak-e esni effélék, de ez itt egészen konkrétan az az eset volt, amikor teljes tanácstalansággal nézegetem jobbról-balról, kinek a fijaborja ez. Nyilván elő volt preparálva, de kinek, mi és miért? Egészen bizarr érzés, amikor az ember hirtelen rádöbben, hogy jaja, ő valamikor kiszabott magának egy komplett ruhát sok kis darabból (de már természetesen nem emlékszik, milyen szabásminta alapján, és ha kicsit is ismeri magát, az eredeti szabásminta úgyis meg lett kisbencézve cefetül), aztán szépen összecsomagolta az egészet egy csinos bugyorba, és besuvasztotta a polcra, hogy “majd, ha lesz rá idő, és lesz hozzá megfelelő időjárás”.

Hát most éppen lett. Úgyhogy ennek örömére végre megtapasztalhattuk, hogyan varrja Felicia a vékony trikotázst (nem vagyok teljesen elégedetlen), és végre-végre-végre varrtunk mi ketten valamit nekem is, mert amióta bejött a házba, erre még nem volt példa. Miután kibontottam a bugyort, azt is sikerült realizálnom, hogy ez a szabásminta volt az, mert a remény hal meg utoljára, bár a kéket még mindig nem mentettem meg, ofkorsz. Mindenesetre itt-ott elég szépen feladtam magamnak szeptemberen a fejtörőt, hogy melyik darabot hová akarhattam eredetileg betoldani, az ujja paszpólok például egyetlen folyamatos csíkban voltak.

Most akkor van egy újabb “rántsd-fel-és-fuss” típusú nyári ficergőm, és minden bizonnyal nem állunk meg itt. Élőben (mint ez már megszokott) jobban fest, mint képen, de nekünk őtözködős bloggereknek sorsunk van, és egyeseknek közülünk nincs profi fotósa se, csak egy dögledező fényzőgépe a termosztáton, időzítővel. A szabásminta valójában elég jól kezelhető (mármint ha már tudod, melyik az elejeujja meg a hátaujja), viszont valószínűleg sokat segít, ha a ruhában keresztben van a rugi, nem hosszában. Ez az anyag cuki meg minden, a csíkjai viszont eléggé szigorúan behatárolják, hogyan használhatod, így hát kétségkívül jobban jár vele az, aki nem akar csöcsöket is hordani a ruhájában.

Mintegy zárójelben azért megjegyezném, hogy nem egészen divatorientált őtözködős bloggernek lenni azért kafa, mert nem te futsz a trendek után, hanem két külön pályán keringéltek, és a két pálya néha, csak a vicc kedvéért, összeér. Ha jól láttam királyi koleganőimnél, az idei nyáron éppen az ilyen fodros, hálóing-szerű slafrokok számítanak trendinek. Hát rajtam nem múlik, még van egy csomó anyagom a megbolondulós boltból, métere 390 forint.

Utolsó államvizsga-nap. Mondanám, hogy a hajam még tart, de hát fel van robbanva.

Tegnap az időjárás a legszebb orcáját mutatta (irónia), a vizsgáztatás egy pontján akkora ménkű vágott be valahol a közelben, hogy egy pillanatra mindenkibe beleállt a frász, mit csinálunk, ha elmegy az internet vagy az áram vagy mindkettő. Mivel kényszerűségből majdnem mindannyian bent tolongunk a tanszéken, összesen ketten maradtak volna vizsgáztatni, és egyikük csak pár utcányira az épülettől, úgyhogy szépen meg lettünk volna lüve, ha neki is beüt ugyanaz a ménkű.

Egyéb frászaim mellett mára már az is problémát jelent, hogy mi a ménküvet vegyek fel. Az eddigi napokat elnézve egy elegáns spagettipántos izé lenne a legjobb megoldás, gumicsimmával. No sebaj, ez is megteszi.

Másik táskába viszont, már elnézést, de pakoljon át az, akinek hat anyja van.