Mint mondtam, itt akkor is hétvége lesz, ha törik, ha szakad. Úgyhogy tegnap ennek tiszteletére a RK nekigyürkőzött, hogy új csapot szereljen a mosogatóra, a régi ugyanis a beépített konyhával jött huszonegy éve, és hát azóta izé. Én a mosogatószifont pucoltam ki, és nem akarok részletekbe menni, maradjunk annyiban, hogy blöe, blöee, BLÖEEE. A meló egy adott pontján persze kiderült, hogy kell még a szereléshez egy hüvelykujjnyi méretű basz, ami nem volt a házban, így a RK némi káromkodás kíséretében felöltözött csőgörényből embernek, belevágta magát Emesébe, és elszáguldott a barkácsáruházig, hogy beszerezze. No de most végre van egy működő mosogatócsapunk, és már csak két másik csepegő csappal kell megbirkózni, bagatell.

A héten mosógépet is kellett vennünk, mert a régi megdöglött. Nem tudom, másoknál mi lehet a helyzet, de a kolera nálunk jól leamortizálta a háztartást, meg persze minket is. Én például még mindig az online államvizsgák utáni szédelgésben vagyok, de már jönnek belülről azok az apró kis böködések, hogy mozduljmááá, dógozzmááá, és előbb-utóbb meg is fogom adni magam, mert ez mindig így szokott történni.

Addig viszont elténfergek még kicsit a cicás zoknimban és mosatlan hajammal, adjunk a hétvégének.