“Ajándék, höhh, pont jókor, most múlt el a karácsony”, mondhatnátok. Hát épp ez az, hogy elmúlt. Január harmadika, ronda, sötét hétfő van, és dolgozni kell – mikor van az ember ennél jobban rászorulva arra, hogy valamilyen ajándékot kapjon?
Szóval ma az a program, hogy adjunk valakinek valamit. Nem kell toronyóra lánccal, elég egy szelet csoki vagy egy mosoly, vagy ráköszönni a morcos nénire a liftben, hiába tudni előre, hogy nem köszön vissza. És ha túl fáradt vagy ahhoz, hogy másvalakinek adj ajándékot, adj magadnak. Végül is, ki tudja nálad jobban, hogy éppen mire vágysz? Öt perc csendre, egy meleg teára, egy könyvre vagy egy új tusfürdőre – de végül is bármi szóba jöhet.
Én elmentem dolgozni a saját ajándékomon, majd délután megmutatom.
(Du.)
Mosogatás, kenyérkelesztés és a vendégszoba ágyneműs-fényfüzéres gatyába rázása közben felvarrtam a RK barna télikabátjára két csellengő gombot, aztán visszavonultam ide egy kicsit:
(Ja, mondtam már, hogy luxuséletem van.)
Mivel jelenleg nekem az a legnagyobb ajándék, ha tudok előre tervezni valamilyen formában, bevackoltam magam a rókák meg az összes többi közé, és készítettem egy ide-oda ugrándozó listát arról, miket tudok én kedvelni ebben a januárban. Azt hiszem, elég jól bemutatja, hogyan asszociálok egyik izéről másik izére, aztán körbekörbe.
Tudjátok mit, legyen holnapra az a hívószó, hogy MATAT.
